Édesség - Palacsinta története

A palacsinta folyékony tésztából készített, serpenyőben mindkét oldalán megsütött, tésztája ízesítése szerint édes vagy sós étel. Összetevői aszerint különbözőek, hogy melyik országban készítik. Alapvetően liszt, tojás, só, és/vagy cukor, valamint víz, szódavíz és tej felhasználásával készített folyékony tészta, melyet serpenyőbe vékonyan kiöntve megsütnek. Általában valamilyen töltelék kerül rá, négyrét hajtják, vagy feltekerik, esetleg tortaformát készítenek belőle, ilyenkor szeletelve tálalják. Tölteléke szintén nagyon sokféle lehet a tájegységek ízlésvilága szerint. Európában az egyik legismertebb meleg tészta, de világszerte ismerik és kedvvel fogyasztják önmagában és más ételek körítéseként. Számos nemzet vallja maga specialitásnak a  köztudatban, ami annak köszönhető, hogy az eredete egy közös pontba a római birodalomig vezethető vissza.

A palacsinta eredete a római korból származik, neve latinul placenta volt. A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy a legendárium szerint bronzpajzson sütötték. Azonban tudni kell a pajzsos sütésről, hogy a római legionáriusok pajzsa a Scutum valójában fából készült, akárcsak a Clipeus, szóval megkérdőjelezhető ennek igazság alapja. Összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mert hosszabb ideig eltartható volt. Ekkoriban nem is édes tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A kutatások szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna-medencéjében és tőle nyugatabbra is, német, francia, angol vidékekre. Az első feljegyzéseket már 1439-ben lehetett olvasni, ahol egy recept is szerepelt. A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.^[3] A néphagyomány szerint húshagyókeddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi, hamvazószerdát követő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban zsírt használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok felhasználására. Az angolszász országokban palacsintát megünneplő nap született, mely napon palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó és -tekerő versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek, palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.
Ez a nagyon kedvelt édes tészta az egész világot meghódította. A palacsintának nemcsak a neve változik országonként, hanem az összetétele is.

Európa

Franciaország (crêpe)

Franciaországban élesztővel és sok tojással alaposan kikevert tésztát használnak. Sütés után pikáns, édes töltelékekkel töltik. A crêpe ropogós, vékony tésztájú. A vendégek összehajtva majd felgöngyölve kapják, pikáns, forró, édes likőrös vagy citromos vajjal nyakon öntve.

• Lengyelország (nalesniki)
• Magyarország (palacsinta)

Magyarországra jellemző a nagyon vékonyra sütött tészta, amit tojásból, liszttel, tejjel, csipetnyi sóval, pici cukorral és szódavízzel keverünk ki. Ízlés szerint kevéske sütőport vagy élesztőt tehetünk bele, vagy olvasztott vajban sütjük olaj helyett. Tölteléke változatos: cukros kakaópor, lekvár, mazsolás túró, fahéj. A sós palacsintákat darált hússal, gombával, zöldségekkel tölthetjük. Híres magyar specialitás a hortobágyi húsos palacsinta.

• Ausztria (Palatschinken)
• Dél-Németország (Pfannkuchen)
• Észak-Németország (Eierkuchen)
• Oroszország (blini)

Az oroszok palacsintája a blini, amit élesztős-búzakorpás tésztából készítenek. Sütés után tejföllel megkenik és tetejére kaviárt szórnak. Vodkával fogyasztják.

• Malajzia, (kuih dadar)

A maláj palacsinta különlegessége, hogy a tésztában pandan levél kivonat van, amitől az egész palacsinta gyönyörű zöld színű lesz. Kényelmi szempontból néha zöld ételfestéket is használnak, de az nem helyettesíti az igazi pandant, mivel azok nagyon édes illatúak. A tészta összetevői: pandan kivonat, apróra vágott levelek, liszt, kókusztej, só, tojás. Tölteléknek, maláj pálmacukorral összedolgozott kókuszreszeléket, pandan levelet, vizet kevernek össze, kukoricakeményítővel sűrítik.^[6]

Afrika

Marokkó, (ataif)

A tésztát vastagabbra sütik és édesítik. Töltelékként kókuszreszelékkel összekevert kakaót használnak, amelyet reszelt narancshéjjal és kristálycukorral kevernek el, vaníliamártással tálalják. Marokkóban a palacsinta neve ataif, sós és édes változata is ismert. A sós változatnál a töltelék rendszerint spenótos, darált húsos vagy gombás töltet. Az édes változatban az ataif szirupba, vagy olvasztott mézbe van mártva, de a tölteléke lehet nyers vagy párolt gyümölcs is a tetején tejszínhabbal és pirított mogyoróval

.USA
Az amerikaiak a palacsinta tésztájához sütőport és szódabikarbónát tesznek, ezáltal a palacsinta habkönnyű, de vastagabb lesz. Tálaláskor nagyon édes önteteket használnak, mint juhar vagy áfonyaszirupot, bogyós gyümölcsöket vagy épp ropogós bacont.

• Mexikó

Mexikóban tortilla a neve, babpürével és darálthússal töltik, paradicsomszószt öntenek rá.

• Sydney, (pikelet)

A pikelet, magyarul kis csuka, egy kis vastag palacsinta, mely Ausztráliában és Új-Zélandon közkedvelt, az angol változatát skót palacsintának nevezik. A tészta fehér lisztből készül és élesztővel, cukrot, tejet, tojást vajat tartalmaz. Kedvelt töltelékei a friss eper, cseresznye, áfonya, baracklekvár, juharszirup, méz, csokoládé.

A palacsintasütés technológiája

Az összekevert palacsintatésztát merőkanállal vagy közvetlenül öntve a forró, esetleg olajozott, zsírozott serpenyőbe öntjük.   Pár másodperc alatt a még folyékony tésztát a serpenyőben finom „csuklókörzéssel” mozgatva egyenletesen szétfolyatjuk. Amikor az alsó oldala megsült (ha kellően vékony, a tészta széle kezd elválni a serpenyőtől), megfordítjuk. Ügyesebbek ezt külön konyhai eszköz nélkül, dobással is megcsinálhatják. Ha mindkét oldala megsült, egy tálra emeljük vagy csúsztatjuk. 

Forrás:: Wikipédia