A babona azt tartja, hogy a lidérc a rossz szellem szolgája, vagy maga a gonosz. Alakja a bolygó tűz, az a kis kékes láng, amely a mocsaras vidéken, a földbe temetett állati testek fölött szokott éjszakánként fellobbanni. A kukorékoló tyúk a lidérc egyik alakja. A lidércet saját szolgálatukba is tudták állítani az emberek.
A magyar népi hitvilág egyik leggazdagabb adatanyaggal bíró, valamilyen formájában az egész nyelvterületen ismert természetfeletti lénye. A hit szerint az jut hozzá, aki fekete tyúk első tojását hóna alatt kikölti (ritkábban apró tojás, vagy bármilyen tojás; néhol úgy tudják, hogy trágyadombban kell kikelteni). Gazdájával együtt él mint szeretője (ha nő a gazdája, éjjel férfivá változik és viszont); gazdája a kebelén hordja, gazdáját esetleg éjjel nyomja (lidércnyomás) vagy vérét szívja. Az legyengül, beteg lesz vagy meghal. Több helyen ismert az a hit, hogy minden ételből neki kell adni az első falatot vagy sótlan, visszafelé kavart kásával kell etetni. Gazdája minden kívánságát teljesíti, ha az „mit hozzak?” vagy „mit-mit-mit?” kérdésére felel. Pénzt hord tulajdonosának, így az meggazdagszik. Elterjedési területén közismert hiedelemmondák szólnak a tőle való megszabadulásról: teljesíthetetlen feladatot adnak neki (kötélben homokot, vagy rostában vizet hozatnak vele), amelybe belepusztul; vagy fába ékelik be. Sok helyütt elterjedt hit szerint a lidérc vagy gazdája az ördöggel áll cimboraságban, ill. gazdája a lidérc birtokába jutva eladja lelkét az ördögnek.
Néhol tüzes alakban is megjelenik (láng, tüzes gomolyag stb.); alakja keveredik a fényjelenség formájában megjelenő lidérccel.
Éjjel fényjelenség alakjában repül a levegőben. A Dunántúlon tüzes petrencerúd, nyomórúd, ostor, ritkábban tüzes madár, Erdélyben tüzes kendő vagy meghatározatlan tüzes lény. Repülés közben tüzet szór. A földre leszállva emberi alakot ölt: férfihez nő, nőhöz férfi (távollevő vagy meghalt szerető, házastárs stb.) képében jön. Emberalakjának dunántúli hit szerint (néhol a Dunántúlon is) lúdlába van; emberalakja tulajdonképpen maga az ördög. A róla szóló hiedelemtörténetek általában ördögvoltának felismeréséről szólnak: pl. a fonóban jelenik meg, ahol meglátják lólábát, amikor a leejtett orsó után nyúl; vagy homokban, sárban, hamuban ismerik fel a ló- vagy lúdláb nyomát. A házba kéményen, kulcslyukon át jut be, de gyakran jelenik meg mezőn alvó embereknek is. Távoztakor tüzet szór, lepiszkítja a ház falát. Szeretőjét szerencsétlenné, beteggé teszi. Főleg a Dunántúlon ismertek az ellene való védekezés változatos módjai: pl. gatyamadzaggal, övcsattal, ujjak összekapcsolásával el lehet kötni útját ,a házba való behatolását meg lehet akadályozni szentelt tömjénnel, nyírfaággal stb. .
A magyar néphit összetett és szerteágazó lidérc-fogalmának európai összefüggései is rendkívül sokrétűek. Minden említett ismérv sokfelé mutat kapcsolatokat, emellett főleg a szomszédos területeken a fentiekhez hasonló vagy azokkal teljesen egyező alakváltozatok is élnek. Így a magyar lidérc összefügg a távoli múltig nyomon követhető, éjszakai nyomásérzettel kapcsolatba hozott és sokszor egyúttal erotikus jellegű, tündér-, boszorkány- vagy démonszerű természetfeletti lényekkel, a szárnyas állat képében megjelenő, de egyúttal ördögszerű, szláv és román területeken ismert segítőlényekkel az Európa-szerte ismert tüzes, repülő, sárkányszerű lényekkel, tüzes kígyóval; valamint a vámpírszerű lényekkel stb., amelyeket azonban a magyar nyelvterületen kívül sehol sem kapcsol ennyire összefüggő fogalomkörré egy közös elnevezés."
forrás: legendás lények
Titkok és rejtélyek
Mi is az a lidérc? /részlet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése