"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 4., szerda

A macska

„Isten azért teremtette a macskát, hogy legyen egy tigris, amit bátran megsimogathatunk.”
(Victor Hugo)

Számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat.

- Egy ősi keleti legenda szerint a macska az oroszlán tüsszentéséből született, Noé bárkáján.

Cicám, aki gazdinak fogadott


- Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére.

- A macska Cat Sidhe illetve Cait Sith néven, időnként emberi alakot is öltő lélekrablóként bukkan fel a kelta mitológiában.

- A közhiedelem szerint a macskáknak kilenc életük van. A szívósságukra vonatkozó elismerés alapja az az észrevétel, hogy a macskák néha látszólag megfeledkeznek létfenntartási ösztönükről, és hogy túlélnek olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára feltehetőleg végzetesek lennének.

- Bár a Biblia nem ír a macskáról, a keresztény néphagyomány megemlékezik arról, hogy az újszülött Jézust a jászolban egy macska tartotta melegen. A történet egy másik változata szerint a macska pusztította el azt a mérgeskígyót, amit a sátán küldött, hogy végezzen Jézussal. Köszönetképpen Szűz Mária megsimogatta az állatot, melynek fején M betű, hátán pedig sötét sáv vált láthatóvá, amely a cirmos leszármazottain is megmaradt.



A macskákat Elő-Ázsiában és az ókori Egyiptomban istenként tisztelték. Egyiptomban Básztet istennőt macskafejű nő alakjában ábrázolták, ő volt az örömök istennője és szent állata a macska volt. Az egyiptomiak halott macskáikat bebalzsamozták és eltemették, akárcsak az embert.

A görögöknek és a rómaiaknak is kedvenc háziállatuk volt, egészen a középkorig, amikor az emberek már úgy gondolták, a macskák a démonokkal állnak kapcsolatban. Ekkor terjedt el az a babona is, hogy boszorkányok bújnak macskabőrbe. Ez vezetett a macskák pusztításához, aminek hatására elszaporodtak az egerek és a patkányok – így mégis kegyelmet kaptak. De még ma is sokan félnek a fekete macskától

A fekete macskával kapcsolatos babona minden kultúrában jelen van, azonban mindenhol más, pozitív vagy negatív jelentést tulajdonítanak neki. Egyes macskákkal kapcsolatos babonák a 21. században is fennmaradtak, például vannak akik úgy tartják, hogy balszerencsét hoz, ha egy fekete macska keresztezi az útjukat. Az angolszász országokban az október végi halloweent megelőzően az állatvédők rendszerint nem adnak örökbe fekete egyedeket, mivel tartanak attól hogy egyes befogadók csupán a tréfák vagy hiedelmek miatt kívánnak hozzájutni ezen állatokhoz, esetleg sátánista rituálék keretén belül kívánják feláldozni őket.

Mi magyarok többnyire rosszat sejtünk, ha fekete macska keresztezi utunkat, de talán megváltozik véleményünk és nem fogunk egyből rosszra gondolni, amikor átszalad előttünk az úton egy fekete macska, ha elolvassuk, milyen érdekes felfedezést tett az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet genetikai diverzitást vizsgáló laborjának kutatója, Stephen O`Brien. A kutató szerint ugyanis a fekete macskák (házimacska, fekete párduc, jaguár) színét meghatározó gén, az MC1R védettséget nyújt bizonyos fertőző betegségek (pl. HIV-fertőzés) ellen

A fekete macskák bundájának színét meghatározó génnek, az MC1R-nek az emberekben is előfordul egy változata. Ez a génváltozat, ha mutáción esik át, nálunk embereknél, nem fekete, hanem vörös hajszínt eredményez. Az MC1R gén elsődleges feladata - a színmeghatározáson kívül - az, hogy kiválassza, mely anyagok juthatnak át a sejtfalon. A tudósok feltételezése szerint a gén célirányos átalakításával megakadályozható lenne, hogy bizonyos vírusok és baktériumok átjuthassanak a sejtfalon.

Stephen O`Brien szerint, ha sikerülne pontosan meghatározni a fekete szőrű macskák betegségek elleni (természetes) genetikai ellenálló képességének okát, akkor az nagy segítséget nyújthatna az embereket megtámadó, jelenleg még gyógyíthatatlan vírusokkal szembeni küzdelemben.
/Forrás:Erdély online/

Macska jóslatok

A macska megjósolja a földrengést

A kedvenc négylábúinkról azt tartják, hogy sokkal hamarabb képesek megérezni egy földrengést, mint bármilyen más modern technikai eszköz. Többször megfigyelték már, hogy a földrengések előtt a macskák nagyon izgatottá válnak és kényszeresen, illetve igazán látványosan keresik a kijáratokat. Olyannyira bennük van a menekülési vágy, hogy akár még a zárt ablakokat is képesek betörni, noha a földrengésnek még látható/érezhető nyoma nincs is.

A macska megjósolja az eső eljövetelét

A macskák nem csak rezgéseket képesek előre megérezni, hanem nagyon érzékenyek az éghajlatváltozásokra is kimondottképpen a viharok és felhőszakadások eljövetelére. Ők talán az egyik legbiztosabb természetes időjósok, akik bár minden fajta időjárást nem képesek megjósolni, de az eső közeledtét, azt igen. A megfigyelések alapján az eső közeledtével a macskák a fülüket kezdik, vakargatni illetve bizonyos esetekben mellső mancsukat sokáig a fülük mellé emelik és ott tartják.

A macskák megmutatják hol van vízér a lakásunkban

Érdemes megfigyelnünk, hogy kedvenc házi állatunk hol szeret a legjobban pihenni vagy tartózkodni, hiszen azok a helyek lakásunk legkiegyensúlyozottabb pontjai.

GPS nélkül

Hogyan talál haza a macska?

A macskának kiváló a vizuális memóriája, ezért a szabadba kijáró macska jól tud tájékozódni, és nem is szokott elveszni. Közismert dolog azonban, hogy akkor is helyes irányban indul hazafelé, ha több tíz kilométerre elhurcolják otthonától. Ennek bebizonyítására egy német zoológus néhány cirmost dobozba zárva, kacskaringós útvonalat választva, otthonuktól több kilométernyi távolságra lévő mezőre vitt, ahol korábban egy labirintust épített fel. Az útvesztő közepéből huszonnégy folyosó indult ki a szélrózsa minden irányába. A labirintust lefedték, hogy a Nap vagy a csillagok fénye ne segítse a tájékozódást. A macskákat betették a labirintusba, majd hagyták, hogy irányt válasszanak. Az esetek többségében azon a folyosón indultak el az állatok, amerre az otthonuk volt.

 Bebizonyosodott, hogy nem legenda az, hogy a macska hazatalál, de hogy hogyan, arra a zoológus nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni. A legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy a macskák memóriatérkép alapján tájékozódtak. A tudósok azt feltételezték, hogy az állatok emlékezetükben tárolták a sok kanyart és fordulatot, s folyamatosan korrigálták magukban a hazafelé vezető útvonalakat. Ezt a feltevést is eloszlatta azonban néhány további kísérlet. Utazás előtt ugyanis elaltatták a macskákat, és úgy szállították azokat a kihelyezett labirintusba. A magukhoz tért állatok így is tudták, hogy melyik folyosón kell hazaindulniuk. Viszont nem találtak haza a cicusok, ha mágnest rögzítettek a fejükre. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a hatodik érzék rejtélyének kulcsa vasból van. A macskák testében feltételezhetően vasoxidot tartalmazó idegi struktúrák, ún. magnetoreceptorok vannak. Ezek térbeli elhelyezkedése a Föld mágneses mezejének a hatását idegi impulzusokra fordítják le, és segítik az állatot a helyes irány kiválasztásában. Természetesen nem elhanyagolható a macskák kiváló hallása sem a hazafelé vezető útirány meghatározásába.


2015. január 26., hétfő

A macska mindig talpra esik, tartja a mondás.

És ez nemcsak átvitt értelemben igaz. Kevés olyan állat van, amely ekkora túlélő-képességről tesz nap mint nap tanúbizonyságot.

A macska háziasítása jóval több időt vett igénybe, mint például a kutyáé. Ráadásul nem mondhatnánk, hogy teljes sikert értünk el. A macska soha sem lesz annyira űséges és ragaszkodó, mint amennyire szeretnénk.
Megszelídítése akkor kezdődött, amikor az ember föladta a nomád életformát és letelepedett. A helyhez kötöttség a macska számára is kedvezőbb életfeltételeket teremtett. Hamarosan az emberhez szokott, de nem hagyta magát teljesen kiismerni, még mindig titokzatos, éjjel kóborló, settenkedő ragadozó.

A közhiedelem szerint a macskáknak kilenc életük van. A szívósságukra vonatkozó elismerés alapja az az észrevétel, hogy a macskák néha látszólag megfeledkeznek létfenntartási ösztönükről, és hogy túlélnek olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára feltehetőleg végzetesek lennének.

A macskák a legmozgékonyabb élőlények közé tartoznak. Kimondottan sportos a testalkatuk. Tökéletes felépítésüknek köszönhetően igazi sprintelő bajnokok. Rövid távon elérik az akár 50 km/h-s sebességet is. Hatalmasat képesek ugrani és zuhanni.
Talpuk és izmaik lengéscsillapítóként viselkednek, ezért esés közben is igyekeznek úgy fordulni, hogy párnás mancsaik felfogják a becsapódás erejét. Innen származik a híres mondás a talpra eséséről. Gyakran ugranak függőlegesen felfelé a kerítéseken vagy falakon, akár két méter magasságba is, álló helyzetből. Ekkor hátsó lábuk fejlett izomzata szinte rugóként lövi őket a magasba.

Egy másik híres tulajdonságuk, hogy hihetetlenül szűk helyekre, például befőttesüvegekbe, csövekbe is képesek bemászni. Elméletileg ahova a feje befér, oda simán bejut a macska többi testrésze is. Ennek a   hajlékonyságnak az az egyszerű magyarázata, hogy a házimacska egyike azon kevés négylábú állatnak, amelynek nincs merev kulcscsontja. A macskák háziasításával az ember közvetlen közelébe engedett egy félelmetes ragadozót. Szemében ott csillog a gepárd könyörtelensége, a tigris ereje, az oroszlán büszkesége, de mégis más ő. A társunk évezredek óta. Dorombolása, hízelkedése, mókás játszadozása az egyik legjobb terápia magányosság és depresszió ellen minden embernek.

cat_b_03
Macska jóslatok

A macska megjósolja a földrengést

 Azt tartják, hogy sokkal hamarabb képesek megérezni egy földrengést, mint bármilyen más modern technikai eszköz. Többször megfigyelték már, hogy a földrengések előtt a macskák nagyon izgatottá válnak és kényszeresen, illetve igazán látványosan keresik a kijáratokat. Olyannyira bennük van a menekülési vágy, hogy akár még a zárt ablakokat is képesek betörni, noha a földrengésnek még látható/érezhető nyoma nincs is.

A macska megjósolja az eső eljövetelét

A macskák nem csak rezgéseket képesek előre megérezni, hanem nagyon érzékenyek az éghajlatváltozásokra is kimondottképpen a viharok és felhőszakadások eljövetelére. Ők talán az egyik legbiztosabb természetes időjósok, akik bár minden fajta időjárást nem képesek megjósolni, de az eső közeledtét, azt igen. A megfigyelések alapján az eső közeledtével a macskák a fülüket kezdik, vakargatni illetve bizonyos esetekben mellső mancsukat sokáig a fülük mellé emelik és ott tartják.

A macskák megmutatják hol van vízér a lakásunkban

Érdemes megfigyelnünk, hogy kedvenc házi állatunk hol szeret a legjobban pihenni vagy tartózkodni, hiszen azok a helyek lakásunk legkiegyensúlyozottabb pontjai.
cat_b_20

2013. március 23., szombat

Doromboló mókus

Lehetséges, hogy egy mókus megtanuljon dorombolni, ha macskák között nő fel? A kérdést ezúttal nem etológusok vizsgálták, hanem egy véletlen szülte a kísérletet. Egy, a YouTube-on
/http://youtu.be/fHT1nAX46dM/
 megtekinthető videó szerint egy anyamacska örökbefogadott egy kismókust, aki a macskáktól – állítólag – megtanult dorombolni.

Az amerikai házaspár háztartásába az égből pottyant az árva kismókus, akit a család anyamacskája saját kölykeivel együtt gondozni kezdett. A videón látható, ahogy az anyamacska szoptatja, mosdatja a mókust, ugyanúgy, ahogyan a saját kölykeit. Ezzel nemcsak a kismókus életét mentette meg, de még egy extra képességet is megtanult a mókus a macskaalomba való beilleszkedés jegyében: megtanult dorombolni. 

Hogy a dorombolás elsajátításához milyen feltételek kellenek, illetve hogy ennek milyen szerepe van a macskaalom szociális életében: ezt az etológusoknak kell kideríteniük. A mókus, úgy tűnik, képes volt alkalmazkodni az új körülményekhez, és leutánozta macskakölyök mostohatestvéreit.
Az emberi nyelvelsajátítással kapcsolatban azonban olyan feljegyzések vannak úgynevezett farkasgyerekekről, hogy a nyelv elsajátításának vannak bizonyos korlátai. A farkasgyerekek az emberi civilizációtól távol, állatok között nőttek fel. Számos dokumentált eset mutatta, hogy ezek a gyerekek, ha 6–10 éves korukig nem hallottak emberi beszédet, később sem tudtak teljesen megtanulni beszélni. Ezek az esetek – úgy vélték pszicholingvisták – bizonyítékul szolgálhatnak arra a feltevésre, hogy a nyelv elsajátításában is van egy úgynevezett kritikus periódus, amikor az emberi agy képes arra, hogy az emberi kommunikációs rendszert elsajátítsa megfelelő mennyiségű nyelvi inger esetén. A hipotézis szerint a kritikus periódus lezárultával az agy szerkezetileg már nem alkalmas arra, hogy a nyelvet elsajátítsa.
Arról azonban kevésbé szólnak ezek az esetek, hogy ezek a vadon felnőtt gyerekek milyen jól kommunikáltak az őket felnevelő állatokkal. A macskaalomba pottyant mókus esete azt mutatja, hogy az újszülött azokhoz az ingerekhez alkalmazkodik, amelyek őt érik. Ha a környezetében dorombolnak, akkor – feltéve, hogy ennek nincs szervi akadálya – ő is megtanult dorombolni.

Forrás: Nyelv-és Tudomány