UTAZÁS
Utazni jó! Amit látsz és tapasztalsz az csak a Tied, ezeket senki sem veheti el Tőled, sok erőt és tudást meríthetsz ezekből, további életed során fel tudod majd használni a máshol látottakat és hallottakat.Utazni élmény! Életreszóló élményeket gyűjthetsz be utazásaid során.
Amalfi csodálatos.
Az Amalfi-part (Costiera Amalfitana) Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik. A meredek partról rálátni a tengerre, a környéken pedig egész 1400 m magas hegyek látványa bűvölik el a látogatót. A táj szépsége már a görögöknek és rómaiaknak is feltűnt, habár a tájat évszázadokon keresztül csak a tengerről, vagy gyalog lehetett megközelíteni.
Amalfi városa a teljes partrésznek kölcsönözte nevét. Itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága a 10. században, gazdag kereskedelmi kapcsolatokkal, melyek Pisa és Genova növekedése révén erősödtek meg. Az Amalfi-part a 19. században vált igazán híressé, amikor 1857-ben utak építése által a part könnyeben elérhetővé vált. Akkoriban a hely gyorsan ismertté vált és az európai művészek valamint tudósok ide vonultak vissza. A táj szépségét a kanyargós, néha túl keskeny, beborított sziklakiszögellések és meredek szakadékok fokozzák.
Az Amalfi-part és települései 1997-óta részei az UNESCO Világörökségének.
Kirándulás AMALFIBA....
Viszafelé találtunk egy közvetlen buszjáratot, Nápolyba. A busz turistákkal volt tele, kedves, 50 év körüli mosolygós busz-vezetőnk készségesen adott felvilágositást mindenkinek, /angolul/ majd elindultunk... az út iszonyúan kanyargós...kanyar kanyar hátán.. a mélyben a tenger, a másik oldalon hatalmas sziklafal. Elől ültem a tenger felőli oldalon, a második üléssoron, a sofőr mögött, jól láttam a sebesség-mutatót, / sajnos.../
Sofőrünk kellemes hangon énekelgetett, dudolgatott, fütyürészett, kb 100 km-es átlaggal véve a kanyarokat, egy-kézzel fogva a kormányt, mert a másik kezében a mobil.... ami igencsak gyakran zenélt..../ lehet, hogy a vacsorát beszélték meg,?? olaszul természetesen, -szívől sajnáltam, hogy nem értetttem.-
Kezdtem magam tengeri-betegnek érezni, , és a kanyarok csak jöttek-jöttek egymásután.... nem mertem lenézni a mélybe, nincs tériszonyom, ...de ... Közben az utasok kérésére a sofor ott állt meg, ahol kérték, a szembejövő busz-soförrel derüsen váltottak pár szót, .... ez igy ment Sorrentoig,. Sorrentoban meglehetősen sokan leszálltak... Megkérdeztük ...hányra érünk Nápolyba,? - este 8-ra ... Kérdezte hol szeretnénk leszállni Nápolyban? mondtuk Garibaldi piazza. oké... /különben ott van a busz hivatalos végállomása/
A kanyarok elfogytak, mire rátértünk a Nápolyba vivő autópályára , hatan maradtunk a buszon, 2.angol fiatalember és mi négyen.
. Az autópályára érve, a kedvesen dudolgató, -mobilozó ,sofőr átalakult.... egyszerűen nem birta elviselni, hogy bármi jármű előtte legyen... mögötte lehet, de hogy az ő busza előtt? Az autósok vagy ismerik a busz-soforöket, vagy saját érdekükben, de "söpörtek" az útból... azért néha akadt egy-két ellenfél... de nem sokáig....
/60-80-s sebességkorlátozó tábla,/ezt csak mi láttuk a sofőr nem/ sávváltás, előzés, duda, fényszóró ... kézjelzés, igen bőséges szó-zuhatag....
Kissé imbolyogva leszálltunk, / ... hát nem egészen a Garibaldi piazzán állt meg, / de ha egyszer neki másfelé volt a dolga?/ a két angoltól nevetve elköszöntünk /elég sápadtak voltak/ majd arra a kérdésre: - felszálljunk egy buszra , vagy gyalog a szállásig: ... kórusban: gyalog....
..és még nem utaztunk péntek esti csúcsforgalomban, villamoson Nápolyban... ez még előttünk volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése