- Vártam reád már ezredévek óta!
- A világ teremtésétől kerestelek! -
Május volt, és megcsókolták egymást.
Eztán telt az idő.
Aranyszínűre csodálkoztak a fák, nosztalgiás szelek suhogtak, és a mezőkön nem volt több virág.
Magában járt a leány a sárga őszi úton, és lába nyomán sírt a rőt avar.
Szeméből elindult egy csillogó kis könnycsepp, végigszaladt az arcán és a földre hullt.
A faleveleken végigpergett, a föld hajszálerein lassan leszivárgott, amíg egy margaréta gyökeréhez ért. Ott megpihent.
A leány lehajtott fejjel ment tovább az erdőn. S a könnycsepp álmodott.
Tavasz osont az alvó fák között s a margaréta kicsi gyökerében fellüktetett az élet.
Fények nyíltak be a föld szívébe, és tündér-gyorsan kitavaszodott.
A margaréta nőtt.
És egy pompás estén, fülemilék éneke mellett, kinyitotta első fehér virágát.
Egy fiú s egy leány jöttek az úton.
A fiú lehajolt, s letépte a virágot.
A leánynak adta.
Ott álltak egymással szemben.
- Vártam reád már ezredévek óta! - A világ teremtésétől kerestelek! - Szemükből ragyogott a március...
A kicsi könnycsepp nem álmodott tovább.
Wass Albert: A könnycsepp álmodott
/Debreceni Újság. Hajdúföld, 1930. október 16.8.old./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése