"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világűr. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világűr. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 14., vasárnap

Vasárnap este sikeresen földet ért Felix Baumgartner-Ugrás 39 kilométerről

Vasárnap este sikeresen földet ért Felix Baumgartner: a sztratoszférából végrehajtott ejtőernyős ugrásával több rekordot is megdöntött.

 


Ilyen kísérlethez nem mindennapi felszerelés társul. A NASA űrruháit is gyártó DavidClark Company négy évig fejlesztette Baumgartnernek az asztronauták felszerelésére emlékeztető, és céljaik szerint a hangsebesség terhelését is kibíró szkafandert.
Az ugrás a sztratoszférában indult, ahol az alacsony légnyomásból eredően kisebb a légellenállás és a súrlódás, ez a zuhanó testeket forgó pályára készteti. Ha a centrifugális erő magával ragadta volna Baumgartnert, akkor a többszörös g-erő hatására az eszméletét is elveszthette volna: ez a G-loc néven ismert állapot, amely halált is okozhat. Ennek elkerülésére egy g-erőt mérő karóra került a sportoló csuklójára, amely egy hat másodperces periódusban 3,5-szörös vagy nagyobb erőhatásra kioldott volna egy stabilizációs ernyőt.
Amikor Baumgartner elhagyta az őt ugrási magasságba szállító űrkapszulát több mint -20 Celsius-fokos hideg várta, de 15-20 kilométer zuhanást követően a sztratoszféra alsó határánál már -56 fokot kellett elviselnie. Hogy megakadályozzák, hogy a férfi lélegzetéből kicsapódó pára átláthatatlanná tegye sisakja sildjét, a mérnökök 110 vékony fűtőszálat ragasztottak a műanyag-kompozit pajzsra, amely Nomexből készült. Ez egy tűzálló anyag, egyúttal hőszigetelőként is szolgál.
Alatta egy gázcellákból álló, hálószerű bélés, legbelül pedig egy lélegző réteg található. A felszerelés különlegessége, hogy a növekvő légellenállás hatására merevvé vált, ezzel segítette az ugrót abban, hogy minden körülmény között tartani tudja a delta-pózt (feje lent, lábai fent).

3,5 bar

A dekompressziós betegség és a kihűlés elkerülése érdekében Baumgartner tiszta oxigént lélegzett, a ruha belsejében pedig állandó, 3,5 baros nyomást tartottak. Utóbbit egy aneroid barométerhez – folyadék nélküli légnyomásmérőhöz – kapcsolt membránpár biztosította, ami tízezer méteres magasságtól lefele fokozatosan kiegyenlített.
A ruha technológiai központja a mellkasnál található. Ez tartalmaz egy adó-vevőt, egy 120 fokos, szuperszéles látószögű nagyfelbontású kamerát, egy gyorsulási és egy tehetetlenségi erőmérőt. A szerkezet mérte a hangrobbanás erejét és szögét is. A szükséges energiát egy pár lítiumionos akkumulátor biztosította. Az eszközök hibátlan működéséhez külön jégtelenítő is helyet kapott a ruhában.
Az négy és fél perces útra Baumgartner egy lassító, egy fő és egy tartalék ernyőt vitt magával. Utóbbi kettőt a szokásos kilenc-, illetve hétcellásra tervezték, de további óvintézkedések céljából ezek 2,5-ször nagyobbak a megszokottnál. Az extrém ernyőzés korábbi, nagy sebességen történt kioldási balesetei miatt négy külön kart szereltek fel, amelyek a különböző zuhanási szituációkban is biztonságos kioldást tesznek lehetővé.

Vannak emberek, akik egyszerűen adrenalin függők és nem hajlandóak elismerni, hogy az emberi szervezetnek vannak fizikai korlátai. Felix is pontosan ilyen. A légi extrém sportok királya folyamatosan az emberi teljesítőképesség határait feszegeti. Ennél többre a levegőben talán már Ő sem képes. A B.A.S.E. Jumping  élő legendája, a legmagasabb és a legalacsonyabb pontról végrehajtott bázisugrás világcsúcstartója, aki elsőként repülte át szabadesésben a La Manche csatornát egy speciális szárnyas öltözékben. Leghíresebb ugrásait a Kuala Lumpurban lévő Petronas ikertornyokról, a Rio de Janeiróban található Jézus szoborról és a világ legmagasabb épületének számító Taipei 101 toronyról hajtotta végre. / extrém sport, Sportmarketing/


 Forrás: NET, Index


2011. július 26., kedd

Világűr-csillagok II.

           
1 











Forrás:  Új utak.    Visszatér Marduk csillaga,  kutatási anyag 2002 szeptember

    Mezopotámiai feljegyzések
            Mielőtt a régészeti leleteket ismertetem fontos megjegyezni, hogy a sumér-magyarok által leírt égitestet a legtöbben számos holddal rendelkező bolygóként azonosítják. A lehetősége azonban annak is fennáll, hogy a Nibiru nem bolygó, hanem barna törpecsillag, hét kísérővel. Ha ez utóbbi feltételezést fogadjuk el – márpedig a NASA mérései erre utalnak -, akkor könnyebben értelmezhető az égitest napközelben megfigyelt jelentős sebessége, a leírt gravitációs hatásai (áradások, földrengések), erős mágneses tere, hirtelen felfénylései, mélyvörös színe.
            A mezopotámiai szövegek nem győzik hangsúlyozni az égitest jelentős fényességét, kiemelni, hogy az még nappal is megfigyelhető: „látható napkeltekor és napnyugtakor tűnik el”. Egy Nippurban talált pecséthengeren (1. ábra) egy csoport földművest ábrázolnak amint feltekintenek a kereszttel jelölt 12. bolygóra (Zecharia Sitchin ismert műveiben ezen a néven hivatkozik rá). Az égitest több okból is kaphatta ezt a jelet. Talán azért, mert gyűrűrendszere van, s a megfigyelők éppen oldalról láttak rá. Ha pedig az „istenek” is innen jöttek, akkor célszerű volt a bolygó jelével azonosítani őket, a kereszt jel tehát így vonulhatott be a legtöbb nép ábrázolásába „Isten” jeleként.
            Számos pecséthengeren találkozhatunk az égitest mozgását bemutató ábrázolásokkal, feltüntetve azokat a különösen fontos csillagászati pontokat, melyeken áthaladásakor könnyedén azonosítható a Földről nézve. Földközelbe érve megfigyelésére első lehetőségként az az időpont adódik, amikor együttáll a Merkúrral (A – pont). Számítások szerint ekkor a földpálya kistengelyével a közelítő égitest éppen harminc fokos szöget zár be. Amint tovább közeledik az előző pozíciójához képest ismét kb. harminc fokra kerül akkor, amikor a Jupiter pályáját metszi (B – pont). Végül pedig eléri napközelpontját, ahol egykoron a születő Földnek ütközhetett - vagy valamelyik holdja (C - pont).             A manapság a „Mennyek Királyságának” visszatéréséről szóló spekulációk alapjául azok a tények szolgálnak, miszerint az ősi emberek többször is megfigyelték a 12. bolygó áthaladását Naprendszerünk belső terén.            Az égitest ismételt megfigyelése alátámasztja azt a feltevést, miszerint jelenléte a napkörüli pályán folyamatos, tehát Naprendszerünk része, hasonlóan számos hosszú periódusú üstököshöz.
            Mezopotámiai és bibliai források nagy határozottsággal állítják: a 12. bolygó keringési ideje 3600 év. A sumér-magyar ősi szövegekben a 3600-as szám jele egy nagy kör volt. Az égitest epithetonja egyébként a „Sár”, melynek jelentése többek közt „tökéletes ciklus”, illetve „teljes kör”, egyben a 3600-as számot is jelöli. A három kifejezés-tartalom – égitest/ciklus/3600 – szoros összefüggése nyilvánvalóan nem lehet puszta véletlen. A sumér-magyar isteni királyok uralkodási ideje minden esetben tökéletesen osztható 3600-zal. A következtetés mindebből csakis az lehet, hogy a isteni királyok uralkodási ideje egyértelműen összefügg a Nibiru 3600 éves keringési idejével.            Az ősi feljegyzések teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a 12. bolygó feltűnését váratlan katasztrófák, nagyarányú változások és korszakváltás kíséri. A mezopotámiai szövegek az égitest periodikus megjelenéséről mint előrelátható, pontosan kiszámolható, megfigyelhető eseményről beszélnek. „A hatalmas égitest megjelenésében sötétvörös.” Megjelenésének napját az Ószövetségben leírtak szerint esőzések, áradások és földrengések kísérik.             A következő képen a Berlini Múzeumban őrzött, az ősi Közel-Keletről származó pecséthenger látható. Amikor a középső istenalakot, illetve mennyei lényt kinagyítjuk, megfigyelhetjük, hogy igazából egy hatalmas, sugárzó csillagot ábrázol, 11 égitesttől övezve. Ezenkívül, mintegy láncra felfűzve, 24 kisebb objektumot láthatunk. Igen valószínűnek látszik, hogy ezek a kisebb testek Naprendszerünk nagyobb holdjait képviselik.

Marduk

A babiloni panteon központi istensége, Babilon város főistene. Első írásos említése 4500 évvel ezelőttről ismert. Babilon védőisteneként már a III. Úr-i dinasztia (Kr.e. 22. sz.) alatt megemlítik. Központi istenséggé Babilonnak az I. Babiloni dinasztia (Kr.e. 16. sz.) alatti felemelkedése során lett, amikor is felvette más, főleg sumer-magyar (a sumer-magyar nyelvazonosság bizonyított!) istenek vonásait és jelzőit. Már Hammurápi törvénykönyvének bevezetőjében, mint Ea elsőszülött fiának Anu és Enlil átadják neki az emberek fölötti hatalmat, és minden égi isten fölé emelik. Számos átvett epithetonja és tulajdonsága között az Enkitől és Aszalluhitól származók vannak túlsúlyban, amelyek Marduk bölcsességét, gyógyító-tudományát, igézőerejét hangsúlyozzák. Megkapja a víz és a növények istenének funkcióját is. Utu istentől, akit olykor fivérének mondanak, rászáll az „Istenek Bírája” cím. Fő epitheonjai: „Istenek Ura”, „Istenek Atyja”. Felesége Szarpánítu, fia Nabu. Fő temploma az Észagila (Babilon főtemploma, ahol az „isten megszabja a sorsot”.  (Mitológiai Enciklopédia)

            -