Környzetünk, takarítási világnap

A Takarítási Világnap nem kötődik egyetlen konkrét dátumhoz sem, minden évben egy szeptember 20-a körüli hétvégén ünneplik. A hagyomány Ausztráliából indult. Magyarországon a Magyar Cserkész Szövetség erdőtakarítási és szemétgyűjtési akciókat szervez.

Az alapötlet Ian Kiernan, ausztrál vitorlásversenyzõtõl származik, aki felháborodva a tengeren úszó rengeteg szemét látványán, megszervezte Sidney kikötõjének kitakarítását. Az elsõ kísérlet 1989-ben olyan jól sikerült, hogy a kb. 40 ezer önkéntes mintegy 5000 tonna szemetet gyûjtött össze. Az akcióból "Clean up Australia" néven rendszeres nemzeti program született, a következõ években már több száz településen százezrek takarították Ausztráliát.

A sikeres civil kezdeményezésre felfigyelt az ENSZ, és 1993-tól világméretû megmozdulássá szélesítette azt. Azóta szeptember harmadik szombatján rendezik a "Clean up the World" (Takarítási Világnap) akciót. 

A csillagos égbolt

Eltűnőben van a csillagos ég, s évente világszerte sok millió madár, rovar, növény pusztul el a fényszennyezés miatt.

Ahhoz, hogy valaki az éjszakai égboltot teljes pompájában élvezhesse, messze el kell kerülnie a városokat. A tejút horizonttól horizontig húzódó látványa bizony keveseknek adatik meg. A világ lakosságának több mint a fele városokban él, s 2050-re ez az arány hetvenöt százalékra emelkedik.
Egyes vizsgálatok szerint sok országban csaknem tízszeresére nőtt az égbolt háttérfényessége. Budapesten és környékén kilencszer fényesebb a természetes állapotnál. A főváros fénykupolája száz kilométeres távolságból is jól látható.
De nemcsak az emberiség kultúrkincse tűnik el. A világűrbe bocsátott fényáradat hatalmas energiapazarlás és az élővilág is károsodik. Évente sok millió madár, rovar és növény pusztul el a földön az emberi fény miatt.  A madarak, rovarok főként házakba, toronyépületekbe ütközve lelik halálukat.  A költöző madarak egy része éjszaka is utazik, és tájékozódásukhoz elengedhetetlen a csillagos ég. Enélkül megzavarodnak, sokszor el is pusztulnak.
Mennyit teszünk, mennyit tehetünk azért, hogy unokáink, dédunokáink és az ő gyerekeik is láthassák majd a fejük felett ragyogó csillagos eget.



"A világegyetemben a csillagok nem magányosan tündökölnek, hanem csillagvárosokba, úgynevezett galaxisokba tömörülnek. A mi csillagvárosunk a Galaxis, így, nagy kezdőbetűvel írva. A Földről szabad szemmel látható összes csillag a Galaxishoz tartozik, mely korong alakú. A Galaxis síkjának irányába nézve sokkal több csillag látszik, mint az ég más területein. Ez a rengeteg csillag, mintegy összeolvadva, egy halvány tejszerű sávnak látszik, ez a Tejút. A Tejutat nagyobb városokból, így Budapestről sem lehet látni a fényszennyezés miatt. A Tejút a Hattyú csillagképnél két ágra szakad, amit egy, a csillagközi térben levő sötét köd fényelnyelő hatása okoz.

A Tejutat sok szép monda említi meg.
A székely eredetű monda a hun mondakör Csaba vezéréhez kapcsolódik. Két változata ismeretes, egyik a Csaba Útja, a másik a Hadak Útja.
Csaba Útja:
A szánakozó Hadúr csodát tett Csaba királyfi búcsúzásakor. Mikor az vitézivel elindult a holdvilágos éjjel, az égbe emelte őket, útjukat csillagok mutatták, s a lábuk nyomán gyémántszikra lobbant, mely ott maradt örökkön-örökké.
Hadak Útja:
Csaba királyfi az apjának, Attilának halála után kitört testvérháborúban csatát vesztett, és Bizáncba menekült. Seregének egy részét hátrahagyta, s ők a Csigle mezőn várták visszatérését. Az Erdélyben őrködni hátrahagyott székelyeknek Csaba esküvel ígérte, hogy veszedelem idején a segítségükre siet. Háromszor kellett a keletre tartó seregnek visszafordulnia. Előbb a föld rengése, az erdők zúgása adta hírül a bajt, egy esztendő múlva a folyamba siető patak s a tengerbe torkolló folyam továbbította a segélykérést, három év múltán pedig már csak a szélvész, a puszták vihara érte utol a legendás hadat. A monda szerint hosszú idő telt el ezután, Csaba is rég meghalt, segítségre már senki sem számított, amikor ismét háború sújtotta a népet, s a veszély minden addiginál nagyobb volt. A segítség azonban negyedízben sem maradt el. Ezúttal a Székelyek Járó csillaga (a Szaturnusz) vitte a veszedelem hírét a földről az "égi csarnokba". Csaba hadai a csillagos égen végigvágtázva érkeztek, majd - sebezhetetlenek lévén - teljes létszámban ugyanarra, ugyanoda vonultak vissza, miután az ellenséget megfutamították.
"A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és visszatértökben taposának, eltörölhetetlen marad az ég boltozatán: az ő lábaik és lovaik patkóinak nyoma az, mit derült éjfeleken mint tejfehér szalagot látsz tündökölni a magasban, s melynek azon órától Hadak Uta a neve a székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabáról és hős atyjáról, Eteléről."
Egy másik székely monda a Tejutat Szépasszony Vásznának tartja:
"A szépasszony hűtlen lőn kedveséhez. Ez arcul csapta őt, s letűnt a feneketlen kristálytóba, ezt mondván: Várhatsz engem ezer esztendeig! A szépasszony most kedvesét ezer esztendő óta várja, éjjelenként kiteregetve vásznát s estve-reggel a kristálytó vizével öntözgetve azt, mi aláperegvén szüli a harmatot."
A Csallóközben a Tejutat Tündérfátyolnak is hívják:
"Élt egyszer a Csallóközben egy szegény halászlegény, aki beleszeretett a vízimolnár leányába. A molnár hallani sem akart a halászról, mivel gazdagabb kérőt szánt a lányának. Már éppen készültek volna a lakodalomra, amikor a halászlegénynek sikerült megszöktetnie a lányt. A menyasszony és a vőlegény rokonsága üldözőbe vette a szerelmeseket, s a lány fátyla, amely menekülés közbe beleakadt egy bokorba, nyomra is vezette őket. A molnár, amikor rájuk talált, haragjában mindkettőjüket megölte. Ekkor a lányból fehér, a fiúból piros liliom lett, de a gazda azokat is leszakította. A fehér liliom tündérlánnyá változott, felszállt az égbe, ahová magával vitte árulkodó fátylát is. A piros liliom helyén viszont bővizű forrás buzogott fel a földből. A tündérleány azóta is az égbolton úszó fátylán ereszkedik le éjjelenként a forráshoz, hogy szomját oltsa. Szomorú dalát még ma is gyakran hallhatják az éjszakai halászok."
Egyébként a népi képzelet gyakran kapcsolja össze a Tejutat a tündérek útjával, amelyen éjszakánként a földre ereszkednek. Erre utaló elnevezések: Tündérek Útja, Tündérek Járása, Tündérek Fordulója, Tündérút.
A Csallóközben a Harmatos Út név is ismert:
"Az égen látható út, amin a tündérek forognak meg jönnek le az égbül. Oszt hogy éjjel le ne térjenek az útrú, a mennybül harmat száll alá a csillagokra, hogy a’ látható legyen. Hajnalra meg főszárod, mikorra má’ a tündérek visszamentek az égbe, ezér’ híják harmatos útnak."
A Hajnalszakadék, Hajnali Hasadék elnevezések, valamint a csallóközi monda közötti hasonlatosság látszik. Ez előbbiek keletkezése valószínűleg onnan ered, hogy hajnal közeledtével fokozatosan tünedeznek el a halványabb csillagok, így a Tejút derengő fénye is eltűnik hajnalhasadtára, bár még a fényesebb csillagok világítanak. "
forrás: MCSE Várhegyi Péter

Környezetünk

Az emberi környezetszennyezés állatokra gyakorolt hatásának két példáját tárták fel nemrégiben zoológusok. Míg a méhek táplálkozási szokásait a légszennyezés, a különféle énekesmadár-fajok párválasztását a városi zajszennyezés teszi egyre nehezebbé.

Ha eltűnik az illatösvény

"Ha a méhek eltűnnek a Föld színéről, az emberi faj csupán négy évvel éli túl" - hangzik az Albert Einsteinnek tulajdonított jóslat. Einstein mondta vagy sem, a méhek valóban nélkülözhetetlen munkát végeznek az emberiség számára, s kipusztulásuk alapjaiban rendítené meg a világ mezőgazdaságát. A méheket érintő betegségek mellett a mézgyűjtő rovarok állományában komoly károkat okoz egy modernizációs jelenség, a légszennyezés is - figyelmeztetnek a kutatók.

Még az ember számára is érzékelhető, hogy az erőművekből, gépjárművek kipufogógázából eredő légszennyezés csökkenti a virágok illatát. A szennyezésnek azonban a mézelő rovarokra nézve sokkal komolyabb következménye van: a levegőben szálló illatfoszlányok ritkulása miatt a rovarok nem találnak el a nektárt adó forráshoz - figyelték meg a Virginiai Egyetem kutatói. A megfigyelés részben megmagyarázhatja, miért csökken a száma néhány mézelő rovarfajnak a Föld számos területén, így például Hollandiában és Kaliforniában.

"A virágok által kibocsájtott illatmolekulák a kevéssé szennyezett levegőben - ilyen volt Európa az 1800-as években - durván 1000-1200 méter távolságra jutnak el; a mai nagyvárosok parányi porrészecskékkel telített levegőjében mindössze 200-300 métert utaznak" - magyarázza Jose D. Fuentes, a Virginiai Egyetem környezeti tudományokkal foglalkozó kutatója, az Atmospheric Environment című szaklapban megjelent tanulmány társszerzője.

Hogy feltevésüket bizonyítsák, Fuentes és munkatársai matematikai modellel ábrázolták, miként utazik a virágok illatanyaga a levegőben. Azt találták, hogy az illatmolekulák igen illékonyak és gyorsan hozzátapadnak a levegőben szálló folyékony vagy szilárd halmazállapotú parányi szennyeződésekhez. Ezek egy része természetes úton is termelődik (például a sivatagokból elszabadult homokszemcsék, a talajról vagy a vulkánkitörésekből származó por, a párolgó tengervíz sószemcséi), ám a szennyezett levegőben az ilyen apró részecskék nagy részét már mesterségesen létrehozott anyagok, például az ipari termelésből és a közlekedésből, a fosszilis üzemanyagok elégetése során képződő részecske, például korom alkotja. Ezekhez tapadva az illatmolekulák átalakulnak, elveszítik aromájukat.

A kutatók különféle - érintetlen vidéki, kertvárosi és forgalmas városi - körülmények között vizsgálták a különböző illatanyagok erősségét különböző távolságokban, és hamar világossá vált, hogy a nagyvárosi és ipari légszennyezés akár 90 százalékkal is csökkentheti a virágok illatának hatékonyságát. Az illatanyagok az ilyen környezetben nem jutnak messzire, ami megnehezíti a mézgyűjtő rovarok dolgát, és egy ördögi kör jön létre: a méhek, dongók, pillangók és poszméheknek kevesebb táplálék, a növényeknek pedig kevesebb őket beporzó rovar jut. A méhek élelem híján elpusztulnak, a megmaradók kisebb területen porozzák be a virágokat, így évről évre ritkul az általuk korábban beporzott területen a növényvilág.

Az einsteini vízió bár kissé túlzó, nem teljesen alaptalan: a méhek teljes kipusztulása nem csupán az Európai Unióban élő mintegy félmillió főállasú és hobbiméhészt érintené. A napraforgó, az alma, a körte, a bab és még számos mezőgazdasági növény beporzása a méheken múlik, és becslések szerint ők végzik az európai vadvirágok 85 százalékának beporzását is; hiányuk beláthatatlan következményekkel járna az élővilágra.

A gyilkos méhkór

A világ háziméh-állományát néhány évtizede egy súlyos betegség is pusztítja. Csak 2007-ben jöttek rá a kutatók, hogy a kaptárelhagyás (Colony Collapse Disorder, CCD) nevű kórt valójában az izraeli akut paralízis vírus (Israeli Acute Paralysis Virus, IAPV) okozza. Az IAPV által megtámadott kaptár méhei elveszítik tájékozódási képességüket, és nem találnak vissza a kaptárhoz, az ott hagyott méhkirálynő és a lárvák pedig éhen pusztulnak. A betegség miatt az amerikai méhállomány 2004 óta a felére csökkent. Európában 2006 őszén észlelték először a jelenséget, ahol Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Lengyelországban is felütötte a fejét. A kaptárelhagyás az európai méhészeknek 30-90%-os termeléskiesést okoz.

Szennyezés másként: a városi zaj átrendezi a madarak szexuális életet

Míg a szennyezett levegő a méheket, a zajszennyezés a madárvilágot tizedeli. A városi forgalom állandó zajában elvész a hímmadarak párcsalogató éneke csakúgy, mint a territóriumukról számot adó dalolásuk, de nem hallják meg a közeledő ragadozókat és az erre figyelmeztető füttyöket sem - számoltak be erről a Sheffieldi Egyetem ornitológus szakemberei.

A házi veréb (Passer domesticus) egyike a városi zajok miatt fogyatkozó madárfajoknak. Nem is olyan rég még nagy rajokban repdestek Európa városaiban, ám populációjuk ma már mindenhol rohamosan fogy. Az ornitológusok egyelőre nem látják tisztán, mi okozhatja a jelenséget, de az énekében gyakran megjelenő alacsonyfrekvenciájú hangok miatt úgy vélik, a zajszennyezés komoly szerepet játszhat a házi veréb pusztulásában.

A fülemüle (Luscinia megarhynchos) a városi zaj túlélésére kézenfekvő megoldással próbálkozik: hangosabban énekel. Dr. Henrik Brumm, a skóciai St. Andrews Egyetem munkatársa Berlinben végzett megfigyelései során azt tapasztalta, hogy hajnali 5 és délelőtt 10 óra között a város fülemüléi akár 14 decibellel hangosabb is dalolnak, mint erdőben élő társaik: hangerejük a hétköznap reggeleken már eléri az emberi számára fülsiketítőnek ható 95 decibelt.

Bizonyos fajok egyszerűen képtelenek túlharsogni a városi forgalom zaját, mint azok a vörösbegyek (Erithacus rubecula), amelyek viselkedését dr. Richard Fuller, a Sheffieldi Egyetem ornitológusa vizsgálta. Az észak-angliai városban élő vörösbegyek közül sokan már leszokóban is vannak a fajra jellemző pirkadati dalolásról, és inkább éjszaka hallatják hangjukat. A jelenség hátterében a zajszennyezés mellett a fényszennyezés is szerepet játszik, ám a madarak számára egyértelműen a zaj a zavaróbb tényező - állítja Fuller. Megint más megoldást figyeltek meg a hollandiai Leiden széncinegéi (Parus major) között: a város forgalmas részein élő cinkék énekükben több magas hang szólal meg. Tíz európai nagyvárosban, köztük a Londonban, Párizsban és Amszterdamban megfigyelt cinkék is ugyanezzel a módszerrel igyekeznek alkalmazkodni a városi zajszennyezéshez.

Az, hogy az említett fajok számára sikeres lesz-e az alkalmazkodás, hosszútávon fog kiderülni. A zajszennyezés az ember által lakott területeken várhatóan tovább nő, ami egyre nagyobb viselkedésbeli változtatásokra kényszeríti az ott élő állatfajokat. A módosult jelzésekkel kommunikáló madarak a természetes szelekció során várhatóan sikeresebbek lesznek társaiknál, így a populáción belül arányuk megnő. Idővel aztán a városi ének annyira különválik majd a városon kívül élő egyedek énekétől, hogy azok nem is találják majd egymás dalát vonzónak, sőt, nem is tekintik egymást azonos fajhoz tartozónak, s az egymás közti szaporodás megszűnik, és különálló fajok jöhetnek létre. Egyes kutatók szerint az európai feketerigó (Turdus merula) épp manapság teszi meg ezt az evolúciós lépést: a városi és a vidéki rigóknak már nem csupán életmódja, de éneke, sőt, testfelépítése is eltérő.