A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban I. (Nagy) Szent Gergely pápa (590-604) tiszteletére, és neves elődjét, iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. A II. Vatikáni Zsinat óta az Egyház szeptember 3-án emlékezik meg Nagy Szent Gergely pápáról, Gergely napi népszokásaink azonban március 12-hez fűződnek.
A gergelyjárás eredete a középkorra vezethető vissza, amikor a szegény tanulók az iskolák védőszentjének ünnepén kéregettek, mendikáltak. A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. A XVI. század második felében általános szokássá vált, hogy a tanulók nemcsak maguk, hanem tanítóik számára is gyűjtöttek adományt. A XVII. század közepétől az adománygyűjtés – amit sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek – az új tanulók iskolába hívogatásával bővült. A reformáció után alakuló protestáns iskolákban a tanulókat a tanítók toborozták, mert a kötelező iskolábajárást csak a XIX. század végén vezették be.
A gergelyjárásban szereplők a katonai toborzás mintájára különféle rangokat viseltek és Szent György vitézeinek nevezték magukat. Ünnepélyes öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó szalagokkal és a fakard. Kosarat, nyársat, zsákot vittek magukkal az adományok számára. Verseket mondtak, amelyek az istenfélő életre buzdítottak; bemutatták az iskola életét, számot adtak a tanult ismeretekről, iskolába hívogattak és adományt gyűjtöttek.
A gergelyjárás szövege többnyire öt elemből állott. Először az előjáró vitéz engedélyt kért a bebocsátásra: „Szent Gergely vitézei vagyunk. Társaink, kik künn vannak, engem bíztak meg, hogy engedelmet kérjek kegyelmetektől énekünk elmondására, hallgassanak meg kegyelmetek bennünket, hisz nemcsak az imádság, hanem az ének által is a Mindenható Isten dicsértetik.” Ezt követte egy hosszú ének, amelynek első versszaka így hangzott:
Szent Gergely doktornak, / Híres tanítónknak / Az ő napján / Régi szokás szerint / Menjünk Isten szerint / Iskolába.Ezután a szereplők bemutatkoztak. Negyedik elem volt az adománykérő ének, végül búcsúzáskor áldást kértek a ház népére, és énekszóval köszönték meg az adományokat:
Köszönjük ezerszer, / Százszor meg ezerszer / Ajándéktok / Áldja meg az Isten, / Szívünkből kívánjuk, / Szép házatok! // Az Isten áldása, / És szent áldomása / Házatokon / Maradjon mindvégig, / Világ végeztéig, / Jószágtokon!
/forrás: jeles napok, ünnepek/
Nagy Szent Gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése