Amikor beköszöntenek a borús hónapok, ritkábban mozdulunk ki otthonról, s ilyenkor hamar megszáll minket az ihlet a lakás kényelmesebbé, hangulatosabbá tételére is.
A legalapvetőbb törvényszerűség, hogy a színekkel való játék képes változtatni a hangulatunkon. Amikor csuromvizesen érünk haza a munkából vagy az ablakból látjuk, hogyan küzdenek meg az esernyőjükkel a járókelők egy viharos napon, semmi sem esik jobban, mint azt látni, hogy itthon viszont minden rendben van. Ennek az érzésnek az eléréséhez pedig elsősorban a színeken keresztül vezet az út.
A meleg, telt és egyúttal karakteres színek csodákra képesek: a barna, a piros, a narancs színei külön-külön és kombinálva is megteremthetik az ősz melegségét a négy fal között. Nem kell feltétlenül újrafestenünk a szobát, elég, ha a kiegészítőkön változtatunk.
- A barna a föld hangulatát idézi, s ha a sárga, a narancs vagy az okker árnyalatival keverjük, igazán kellemes légkört teremthet a lakásban. Ha azonban túlzásba visszük, komorságot okoz.
- A vörös színt általában az öntudatossággal, az erővel kötik össze, s valóban, ha az egészen erős árnyalataival dolgozunk, hamar fojtogatóvá válhat. Ám világosabb árnyalatait használva kellemes melegséget csempészhet a falaink közé.
- A naranccsal is csínján kell bánnunk, mert bár vidámságot tükröz, nagy mennyiségben sokak számára irritáló lehet.
Ha már tényleg úgy érezzük, hogy minden napsugár elenyészett, itt az ideje, hogy a régi korok módjára elővegyük gyertyakészleteinket. A gyertyák nem csak melegséget árasztanak, de a remény szimbólumaiként is tekinthetünk rájuk, előrevetítve az ünnepek hangulatát.
Amellett, hogy megcsodáljuk az ősz gyönyörű színeit, a fák, bokrok terméseit is begyűjthetjük, hogy kitűnő italokat, csemegéket készíthessünk belőlük. A két leggyakoribb termés a vadrózsa és a kökény. Többnyire erdőszéleken fordulnak elő. Más cserjékkel, például a galagonyával együtt sokfelé alkotnak áthatolhatatlan sövényeket. A csipkebogyók már augusztusban elkezdenek narancssárgára színeződni, később tűzpirossá válnak. A savanykás termésekben néhány kemény mag ül, ezeket puha szőrök veszik körül, melyek viszketést okoznak. A csipkebogyó akkor tartalmazza a legtöbb C-vitamint, amikor narancssárga vagy halványpiros. Ilyenkor még könnyű kettévágni a terméseket, így a magok a szőrökkel együtt könnyen eltávolíthatók. (Ajánlott a gumikesztyű használata.) A terméshéjat nedvességtől mentes helyen szárítsuk, nehogy bepenészedjen. A csipkebogyó C-vitamin tartalmát az évek során elveszti, ezért érdemes évente megújítani készletünket. A csipkebogyó teának enyhe hashajtó hatása is van. Elkészítésénél ügyeljünk arra, hogy a víz hőmérséklete ne haladja meg a 60 C-ot, mert különben elbomlik a C-vitamin. Ahhoz, hogy a vitamin nagy része kioldódjon, hosszabb ideig kell áztatni a terméseket. A csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is nagyon sok vitamint tartalmaz. Lekvárkészítéshez a fagy által megcsípett termések az ideálisak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése