Hazánkban a szerzetesek az első borbélyok, és csak a XIII. század során tünedeznek fel városainkban az első borbélyműhelyek. Az úri rend udvartartásában is részt vesz a borbély, és gyakori érintkezése az úrral személyes, nemegyszer bizalmas kapcsolatot teremt. Sőt, sebészkedésével még hálára is kötelezheti. Idézzünk egy királyi példát. Zsigmond 1430-ban Dabi Mihály udvari borbélyának érdemeiért nemességet adományozott, címerrel együtt, és abba három emberfogat festetett. Lehet, hogy Dabi uram az uralkodót kínzó fogfájásától szabadította meg. — Érdemes megjegyezni, mert Zsigmond fejlett humorérzékéről tanúskodik, hogy egy másik borbélynak is címert adományozott, s annak pajzsán egy önmagát borotváló majom képe pompázott. A célzás kétélű.
Tudunk egy anekdotáról is, ezt Mátyás király korára időzíti a hagyomány, bár valószínűleg vándoranekdotával van dolgunk:
Egy nemesúr Mátyás királyhoz készülvén, Budán betért egy borbélyműhelybe, hogy frissen borotválva léphessen őfelsége elé. Kényelmesen elhelyezkedett az ülő alkalmatosságon, de megdöbbenésében még a szája is tátva maradt, látva, hogy a mester nagyokat köp a szappanra, és az így vert habot keni az arcára. Mikor aztán magához térve kardjával akart a sérelemért elégtételt szerezni, mondván: miféle jöttment embernek nézi őt?! A borotváló művész váltig bizonygatta, hogy ő igenis azonnal felismerte benne a nemesurat, mert közönséges alsóbbrendűeknek egyenesen az arcába köp, és ott keni el a szappant.
Mátyás király megbecsülte a borbélyát: Bécsújhely bevétele után ott házat adományozott neki. Magát a mesterséget is értékelte, mert Budán tervezett egyetemén a borbélytudomány számára egy külön szobát akart berendezni.
A borbélyság általános becsülése leginkább a sebészkedésnek szólt. A Mohács utáni hadas időkben még inkább növekedett ez, hisz a hadsereg nem nélkülözhette a borbélyt. Tudjuk, hogy Dobó István Eger 1552. évi ostroma előtt a környező helységekből 13 borbélyt rendelt a várba. Így honosította meg nálunk is a kényszer a tábori borbély-, vagyis sebész-foglalkozást, és lett a neve a német Feldscherer-ből felcser.
A nagy fordulat, a borbélymesterség és az orvostudomány elválása a nagyszombati egyetem alapítása után következett be. 1770-től kezdve ugyanis megindult itt a rendszeres sebészképzés. – Érdemes megemlíteni, hogy Csokonai Vitéz Mihály apja ugyancsak ezen az egyetemen szerzett seborvosi diplomát
Minthogy 1786-tól az orvosokat kötelezték, hogy az egyetemen sebészetet is tanuljanak, vagyis véglegesült a mai orvosi hivatáskör, a borbélymesterségnek föl kellett hagynia a sebgyógyítással.
A divat azonban segítségére sietett, hogy némileg kárpótolja. Nem is annyira a nálunk országosan elterjedő vendéghaj, vagyis paróka viselése következtében, inkább azzal, hogy eleink a hajápolásra egyre nagyobb gondot kezdtek fordítani, és – mint Faludi fogalmazta – „fodoríttatták” a hajukat. Így a borbélyok (nyelvújításkori szóval) fodrász-ok is lettek. Vagyis kialakult mai tevékenységi körük: a borbély hajat nyír és borotvál, a fodrász pedig (rossz mai kifejezéssel) frizurát csinál.
A testápolóból hát a XIX. század végére szépségápoló lett. A divat továbbra is kezükre játszott: a bodorított haj viselése mindenütt elterjedt; a technika pedig új meg új ötleteket sugallt. 1872-ben Marcell párizsi fodrász feltalálta az ondolálás-t. Nessler német fodrász 1901-ben a tartóshullám készítését. Elsősorban persze a nők számára. Így e mesterség férfi– és női fodrász-ra differenciálódott, a borbélyság mellett.
Forrás: Bogdán István/ mesterségek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése