A reformkor legfontosabb és legmaradandóbb hatású zenei eseményeinek többnyire a pesti Nemzeti Színház volt a színhelye. 1843. május 10-én ott mutatták be Egressy Béni pályadíjas zeneművét
is, a Szózatot .
E nemzeti imádsággá vált mű egy 29 esztendős fiatalember alkotása.
Életútja rövid volt: 37 évig tartott mindössze; ám annál hosszabbnak
bizonyult műveinek útja: máig tart, s alkalmasint még jóval tovább. Fő
művét, a Szózat muzsikáját azok is ismerik, akik a zeneszerző nevét soha
nem hallották.
Egressy Béni (eredetileg Galambos Benjámin), (Sajókazinc, 1814. április 21. – Pest. 1851. július 17.) zeneszerző, író, színész.
Apja
református lelkipásztor volt. Iskoláit Miskolcon és Sárospatakon
végezte és tanító lett. Testvérének, Egressy Gábornak a példája nyomán
vándorszínésznek állt 1834-ben, de tanult zeneelméletet és nyelveket is.
1838-ban Olaszországba ment, hogy énekelni tanuljon. 1843-ban került a
pesti Nemzeti Színházba, karénekesként.
Már 1840-től foglalkozott
zeneszerzéssel, ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és
számos népies műdal szerzője. Legnagyobb sikerét Vörösmarty Mihály
Szózat című versének megzenésítésével aratta, amelyet 1843. május 10-én
mutattak be a Nemzeti Színházban.
Foglalkozott színművek,
operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Báthori Mária
és az 1844-ben bemutatott Hunyadi László című operák szövegkönyvét,
amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Katona József drámáját, a Bánk
bánt is átdolgozta és az opera szövegét nem sokkal halála előtt átadta
Erkelnek. Ennek a bemutatójára csak 1861. március 9-én került sor.
Részt
vett az 1848-49-es szabadságharcban, Kápolnánál meg is sebesült. 1849
szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői
között. Itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka
György menlevelével szabadult és visszatért a színpadra.
1851-ben, harminchét évesen halt meg Pesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése