Szent-Györgyi
Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Tanulmányait a
Lónyai utcai református gimnáziumban végezte, majd a budapesti
tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben orvosi oklevelet szerzett. Az
elsô világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és
hamarosan leszerelték. Ezután külföldön: Pozsonyban, Prágában,
Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat, a biológia,
az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai-kémia
terén. Ezt követően Cambridge-ben, F.G. Hopkins biokémiai tanszékén
megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából, majd E.C. Kendall
támogatásával egy évig az Egyesült Államokban dolgozott. Klebelsberg
kultuszminiszter hívására hazajött, és 1931-tôl 1945-ig a szegedi
tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora, 1945 és 1947
között a budapesti tudományegyetem orvos karának biokémia professzora
volt. 1947 végén elhagyta az országot, és a Boston melletti
Woods-Hole-ban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült
Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának
igazgatója, 1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt.
Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektôl
rendszeresen hazalátogatott. 1986. október 22-én halt meg Woods
Hall-ban.
Az
1920-as évek végén Szent-Györgyi ismeretlen anyagot talált a
mellékvesében. Megállapította összetélét (C6H8O6), és hexuronsavnak
nevezte el (1928). Hazatérve, Szegeden olyan növényi forrást keresett,
melybôl nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a
szegedi paradicsompaprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvbôl 6,5
gramm hexuronsavat állítottak elô. 1932-ben Szent-Györgyi -- és tôle
függetlenül J. Tillmans -- a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal.
Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva
aszkorbinsavnak nevezték el. Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin
gyártás módszerét is kidolgozták.
Az
1937-es élettani-orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert nyerte el "a
biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a
fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért".
Már
Szegeden kezdett foglalkozni az izom mûködésével, és sikeresen
vizsgálta az izom fehérjéinek szerepét az izom-összehúzódásban
(1940-42). A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklôdése késôbb a
rosszindulatú dagantok felé fordult. Két évtizeden át foglalkozott a
sejtszintû szabályozás jelenségeivel.
A
Magyar Tudományos Akadémia levelezô (1935), rendes (1938), majd 1945.
május 30-án tiszteleti tagjának választotta. 1987-ben a Szegedi
Orvostudományi Egyetem felvette nevét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése