Memória, emlékezet

Hányszor léptünk már be úgy egy szobába, hogy, közben elfelejtettük miért is jöttünk? Hányszor, kerestük hiába a  kulcsunkat, ami rejtélyes módon eltűnt?  Vagy hányszor felejtettük el a nevét valakinek, akire emlékeznünk kellett volna. A feledékenységnek ilyen, és ehhez hasonló esetei számtalanszor megtörténtek már mindannyiunkkal.

A környezethez való alkalmazkodás, a túlélés alapfeltétele a tanulás, a megszerzett információk tárolásának és előhívhatóságának képessége. Ez a képesség az embernél az evolúció során különösen magas szintet ért el, noha óriási egyéni különbségek vannak. Van  aki teljes eposzokat, színdarabokat képes élete végéig fejben tartani, másoknak egy vers memorizálása is gondot okoz. Van, aki kitűnően emlékszik régi dolgokra, de arra már nem, hogy mit csinált tegnap, és olyan is, akinek inkább csak a rövidtávú memóriája működik.

 

 Hogyan javítható, illetve karbantartható az emlékezőképesség?

LAZITSUNK:
az idegeskedés és a stressz a memória romlásával, jár, tanuljuk meg kezelni a  stresszes helyzeteket és memóriánk is javulni fog.

KONCENTRÁLJUNK: Jól mondták tanáraink annak  idején: ha valamire később is emlékezni szeretnénk, figyeljünk oda!

ÖSSZPONTOSÍTSUNK: próbáljuk meg kiküszöbölni a zavaró tényezőket, és csak az adott dologra koncentráljunk.

LASSÍTSUNK: Ha mindig rohanunk, nem tudunk, összpontosítani vagy teljes odadással figyelni. 

TARTSUNK RENDET: tartsuk a fontos dolgokat olyan, kijelölt helyeken, ami jól látható és könnyen elérhető.

ÍRJUK LE: Mindig legyen nálunk naptár vagy, jegyzettömb, és írjuk le a fontos  dolgokat.
ISMÉTELJÜNK: az ismétlés javítja az emlékezést.
KÉPZELJÜK EL: Ha a frissen megtanult dolgokhoz k
épzeletedben társítasz valamit, az segíti a későbbi visszaemlékezést. 


Mindennapi életünk működéséhez ugyan olyan fontosak az élet folyamán felhalmozódott emlékek által létre jött információk, mint a tanult, memóriánkba szándékosan bevésett adatok. Míg az emlékezés pozitív érzelmet vált ki, a felejtés negatívat.

A felejtés is lehet jó dolog, és az emlékezés is lehet rossz… Ezt bizonyítja ez a néhány idézet is:

Ha mindig igazat mondasz, semmire sem kell emlékezned. - Mark Twain

A boldogság nem más, mint jó egészség, és rossz memória. - Albert Schweitzer

Végül pedig: az emberek elfelejtik, amit mondasz, amit teszel, az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

Kezdődik az iskola

Egy felmérés szerint a hazai fiatal felnőttek kétharmada gyakorlatilag sosem vesz könyvet a kezébe,de Európában sem jobb a helyzet. Pedig a szépirodalom nem pusztán szórakozás. Ma világszerte ismert és elfogadott tény, hogy szövegértési készségünk szoros összefüggésben áll azzal, hogyan boldogulunk a világban.


A lapok között rejlő csoda..
Minél több állatos, kalózos, királylányos történetet hall a kicsi gyermek, annál könnyebben tanul meg olvasni, sőt a többi tantárgyból is nagyobb sikerre számíthat az iskolában.

Van szemük, a SZÉPRE, fülük a hamisra..

Tapasztalat, hogy már az újszülött odafigyel  az ismerős hangokra, nyugodtabban kezd szuszogni, ha édesapja, vagy édesanyja beszél hozzá. Az olvasás  szeretetéhez vezető út már csecsemőkorban, a szöveg nélküli, színes, képes-rajzos könyvecskék szülőkkel közös lapozgatással kezdődik.   Úgysem érti még! állítják sokan, amikor az esti olvasásról esik szó.Gondoljunk csak arra, ha az ezredszer felolvasott kedvenc meséjükben egyetlen szót eltévesztünk, a rácsos ágyból azonnal jön a javított változat. A varázslatos történetek megmozgatják a gyerek fantáziáját, fejlesztik szókincsét.

A.mese haszna

 Az emberrel vele születik a mese imádata: a gyerekek öt-hat éves korukig nem győzik kedvenc meséiket újra meg újra meghallgatni. Ha a szülő valahol rövidíteni vagy javítani szeretne, közbevágnak, és a már kívülről tudott eredeti változatot követelik.A mesében bőven részesülő gyerekek azt is szeretik, ha a témát, a motívumokat ők adhatják meg: „Papa, most mesélj a cirmos cicáról és a partvisról”, mondják, noha soha ilyen mesét nem hallottak még, és akkor a szülő  rögtönözhet mesét a cirmos cicáról és a partvisról, vagy a szekrényről és a háromorrú boszorkáról, vagy a sünről és a gilisztáról. Nem árt a rögtönzött mesét a mesemondónak azonnal megjegyeznie, mert szóról szóra azt fogják követelni újra.

"Megtanulnak betűt vetni

a tétova kis kezek:

csengő-bongó szép szavakkal

telnek majd a füzetek...

Ma, amikor útnak indul

a sok kicsi iskolás,

kívánjuk, hogy öröm legyen

számukra a tanulás!"

/Szalai Borbála/