Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Felbukkannak valahonnan a kulisszák mögül, s eltűnnek ugyanott.
Jönnek és mennek…
Egy ember van, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.
Jóban-rosszban maradsz.
Ha magamnak nem vagyok barátja, másoknak sem lehetek barátja, mert barátságképtelen vagyok. Ha magammal nem vagyok harmóniában, másokkal sem lehetek, mert kívülről csak az jöhet létre, ami bent van.
Ha magamban nem bízok, senkiben sem fogok megbízni.
És ha magamat nem szeretem, senkit sem szerethetek igazán!
Lelkem a barátom!
Akiben ez az élmény felvillan, soha nincs egyedül. Ha lehunyja a szemét, akkor is jó társaságban van. S ha erőre van szüksége, megkapja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése