Kmetty János (Miskolc, 1889. dec. 23. - Budapest, 1975. nov. 16.): festőművész, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965), a magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége.
A festő 12 éves koráig a család Miskolcon élt, majd Kassára költöztek, Kassán Halász-Hradil Elemérnél kezdett rajzolni, majd Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában tanult, utána Ferenczy Károlynál is. Mindhárom mestere Hollósy Simon tanítványa volt.
1911-ben látogatott először Párizsba, ott a Louvre-ban mindent, de főleg a reneszánsz festészetet tanulmányozta. Nagy hatással volt rá Neuillyben a Pellerin-gyűjtemény, benne elsősorban Paul Cézanne 60 képéből álló kiállítása. A kortárs párizsi kubisták, főleg Picasso munkáit tanulmányozta.
Első munkái a kubizmus hatásait mutatják (Koncert, Első önarcképe), ezért a 20. század elején őt tartották az első magyar kubista festőnek.
Művészetében a cézanne-i
hagyományok folytatója. Életműve egyenletes, a megtalált puritán
formanyelv és témakör megbízható alkalmazása és közreadása. Képeinek fő
eleme a szerkezet, kubisztikusan tagolt formáit hangsúlyozott kontúrok
fogják közre. Kmettynek a kubizmus felé hajló, de mindig racionálisan
szerkesztett megoldású munkái igen erőteljes forma összegfoglaló
készségről tanúskodnak. Mint grafikus is jelentékeny, különösen
erőteljesek rézkarcai, amelyek javát albumban is kiadta 1920-ban.Nyaranként a Kecskeméti művésztelepre, később Nagybányára, majd Szentendrére járt festeni. Itt található a Kmetty-múzeum is.
1946-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, tanítványai közül ma már sokan híres művészek.
Diószegi Balázs
(Kunszentmiklós, 1914. november 16. – Kiskunhalas, 1999. február 1.) "az utolsó magyar parasztfestő", Munkácsy Mihály-díjas festőművész.
Képeit az alföldi táj, életmód, ember a paraszti kultúra határozta meg.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1933-1938 között, itt a mesterei: Rudnay Gyula és Szőnyi István voltak. Rajztanár volt 1938-tól Szentendrén, Újvidéken is 1941-ig. A Délvidéki Szépmíves Céh alapítója és főtitkára volt. 1941-től Miskolcon, Debrecenben, 1943-tól a Nyíregyházi Tanítóképző Főiskolán és a Népfőiskolán is tanított. 1957-től Kiskunhalason élt haláláig. 1976-1980 között a hajdúböszörményi és nyíregyházi telepen dolgozott. Kunszentmiklóson van eltemetve.
Művei közgyűjteményekben:
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
Katona József Múzeum, Kecskemét
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Rétközi Múzeum, Kisvárda
Halas Galéria, Kiskunhalas
Kunszentmiklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése