Szeptember 8.- Az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja

Az írás története ma is sok titkot rejt.

 Az emberben már ősidők óta élt a vágy, hogy gondolatait, érzéseit, emlékeit valamiképpen rögzítse.  Az írás előzményei között tarthatjuk számon:

 - tulajdonjegy (billog) – Ázsia állattartó népei használták állataik megjelölésére
 - rováspálca – ez adósságok számontartására szolgált (a pálcán a bevágások száma utalt az összeg nagyságára – sok van a rovásán…)
 - csomójelek – az inkák használták különböző vastagságú és színű zsinórok és kötött csomók tömegéből állt, számadatokat rögzítettek vele.
 - kagylófúzérek: irokéz indiánoknál a kagylók számának és színének meghatározott jelentése volt.

   Az írás megjelenése a sumérekhez fűzıdik (a Kr. e. 4. évezred végén). A sumér ékírás leegyszerűsített képi jelekből állt. A fejlődés során a képjelek fogalomjelekké alakultak, aztán a fogalomírás ábrái  egyre jobban összekapcsolódtak az egyes szavak hangalakjával és fokozatosan szó- és szótagírássá alakultak.

Mezopotámiában kezdetben kőre, fára, bőrre írtak, de amikor ezek hiánycikké váltak, más  íráshordozó felületet kezdtek használni. Ezen a területen nagy mennyiségben található agyag, ebbe  karcolták írásjeleiket, így születtek meg az ékírásos agyagtáblák. Kezdetben felülről lefelé,  függőlegesen írtak,később   jobbról balra vízszintesen (az írásirány változásának valószínűsíthető  oka, hogy kezükkel elkenték a megírt sorokat.

Egy másik fontos íráshordozó a korban a sztéle – dombormővel díszített feliratos oszlop. Leghíresebb közülük Hammurapi – babiloni uralkodó – törvényoszlopa. Az ékírás megfejtői  Grotefend és Rawlinson.

Minden kultúrkörnek megvan a maga mítosza arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre. A kínaiak az ábécét Cang-Csie istennek tulajdonították, akinek sárkányarca és négy szeme volt. A mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból, és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Más források szerint: Fu-Hszi legendás kínai császár volt, akinek a Sárga-folyó Sárga Sárkánya elárulta az írás rejtélyét. Ezért nevezik Sárkányírásnak, ami alatt leggyakrabban a rúnaírást értik. A fenti két állítás nem zárja ki egymást, hiszen az isten alkotta meg, majd a sárkány őrizte a titkot, amit azután a császárnak elárult. Egy skandináv történet azt meséli el, hogy Odin isten hogyan hozta létre a rúna-ábécét, miután kilenc napon és éjjelen át a világfán függött. A kilencedik napon a fáról lehulló gallyak bizonyos jelek és szavak rajzolatát adták.

Viszont még egyszerűbb az ősi székely-magyar rovás ábécé keletkezésének magyarázata, amely állítólag a pók hálójában fellelhető geometriai alakzatokból állt össze. Sokak szerint ez volt az első igazi ábécé. Ennek köszönhető, hogy a pókot tekinthetjük a nyelv és az írás-mágia tanítójának. A pók lett a mitológia szerint az ősi nyelvek és az ábécé titkainak az őrzője.

Az írás története

Szeptember 8. az írástudatlanság elleni  küzdelem nemzetközi napja.

Az írás története ma is sok titkot rejt, kezdetei egészen az őskorig nyúlnak vissza.

Az emberiség történetének nagyobb részében nem ismerte az írást, a gondolatok rögzítésének első és legegyszerűbb módja a rajzolás volt.
A barlangrajzok nem kapcsolódnak egyetlen nyelv szókincséhez.Vannak kutatók, akik szerint csupán díszítésül szolgáltak. Mások szerint ezek a barlangok mindenekelőtt kultikus szertartások színhelyei voltak.

Az Altamira barlang festményeit egy kislány fedezte fel, az 1870-es évek elején a műkedvelő régész, Sautuola a barlang előcsarnokában folytatta ásatásait. Kislánya unatkozván felfedezőútra indult a barlang belseje felé. Hamarosan - toros, toros! - kiáltásokkal futott vissza és kezdte maga után vonszolni a szűk folyosóba meglepett apját. Don Sautoula négykézláb mászott az alacsony mennyezetű folyosón lánya után, melynek végén a mennyezetet élénk színekben pompázó bölények, lovak, vaddisznók, szarvasok csodálatos festményei borították.

A feledékenység ellen az emberek többféle tárgyjelet használtak. Először a mennyiségek rögzítésére találtak ki jeleket. A kipu az inkák, a rovásbot a magyarok számológépe volt. A rovásboton az adósságot tartották nyílván.

A kipu, vagy más néven az zsinórírás egy különleges, tízes számrendszerbeli információtárolási rendszer, melynek segítségével helyettesítették az írást az Inka Birodalomban.

A sumérok ékírása Kr. e. 4000-ben alakult ki. Írásuk kevert szó- és szótagírás volt. Puha agyagtáblába rajzolták be a jeleket, majd napon megszárították, vagy kiégették az agyagot. Az agyagtáblák az emberiség első könyvei. E leletből ismerjük a sumérok egyik legszebb irodalmi emlékét, a Gilgames-eposzt. Az ékírás tizenhárom jelét Georg Friedrich Grotefend, egy 27 éves, fiatal német gimnáziumi tanár már helyesen értelmezte a teljes megfejtéshez Creswicke Rawlinson jutott el.

Az egyiptomiak legrégibb írása, a hieroglif írás (jelentése : szent véset) Kr.e. 2900 körül alakult ki. Jellemzője, hogy jelei képszerű jeleket ábrázolnak, a fejlődés során ezek a képszerű jelek nem csak egy szót, hanem szótagot esetenként hangot is jelöltek.

A képírás jellegéből ma is sokat őriz a kínai és a japán írás. A kínai írás eredetileg különböző tárgyak, élőlények képét idézte, a fejlődés eredményeként a jelek elvesztették képszerűségüket. A kínai írás érdekessége, hogy nem követi a képírástól a betűírásig tartó fejlődési vonalat. Ennek oka, hogy a kínai nyelv csupa egy szótagú szóból áll. Egy szó általában több jelentésű .

A görög világ első írása a krétai lineáris A, illetve az ebből származó lineáris B, amelyet Michael Ventris fejtett meg. A görög ábécé a föníciaiból alakult ki, valószínű, hogy átvétele a Kr. e. 10-8. század között történt. A monda szerint Kádmosz föniciai királyfi görög földön járva megajándékozta a görögöket a betűírás ismeretével.

Görögországban az írni tudás állampolgári követelmény volt. Csak az vehetett részt a szavazásokon, aki írástudó volt. Szinte minden nagyobb városban működtek könyvtárak, amelyek múzeumokhoz, oktatási intézményekhez kapcsolódtak. Jelentősek voltak a tudósok, filozófusok, költők által alapított magánkönyvtárak is.

Az ókori rómaiak az etruszkoktól tanulták az írást, és mindössze négy betűt a (B, D, O, X) vettek át a Dél-Itáliába betelepült görögöktől. A latin ábécé betűi A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X, Y. A rómaiak egyaránt írtak papiruszra és pergamenre. Feljegyzéseiket, leveleiket gyakran viasztáblára karcolták. Rómában a 4. században megjelentek a nyilvános könyvtárak, 28 működött belőlük a városban. A könyvtárakat tudósok vezették, a gyűjtemények százezres nagyságrendűek voltak.

/forrás: Írás törénete
Debreceni Városi Könyvtár/



Tatárlaka titka

Miközben a világ nagy kultúrái hatalmas építményeikkel hívják fel magukra a figyelmet, a magyarság elődeinek számító rokon népek reánk hagyományozott legősibb tudását három, mindössze néhány centiméter nagyságú agyagtáblácska hirdeti. A tatárlakai leletek kultúrtörténeti jelentősége mégis túlszárnyalja valamennyi vetélytársát.

A három tárgyacska legnagyobbika, a korong ugyanis sumér képírást és mai szóhasználattal rovásjeleket visel, ráadásul - egyes szakvélemények szerint - évezredekkel előzi meg a mezopotámiai íráskultúrát. A rovásírás elnevezés, ami egyaránt jelent felületbe karcolást és felületre írást, kiváló szobrászunktól, Fadrusz Jánostól származik, előtte középkori krónikásaink hun és szkíta írásként jellemezték, míg a XIX. századtól a hun-székely alak terjedt el.