Darvak vonulása

 Idén 113 ezer daru volt a Hortobágyon, ami új rekord, a korábbi 103 ezerhez képest.
A Hortobágy és a Dél-Alföld pusztákkal övezett tavain évről évre megállnak pihenni a melegebb tájak felé tartó darvak, melyek akár egy-másfél hónapig is itt maradnak országunkban.

Az eget betöltő hangosan krúgató darucsapatok látványa minden szemlélő számára felejthetetlen élményt nyújt. 



A daru a Hortobágyi Nemzeti Park jelképe és egyben az egyik legféltettebb természeti értékünk. A daruvonulás kétségtelenül az ősz legvonzóbb természeti eseménye a Hortobágyon.

Hortobágyi Nemzeti Park
Hazánk első nemzeti parkja, 1973-ban alapították.
Legjellemzőbbek a szikes puszták, a löszpuszták, a mocsarak és az árterek.
Címer állata a daru, mely éppen nász táncot jár.
Területe: 805, 49 km²

                                   

"A daru nemcsak a hosszú élet, az éberség és a bölcsesség jelképe, hanem a hűségé is. Japánban a darut, mint tiszteletreméltó Urat említik.

A kínai mitológiában a fényesség ősprincípiumával, a janggal áll kapcsolatban. Különösen hosszú életűnek tartják, ezért válhatott a halhatatlanság szimbólumává. A kínai piktúrában gyakorta ábrázolják a szintén a hosszú élet jelképének tekintett fenyővel. Ezen kívül a halhatatlanok hírnöke is, mert a daru viszi a holt lelkeket a Nyugati Paradicsomba. A Nap felé tartó madár egyúttal az életben elérhető érvényesülést is jelképezi.

A keresztények körében pozitív tulajdonságokkal bír a daru, megtestesíti a feddhetetlenséget, ezzel együtt a szerzetesi élet erényeit. A görög Hermész, az istenek követe, a darvak V alakzatú kötelékének mintájára formálta meg a betűket. Ugyanakkor Hermészt szent daruja árulta el, amikor Apollón marháit akarta ellopni. Az ókori görögök, azt mondták, hogy amikor ék alakzatban szállnak a darvak, a fiatalabb védtelen madarakat védelmezik, ezzel mutatnak követendő példát az embereknek.

Indiában azonban közel sem olyan jó a híre a darunak, náluk ez a madár az árulás szimbóluma. Európa nyugati részén a daru megítélése ugyancsak nem jó, sokszor a butasággal és az ügyetlenséggel azonosítják. A keltáknál a daru látványa balszerencsét jelentett.

Nálunk viszont egykoron a daru a parasztudvar díszmadara volt, viselkedéséből az időjárásra következtettek, hangos krúgatásukkal az idegent jelezték. A néphagyomány megőrizte annak az emlékét, hogy az alföldi várfalakon azért tartották a szelíd darucsapatot, hogy az éjszaka leple alatt közeledő ellenséget észrevegyék. Hermann Ottó (1835-1914) a híres ornitológus, etnográfus szavai szerint: "Hatalmas, czímeres madár, mely a magyar nemesség armálisában nagyon sokszor van meg, és ősi soron becses madara a magyarságnak". A daru gyakorta szerepel címereken, tollait valaha pénzért árulták, a szebb tollakért akár egy borjú árát is megadták, de szívesen hordtak darutollas kalapot a parasztlegények. Vidéken egykoron a darvak kiáltására kezdték el a tavaszi vetést és az őszi betakarítást.

Az ókorban a vizes területeken élők azt hitték, hogy a fél lábon ácsorgó daru vigyáz a többi madárra, úgy, hogy az őrt álló daru felhúzott lábában egy követ tart, s amikor elbóbiskol a madár, a kő ráesik a másik lábára, amitől azonnal felriad."
forrás: rostae-books.com

Magyar puszta - gémeskutak

A Hortobágy Európa legnagyobb szikes pusztája. Itt alapították meg Magyarország első nemzeti parkját /1973. 01.10/  a 81 ezer hektár kiterjedésű Hortobágyi Nemzeti Parkot (HNP). A terület a Világörökség része.
A Hortobágy sajátos földrajzi tájegység: Magyarország legtágasabb legelőterülete, amely az egyik jellemző ősfoglalkozást, az állattenyésztést annak régi vonásaival együtt máig megőrizte.

A magyar puszta szimbólumává vált gémeskutakhoz számos népi hiedelem kapcsolódott az idők folyamán.

Egyes népi természet-megfigyelések és a pásztorok hiedelme szerint, ha a kútban a víz megzavarosodott, az azt jelentette, hogy hamarosan eső lesz. A gémeskutak a népi gyógyászatban is szerepet kaptak: „a szemhéjárpában szenvedő egy árpaszemet vévén a kezébe, a kúthoz megy, azt háromszor megkerüli e gyógyszavak kíséretében: „Árpa! Árpa! Lekaszállak! A kút fenekébe doblak!” E gyógyszavak 3-szori elmondása után a beteg a markában lévő árpaszemet a kútba dobja, és 3-szor utána köp.
Hajdanán a pásztorok és a tanyasi emberek nemcsak víznyerésre, az állatok itatására, időjóslásra és gyógyászatra használták a gémeskutakat. A kútgém segítségével „beszélgettek” is egymással, így a távíró és a telefon őse is a gémeskút. Az előre megbeszélt jelek segítségével viszonylag nagy távolságokra el lehetett juttatni a hírt.

• Általánosan elfogadott, egyezményes jel volt a felengedett kútgém. Ez akkor volt használatos, amikor pandúrok, csendőrök járták a tanyákat, a pusztát. Ha valaki felengedte a kútgémet, és ezt meglátta a tanyaszomszéd, vagy egy kint lévő ember, ő is hasonlóképp cselekedett. Így lassan az egész határban a magasban álltak a gémek. Ebből mindenki tudhatta, hogy hivatalos emberek közelednek; akinek vaj van a fején, álljon odébb.
• A kútgém fel van eresztve, a vízmerő dézsa a kifolyó csatornán áll. Jelentése: hajtsák a jószágokat az itatóhoz!
• A kútgém fel van eresztve, a vízmerő dézsa a káva mellett kívül a földre van téve. Jelentése: elkészült az ebéd, jöjjetek ebédelni! (Ezt a jelzést csak ősszel és tavasszal alkalmazták, amikor egész nap legelt a nyáj.)
• A kútgém fel van eresztve úgy, hogy a dézsa a magasban szabadon lóg. Jelentése: nagy baj, szerencsétlenség történt (jószágkár, emberhalál). Amikor ezt meglátták, azonnal siettek a szomszédos legelőkről segítséget nyújtani.
• A kútostor a dézsával a kútágasba vert szögre van akasztva. Jelentése: a gulyába vagy a ménesbe befogadott idegen jószágot sürgősen el kell tüntetni, mert keresik, vagy megérkezett az olvasó bizottság.
• A vízmerő dézsa teljesen bele van nyomva a kútba. Jelentése: vigyázz, látogató gazdák érkeznek, ha nem a saját lovadon ülsz, cseréld át a magadéra. Ezt csak a csikósok ismerik.
• A dézsa nincs a kútostoron, ez pedig fel van téve az ágasra. Jelentése: a kút vize nem iható, mert valaki beleölte magát, vagy jószág fulladt bele.
• A kútgém felengedetten áll, dézsa és kútostor sincs rajta. Jelentése: a kút rossz, beomlott, vagy a vize nem jó. Ne gyere a közelébe sem.
• A kút koloncára szűr van terítve, a gém vízszintes helyzetben áll. Jelentése: a számadó nem tartózkodik a legelőn, haza vagy a csárdába ment.
• A vízmerő dézsa a kút állóján van, a kútgém hegyére női kendőt vagy kötényt kötöttek. Jelentése: rideg nő tartózkodik a pásztorszálláson. Elvégezte a pásztorok ruhájának mosását, foltozását és hajlandó szerelmi szolgáltatásokra is.
• A vizesdézsa a kútkáva tetején áll, a kútgém hegyére rossz szűr van akasztva. Jelentése: megérkezett az ócskás. Vette a bőrt, hullott szőrt, gyapjút és pipaszárat, rámás tükröt, bicskát, bajuszpedrőt árult.   

forrás: Nevezetességek,"legendák"

A Hortobágy

A Hortobágy egy olyan, a pásztorközösségek által megművelt kultúrtáj, mely az ember és a természet kétezer éves, hagyományos és kíméletes földhasználaton alapuló, harmonikus együttmőködésének kiemelkedő példája. Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, mely nem az erdők kiirtása eredményeként jött létre, hanem emberi tevékenység révén, és képes volt megőrizni biológiai sokféleségét.

 

 

A leghíresebb magyar puszta fogalommá vált, és nemzetközi szinten mondhatni régebb óta ismert és elismert mint hazánkban. 1967. decemberében a Pro Natura akció keretében 22 világhírű tudós memorandumban kérte a magyar kormányt, hogy a Hortobágy egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit nemzeti park formájában őrizze meg. Ennek eredményeként 1973-ban 51 ezer hektáron létrejött Magyarország első nemzeti parkja, melynek területe napjainkra már elérte a 82 ezer hektárt - ezzel ma az ország legnagyobb összefüggő védett területe. A Hortobágyi Nemzeti Park teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, melynek védelmét a Ramsari Egyezmény külön biztosítja.

A kiaszott szikes puszta láttán nehéz elhinni, hogy e táj arculatát döntően a vizek formálták. A Hortobágy sekély mélyedéseinek nagy része a jégkorszak végétől a XIX. század közepéig a Tisza és a Berettyó szabad árterülete volt, melyek vize gyakran öntötte el a területet, hordalékával termékeny talajtakaró feltételeit biztosítva, míg néhány helyen a víz akár egész éven át megmaradt, vizenyős területeket, tocsogókat, mocsárrendszereket létrehozva. Honfoglaló őseink egy nagy kiterjedésű mocsarakkal, szikesekkel, rétekkel tarkított tájat találtak itt.

Az ember jelenléte e térségben már a fiatalabb kőkorszakban is bizonyítható: elsősorban a réz- és bronzkor folyamán emelték a (köznyelv által kunhalmoknak nevezett) kurgánok nagy részét. A kurgánok mesterséges eredetű, tájképi, régészeti, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedően fontos mesterséges eredetű képződmények - lakódombok, sírhalmok, őrhalmok és határhalmok. Méretük változó: átmérőjük 20-90 méter, relatív magasságuk 0,5-12 méter. Alaprajzuk többnyire a körhöz közelítő ovális.

A középkorban a falvak kialakítása jelentette e tájon az ember legmarkánsabb tájképi beavatkozását - erről ma már csak néhány templomrom tanúskodik. Az Alföldön keresztülvezető fontos kereskedelmi útvonalak (mint például az erdélyi sóbányák kincsét szállító "sóút") mentén épültek fel 10-12 kilométerenként - többségében a XVII. században - az utazókat kiszolgáló csárdák, valamint a vízborítás idoszakában a közlekedést megkönnyítő hidak. Ezek egy híres utóda és legismertebb példája, mely a Hortobágy egyik szimbólumává is vált, az 1827-ben megépített Kilenclyukú-híd. Szintén a magyar puszta szimbólumaként ismeretesek az eredetileg az állatok itatására szolgáló gémeskutak.

Szeptember közepétől november közepéig évről évre több tízezer daru lepi el a Hortobágyot. A daruvonulás a puszta egyik leglátványosabb természeti jelensége, amelynek csúcsa általában október végére esik.