A varjúfélék (Corvidae)
családjába a szajkók, szarkák, csókák, varjak és hollók tartoznak. Közös
jellemzőjük az egyenes, erős csőr. A nemek egyformák, külsőre nehezen
lehet őket megkülönböztetni. Jellemző rájuk még a fejlett logikai
képesség, a kognitív tanulás és az összetett (szekvenciális)
tárgyhasználat.
A varjak bámulatos intelligenciával rendelkeznek, és -
„unokatestvérükkel”, a hollókkal együtt - sokak szerint ők a legokosabb
madarak. Képesek a tevékenységük megtervezésre és az egymás közti
kommunikációra. Egyes fajaiknál a kezdetleges eszközhasználatot is
megfigyelték. Megtaníthatók a számolásra, valamint egyes szavak, rövid
mondatok elmondására. Némelyikük „kiejtése” jobb, mint a papagájoké.
Intelligenciájuk ellenére ritkán válnak hobbi vagy háziállattá. Erről
elsősorban a kártékonyságuk tehet, ami olykor nagyon sok
kellemetlenséget okozhat. Az idők során az emberek számára varjú egyre
inkább a mezőgazdasággal, a betakarítással kapcsolódott össze,
Franciaországban még ma is fesztivált szentelnek e madárnak. A velük élő
paraszt emberek számára a varjak többek voltak, mint egyszerű madarak, a
beszélőképességük és az emberekhez való kötődésük miatt egyesek „tollas
embereknek” nevezték őket.
E
figyelemre méltó madarak világszerte szerepelnek a legendákban és
mítoszokban. Bölcsességük, intelligenciájuk okán gyakran álltak az ősi
istenek, mitológiai királyok szolgálatában. Akárcsak a hollók, a varjak
is az isten, a halál vagy a katasztrófa hírnökei. Kínában a fekete varjú
a gonoszságot és a rosszindulatot testesíti meg, míg a vörös vagy
aranyszínű a Napot és a gyermeki kegyességet reprezentálja. A mitikus
ábrázolásokon a napot gyakran egy háromlábú varjúval jelenítették meg,
mivel a három a fény és a napot megtestesítő istennő száma volt. A japán
sinto vallásban a szent varjak az istenek hírvivői. A zsidó hagyomány a
halál madarának tekinti, míg a keresztényeknél a magányt jelenti,
valamint a Sátánt szimbolizálja. Azt mondják, hogy csak egyszer választ
párt magának, ezért a hűség kifejezője is. E monogám természetük lehet
az oka annak, hogy az esküvői ünnepségeken szokás volt két varjat
elengedni. Ha a madarak együtt maradtak, az annak a jele volt, hogy a
házaspár is hosszú ideig kitart egymás mellett, ám ha a repülés közben
elváltak, ugyanezt prognosztizálták a fiatalok esetében is. (Egyes
helyeken az előrejelzésre varjak helyett galambokat használtak.)
Egykoron
azt hitték, hogy a madarak viszik a lelkeket a mennyországba, vagy a
túlvilágra. Mivel a madarak repülnek, kézenfekvő volt ezt a gyakorlatot
hozzájuk társítani. Ha pedig a madár berepült a házba, arra gondoltak,
hogy a madár a házból kíván egy lelket magával vinni a halálba. Számos
kultúrában a varjakat és a hollókat tekintették a lelkek hordozóinak. A
halállal való összekapcsolásuk valószínűleg onnan ered, hogy a varjakat
gyakran láthatták, hogy a csatamezőkön, vagy a temetőkben emberi és
állati maradványokkal táplálkoznak.
E madarak és a
hozzájuk tapadó babonák szerepet kaptak az emberek mindennapjaiban is. A
varjakat már a régi római idők óta jövendölésre használják. A ház körül
köröző varjakat általában nem tekintik jó ómennek. A varjúcsapat egy
közelgő harc vagy nagy katasztrófa bekövetkeztére figyelmeztet. Egy
magányos varjú megjelenése, egyetlen ember halálát hirdeti. A haláleset
abban a házban várható, amelyik fölött a varjú látható. A negatív
babonás megítélésükből fakadóan, a varjak a népi hiedelemben jó ismerői a
boszorkányoknak.
A walesiek szerint, ha egy varjú
keresztezte az útjukat, balszerencsét jelentett. Ha viszont két varjú
repült át előttük, a szerencse megfordulását jelezte. Az Egyesült
Államok keleti partján található New England állam lakói számára viszont
a balra elhúzó két varjú a balszerencse egyértelmű jele volt. A jóslás
érdekében gyakran megszámlálták a varjakat. Egy régi angolszász népi
rigmus szerint egy varjú rosszat jelent, a kettő viszont szerencsét hoz.
A három varjú egészséget, a négy jómódot jelez, az öt varjú azonban
betegséget, a hat pedig halált jelent.
Indiában a
varjúkárogás vendégek érkezését jelzi előre. Másutt jelentéssel bírhat a
károgás ideje és a károgások száma is. Kínában például, aki éjjel 3 óra
és reggel 7 óra között hall varjúkárogást ajándékra számíthat; a reggel
7 és délelőtt 11óra közötti varjúkárogás esőt és szelet; a délelőtt 11
és délután 1 óra közötti pedig veszekedést jelez. A károgások száma
viszont azt jelzi, hogy ki fog meghalni: egy károgás valamelyik jó barát
halálát, kettő egy családtagét, három a szeretett lényét, négy pedig a
károgást hallgatóét jelzi előre.
Az angoloknál döglött
varjat találni az úton jó szerencsét jelez, viszont a templomkertben
látott varjak valamilyen szerencsétlenség vagy katasztrófa hírnökei. Egy
régi francia mondás szerint a gonosz papokból hollók, míg a rossz
nővérekből szarkák lesznek. A görögök az elviselhetetlen embertársukat a
„Menj a varjakhoz!” szavakkal küldték a pokolba. Az írek viszont az
elszalasztott lehetőséget kapcsolták össze e madárral. A jól ismert „eső
után köpönyeg” mondásunknak náluk a „mehetsz érte a varjak után” felel
meg. A régi rómaiak pedig, ha valamit megoldhatatlannak tartottak, azt
mondták, hogy olyan ez, mintha a varjú szemét kellene kiszúrni. Azt
pedig, hogy a varjak miért oly csendesek a nyár közepén, amikor levedlik
régi tollruhájukat, a francia parasztok régen azzal magyarázták, hogy
titokban a fekete tollaikkal kívánnak adózni a Sátánnak.
A
koreaiak szerint, ha kora reggel iskolába vagy munkahelyre menet
varjakat lát az ember, az egész napja balszerencsés lesz. A pechsorozat
legalább egy napig fog tartani. Sri Lankán, ha egy varjú átrepül a ház
fölött, az annak az előjele, hogy a bennlakók közül valakinek el kell
távoznia. Ha a háztetőn egy varjú károg, jó hírek várhatók; ha a ház
előtt károg, látogatók jöttére lehet számítani.
Az
álomfejtők úgy vélik, hogy varjúval álmodni, csalódást jelent mindenben,
bánatra, balszerencsére figyelmeztet, sőt halált is jelezhet. Ha
varjúkárogást hall, akkor mások rossz tanácsára hallgatva
vagyonvesztésre számíthat az álmodó. Fiatalember számára viszont azt
jelzi, hogy egy asszony, aki kiszemelte magának, hamarosan elcsavarja a
fejét.
Havasi csóka
a legmagasabban fészkelő madárfaj, még tojásainak szerkezeti felépítésével is alkalmazkodik az alacsony oxigénkoncentrációhoz és légnyomáshoz. A Himalájában 6000 méter felett sem ritka, sőt egy ízben a Mount Everest-expedició tagjai 8235 m-en láttak repülő csókarajt.
Rendkivül értelmes madár, mint a varjúfélék többsége, egy életre választanak párt,hűségesek a fészkelőterületükhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése