Csontváry Kosztka Tivadar

Csontváry Kosztka Tivadar/ 1853. július 5. – 1919. június 20./ magyar festő

 Festői pályája különös módon kezdődött. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott, mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte.

 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni (Vörös Kereszthez gyógyszertár, Gács), s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry - 1913-ban írt önéletrajza szerint - a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője, nagyobb Raffaelnél!”. 

                     

 Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. Az egyik legkülöncebb, de egyben legegyénibb és rendkívül jelentős magyar művész volt.

Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. Főbb művei: A szerelmesek találkozása Sziget Kairói pályaudvar Magányos cédrus

Tornyai János, az Alföld festője

 Tornyai János (Hódmezővásárhely, 1869. január 18. – Hódmezővásárhely, 1936. szeptember 20.) magyar festő, az alföldi iskola kiemelkedő jelentőségű mestere.



Tornyai az Alföld jelenségeiben önmagát festette meg. Tájképein megérzik, hogy festőjük maga is annak a földnek terméke, amelyen képei megszülettek. A megmérhetetlen égnek, a gyász-sorssal terhes vagy viharozva vágtató felhőknek gyermeke. Szeme a szegény föld szürke színén szomorodott meg. Otthona a szegény földmíves apa kunyhója volt, végzete: viaskodás az élet gondjával. Világéletében szegény emberek nehéz sorsa volt a környezete. S hiába szabadult ki Párizsba, hasztalan telepedett meg Pesten - szűkebb hazájának nyomasztó élményei oda is elkísérték: vele ment a szegénység, a nélkülözés, a bánat, a keserűség. Tőlük lett aránylag korán olyan rézmetszetre emlékeztetően keresztül-kasul barázdás az arca. Az Alföld alacsonyan járó szürke felhői vetettek árnyékot életére. Nehéz élet volt. A sors sok mindent megtagadott tőle, megtagadta azt is, ami minden művész életében döntő jelentőségű: képességei teljes kifejtésének lehetőségét. Nagy képek megfestéséről álmodozott, akkora vásznakról, mint amilyenekkel nagy pályamutatója, Munkácsy ajándékozta meg nemzetét.

Jó ideig Munkácsy igézetében élt. Nem úgy került belé, mint más kortársai: a divat hajtóerejénél fogva vagy a ragyogó tehetség vonzóerejétől húzva, hanem a belső rokonság érzése vitte feléje. Tornyai temperamentumra rokon lélek volt Munkácsyval. Munkácsy művészetében megtalálta a módját annak, hogyan érzékítse meg azt, ami legsajátosabb önmagában. Munkácsy feketébe ágyazott színeiből és merészen fölrakott fehér fényfoltjaiból bátorságot merített arra, hogy komor kedvét maga is sötétbe ágyazza. S a mester ecsetének lendületes járása megmutatta neki, hogyan lehet a temperamentumát megfékezetlenül átvinnie a vászonra.    Munkácsy hatásának bizonyára nem kicsiny a része abban, hogy Tornyaiból egyik legmagyarabb festőnk lett.
/Elek Artúr:Tornyai János-részlet/

Juss




Padon

Magyar festők:Kmetty János - Diószegi Balázs

Kmetty János (Miskolc, 1889. dec. 23. - Budapest, 1975. nov. 16.): festőművész, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965), a magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége.

 
A festő 12 éves koráig a család Miskolcon élt, majd Kassára költöztek, Kassán Halász-Hradil Elemérnél kezdett rajzolni, majd Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában tanult, utána Ferenczy Károlynál is. Mindhárom mestere Hollósy Simon tanítványa volt.
1911-ben látogatott először Párizsba, ott a Louvre-ban mindent, de főleg a reneszánsz festészetet tanulmányozta. Nagy hatással volt rá Neuillyben a Pellerin-gyűjtemény, benne elsősorban Paul Cézanne 60 képéből álló kiállítása. A kortárs párizsi kubisták, főleg Picasso munkáit tanulmányozta.


 Első munkái a kubizmus hatásait mutatják (Koncert, Első önarcképe), ezért a 20. század elején őt tartották az első magyar kubista festőnek.
 
Művészetében a cézanne-i hagyományok folytatója. Életműve egyenletes, a megtalált puritán formanyelv és témakör megbízható alkalmazása és közreadása. Képeinek fő eleme a szerkezet, kubisztikusan tagolt formáit hangsúlyozott kontúrok fogják közre. Kmettynek a kubizmus felé hajló, de mindig racionálisan szerkesztett megoldású munkái igen erőteljes forma összegfoglaló készségről tanúskodnak. Mint grafikus is jelentékeny, különösen erőteljesek rézkarcai, amelyek javát albumban is kiadta 1920-ban.
Nyaranként a Kecskeméti művésztelepre, később Nagybányára, majd Szentendrére járt festeni. Itt található a Kmetty-múzeum is.
1946-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, tanítványai közül ma már sokan híres művészek.



Diószegi Balázs
(Kunszentmiklós, 1914. november 16. – Kiskunhalas, 1999. február 1.) "az utolsó magyar parasztfestő", Munkácsy Mihály-díjas festőművész.
Képeit az alföldi táj, életmód, ember a paraszti kultúra határozta meg.

 
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1933-1938 között, itt a mesterei: Rudnay Gyula és Szőnyi István voltak. Rajztanár volt 1938-tól Szentendrén, Újvidéken is 1941-ig. A Délvidéki Szépmíves Céh alapítója és főtitkára volt. 1941-től Miskolcon, Debrecenben, 1943-tól a Nyíregyházi Tanítóképző Főiskolán és a Népfőiskolán is tanított. 1957-től Kiskunhalason élt haláláig. 1976-1980 között a hajdúböszörményi és nyíregyházi telepen dolgozott. Kunszentmiklóson van eltemetve.
 
Művei közgyűjteményekben:
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
Katona József Múzeum, Kecskemét
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Rétközi Múzeum, Kisvárda
Halas Galéria, Kiskunhalas
Kunszentmiklós

Február 2-án történt

Ezen a napon született Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857 február 2. – Técső, 1918 május 8.) magyar festő .

Hollósy Simon neve talán sokak számára nem hangzik olyan ismerősen, mint sok kortársáé. Kevés befejezett műve maradt hátra, ezekről a kritika különbözőképpen nyilatkozik. Az bizonyos, hogy a Müncheni akadémia egyik jeles tanítványaként tartották számon. Az örmény származású duhajkodó ifjút apja tereli a festői pályára, kiragadja iskolakerülő fiát a korcsmázó legények köréből és útnak indítja Münchenbe. Itt kitűnik nem mindennapi tehetsége, kitűnő rajztudása, a németalföldieket idéző anyagábrázolása, naturalizmusa. Csakhamar kinövi az akadémia korlátait, Párizs szabadabb művészete felé kacsingat, de soha nem jut el Párizsba.
Valami fontosabb feladatot talál, kezdetben Münchenben, a franciaországi hírek hatására megalapítja a Hollósy-iskolát, mely szakít az akadémiai hagyományokkal, és a naturalizmust, vagyis a természet minél tökéletesebb másolását tűzi ki céljául.

A naturalizmus, a realizmus, majd útban a plein air felé egyik legkiválóbb magyar képviselője a 19.-20. század fordulóján. Iskolateremtő festőmester Münchenben, Nagybányán és Técsőn.

1844. január 28-án született Benczúr Gyula

 

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. jan. 28. - Dolány, 1920. júl. 16.): festő, a 19. sz.-i magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja.

A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele   c. művét.  e. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb  Ferenc József, gróf Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett.   1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.

Erzsébet halála után Ferenc József öt portrét rendel meg magyar művészektől, ajándékul a királyné mellett korábban udvari szolgálatot teljesítő hölgyeknek.

Benczúr Gyula Ferenczy Idának, a királynét több mint harminc éven át szolgáló bizalmasnak és Sztáray Irmának, a királynét utolsó éveiben, így halálakor is kísérő udvarhölgynek festi meg Erzsébet arcképét.

Ferenc József kedveli Benczúr művészetét; az 1890-es Téli Tárlaton a festő Mályvák között című képét vásárolja meg felesége számára. A későbbiekben a művésznél tett látogatásai alkalmával is mindig elismeréssel nyilatkozik a készülő alkotásokról - ezt nem csak a sajtóhírek, de magánlevelei is tanúsítják. Több alkalommal személyesen ül modellt Benczúrnak egy-egy készülő hivatalos portréjához, sőt, több megbízást is ad a festőnek.

Benczúr Gyula

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. jan. 28. - Dolány, 1920. júl. 16.): festő, a 19. sz.-i magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja.

Kassán folytatott középiskolai tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magániskolájában. 1861-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása c. műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és Benczúr Gézáról. II. Lajos bajor király megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (Magyar Nemzeti Galéria).

Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát.
1876-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mester iskola igazgatójaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gróf Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett.
1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.

Egri József a Balaton szerelmese

Jártam az Alföld széles síkságán, álltam a székely havasok csúcsán, de mindegyiknél jobban megragadott a Balaton-vidék” — írta a 19. század második felében Jókai Mór.

Magyar tengernek” is becézik sokan Európa legnagyobb meleg vizű tavát, a Dunántúl szívében nyugvó, 598 km2 kiterjedésű Balatont. A tó hossza 78 km, legnagyobb szélessége 15 km, a legkisebb pedig ennek egytizede 1,5 km a Tihanyi-félszigetnél, amelynek előterében található a 11,5 méter mélységű tihanyi kút, a tó legmélyebb pontja. A tó átlagos mélysége mindössze 3 méter, az északi parton gyorsan mélyül, a homokosabb somogyi parton olykor hosszas gyaloglás után is csak derékig ér a víz.
A Balaton fő táplálója a Zala folyó, vizét pedig a 19. század óta zsiliprendszerrel szabályozott Sió csatorna vezeti le a Dunába. A tó a Mezőföld, a Dunántúli-középhegység, az Őrvidék és a Somogy—zalai-dombság találkozási pontján helyezkedik el, s azok minden kedvező tulajdonságát egyesíti. A Balaton partvidéke az ország legnagyobb vízparti üdülőkörzete, és a főváros után a legjelentősebb idegenforgalmi célpont. A Bakony esőárnyékában fekvő tó kevésbé csapadékos, mint a többi dunántúli vidék, viszont jóval több napfény éri, július—augusztusban napi átlagban 10 óra. Ilyenkor a középhőmérséklet napi átlagban húsz fok (nappal 30 °C, éjjel 18 °C) fölé emelkedik, a sekély tó vize pedig a part közelében 25 °C-ra is felmelegszik
 

Egry József - a Balaton festője

Egry József 1883. március 15-én született (Zala)Újlakon, 1951 június 19-én hunyt el Badacsonytomajon.
Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál Budapesten kezdte, majd Münchenben folytatta. 1905-ben Párizsban a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906-1908 között a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa.
Az 1. világháború után Badacsonyban telepedett le, számtalan helyen és témában festette meg a Balatont. Berlinben, Drezdában, Hamburgban és Sziciliában járt tanulmányúton. 1938-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elnökévé választották. A 20-as évektől csaknem kizárólagos témája a Balaton. Először a expresszionizmus formanyelvén fejete ki magát, majd egyéni stílust teremtett. Olajpasztell festésű képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet. Számos képét a Magyar Nemzeti Galériában őrzik, munkái megtalálhatók veszprémi, pécsi és keszthelyi múzeumokban, valamint magángyűjteményekben