"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2010. november 14., vasárnap

Idézetek.... gondolatok

Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt. (Flavia)

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk. (R.W. Emerson)

 Helyzetünket paradicsomként vagy pokolként is megélhetjük: minden a felfogásunktól függ... (Pema Chödrön)

Ne fájjon amire nincs orvosság. Aminek vége, vége. (Shakespeare)

Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni. (Oprah Winfrey)

Mi az élet célja? Hogy, megtanuljunk szeretni. A teremtés értelme, hogy a szeretet válaszoljon a szeretetre. (Abbé Pierre)


A boldogság titka az, hogy ne féljünk a változástól.

A boldog pillanat hamar tovaszáll, és soha nem tér vissza ugyanabban a formában. De ez nem jelenti azt, hogy nem várnak rád még ugyanolyan boldog pillanatok, csak azok mások lesznek.

Talán furcsán hangzik, de lehet boldognak lenni amiatt, hogy boldogtalan vagy.

A szomorúság és a kétségbeesés tényleg a téli esőben van, vagy inkább azokban, akik ragaszkodnak hozzá, hogy így lássák?

A boldogtalan emberek mindig magukkal cipelik boldogtalanságuk okait, arra az esetre, ha útközben nem találnának.

Biztosan megérdemled a boldogságot.

Amire gyakran gondolsz, az hatással van az életedre. Úgyhogy tartsd kordában a negatív gondolatokat.

A boldogság legnagyobb ellensége a félelem.

Ne várj örökké megfelelő pillanatra. A boldogságra vagy a boldogtalanságra nincs megfelelő idő.

Miért legyél boldog? Mert különleges vagy!

Senkinek sem biztos a holnapja, sem fiatalnak sem öregnek. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre... Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, akik neked a legfontosabbak és súgd a fülükbe mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik: sajnálom, köszönöm, kérem, bocsáss meg... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat... mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért...

Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is. (Fekete István)

)

A levél lehullhat, az ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épek.

Amid van nem a tied, csak nálad van.

Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről. (Bach Rihard)

Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.

Ami érték volt belőlem az megmarad, a többit meg megeszik a cinkék, s én eltűnök, mintha soha nem álmodtam volna. (Fekete István)

?

2010. november 13., szombat

Toi et Moi ...... /Te meg Én/

1885. március 5-én született Párizsban Géraldy Le Fevre néven, és 1983. március 10-én halt meg Paul Géraldy francia költő. Alig huszonnyolc évesen adta közre a Toi et Moi (Te meg Én) című kötetét, amely versek esetében szokatlan módon bestseller lett. Titka Baranyi Ferenc szerint az volt, hogy „a szerelem mindenki által megélt fázisairól póztalan, csevegő stílusban volt bátorsága vallani.”

. Géraldy könnyed, szellemes író lévén az érzelmet olykor az érzelgősség határán finom iróniával tudta vegyíteni. Magyarországon a művet Kosztolányi Dezső fordítása tette népszerűvé 1925-ben.
Géraldy később számos színművet és néhány regényt írt, darabjait könnyed, csevegő stílus jellemzi, az Európában uralkodó francia színpadi irodalom naturalista irányzatát, nyerseségét ekkor szorította ki valami új szentimentalizmus. Magyarul több színműve is megjelent: az Ezüstlakodalom, a Szeretni, A nagy fiúk, a Róbert és Marianne (Kosztolányi Dezső fordításában) és a Krisztin, Zilahi Lajos átültetésében.

Géraldy csaknem száz évet élt, 1983. március 10-én hunyt el a Párizs melletti Neuilly-sur-Seine-ben, ennek ellenére nem sok életrajzi adat maradt róla. Az irodalomtörténet mostohán bánik vele, ennek ellenére élőbb, mint sok más, ismertebb és elismertebb kortársa. A szerelmes idézetek gyűjteményeinek állandó szereplője, ott van az esküvőkön, idézik egymásnak a szerelmesek.

Ha te szeretnél és én
szeretnélek, hogy szeretnélek!

Ideges vagyok, komisz, elégedetlen,
féltékeny vagyok, komor egy szó miatt,
ok nélkül szidlak, egész nap veszekszem.
Nagyon szeretlek: mindez ennyi csak.
Folyton gyötörlek, bántlak szűntelen;
talán jobb lennék, s te boldogabb, lehet,
ha nem lennél a földön mindenem,
s nem félteném úgy szegény szerelmemet.
Paul Géraldy
szerelmes versét fordítta Rácz Olivér
 
 

virágok és gyümölcsök..... képek

Csángó mese...

Hozzam es járt a lüdérc

A tizennégyi háborúba én tizenhat eszendős vótam. Eppe a mü falunknál állott  meg a front. Vaj hét családval béhuzakodtunk a pincébe. Vótak ott vénasszonyok,öregemberek, kicsi gyermekek, mindenféle. Alyan nekem való forma legén csak egy vót. Elkezdett az ingemet kerülgetni. Édesanyám észrevehetett valamit, mert erőst tiltott tölle.  Még azt sem hagyta, hogy beszélgessek véle. Így há, egész nap csak lestük egymást. Mikor osztá, este elfútták a lámpást, a setétbe esszeszúrtuk a csóré lábunkat, s úgy vótunk. Én minden éjen úgy felbolondultam, hogy az ördögök vittek el. Sajnos, egy ham

ar vége lett a frontnak, s haza kellett menjünk a pincéből. Attól fogva ingemet még az utcára se csaptak ki, úgy féltettek. Mikor mentem a templomba, édesanyám akkor és utánam rikolytott, hogy harmadik harangszókor otthon legyek, mert ha nem, hajamot mind kitépi.

A fiatalság esent kezdett guzsalyakodni. Jártak a gyűlésbe.Nekem a szüvem hasadott el, hogy én es mehessek, de ingemet nem csaptak el semmiképp. Egy este hallom én, hogy édesapámék beszélgetik: apám megyen másnap reggel fuvarba, s nem jő haza estére. Na, gondoltam, akármi legyen, de én most elmenyek a guzsalyasba! Elighogy édesapám kihúzta a lábát, én kezdtem fújni édesanyámnak: Édesanyám, bár most az egyszer, hogy édesapám nincs idehaza, csapjon el a guzsalyasba! Anyám hallgatott egy üdeig, én folytattam: Há, nem eleget ülök itthon? S há nem eleget ügyelek a testvéreimre?S há, nem eleget dógozom evvel az átkozott kendervel? Hogy a nyavalya egye ki még a gyükerét es!
Na, eredj, eredj! Ne bornyúzd itt a fejemen! DE hallod-e? Ha én valamit megtudok, s neked a büzöd elmegyenm én a hajadot mind kitépem!

Amikor kezdett setétedni, megfogtam a guzsalyt, s én úgy mentem bé a lütőn, mind akit visznek.
A fiatalság imá esszegyült. A leányok fontak, a legények kártyáztak. Egyik-egyik leült a szeretje mellé. Én es fontam s az a legén leült melléjem. A orsó örökrétig  esett ki a kezemből. A legén felkapta, de csak csókért adta vissza. Na, vót ott alyan fonás, hogy vége vót a világnak! Amikor kitőt a gyülés, a legén hazakésért ingemet, A kapuba jól megölelgetett, megcsókolgatott. Tisztáre kirekesztette az eszemet. Én onnatt  se enni nem tudtam, se alunni nem tudtam.Csak a legén,s csak a legén!

Vót a házunk előtt egy kicsi fahidacska, s ha arra valaki realépett, akkor az bengett. Ez, a legén, mikor járt el a kapunk előtt, a lábával a hidat örökké megbengette. Akkor én kiszöktem az ajtón s bár egy minutára, reaneztem. Egy vasárnap estefelé halom én, hogy beng a híd. Kiszöktem az ajtón, hogy meglássam, de édespám utánam nyúlt, megragadta hátulról a hajamot: Nem mensz suba se. Nyomd le, ide ne,  a likadot, míg szépen vagy! Azt akarod, hogy egy bitangot esszeszedj?! Akkor én readöccsentem az ágyra, s neki sírni. Lefeküdtünk de én csak sírtam tovább. Édesanyámék elfútták a lámpást, s a setétbe kezdtünk mondikálni. Mondom én: Hagyják el,mert elmenyek szógálni, s odamegyek ahova akarok!

Eredj, eredj, de osztá többet a lábodat ide bé nem teszed!      Én elgondoltam, hogy alyan jól megvónék édesanyámék nélkül,ha az a legén ingemet elvenne. Melyen szép a haja, s melyen szép az orcája! Melyen jó meleg a szája s melyen kemén karjai vannak! Ahogy igy elmélkedem, még nem vótam elaludva, egyszer csak há, ott ül a legén az ágyam széjibe. Megörvendeztem, felnyújtottam a karjaimot, hogy megöleljem. Akartam kérdeni, hogy hogy jött bé? S há akkor az a legén csak kezdett reám jőni, kezde szorítgatni a nyakamot. Kezdtem sikolytani: Jaj, jaj, Nyuvadok meg, nyuvadok meg!
Szökjél ember, gyújtasd a lámpást! Mi baja van a leánkának?

Édesapám kiszökött az ágyól, lámpást gyújtott,s há ott a legén a ház közepibe. Apám csak felkapta a faragószékről a fészit, s a legénre emelte:
Az anyád ántikrisztussát! Ebbe a helybe esszeváglak! Erre a legén csak lobot vetett, nagy fényesség lett, szórta a tüzet:   sergett a ház közepibe, osztá béhuzakodott az espár ajtaján, felhuzakodott a kürtön s elment. Mü ottmaradtunk s szinte kétségbeestünk.    Mi vót ez?

Apám kezdett ingemet szidni: Te szerencsétlan! Nem megmondtam, hogy ne vesd belé az eszedet abba a legénbe? Most ideszoktattad a lüdércet.  Jaj, jaj, mit tudunk tenni, hogy ne jöjjön ide többet az a lüdér? Jajgatódzott édesanyám a donyha alól. Nannyokám megszólalt a sutuban:  Ó ne legyetek úgy kétségbeesve! Amikor fiatal vótam, hezám is járt a lüdérc. Majd megkenjük fokhagymával. Ugye s lett. Vaj három este ingemet csóréra vetkeztettek,megtörtek a kujak fokhagymát, koromval esszevigyitették s ingemet tetőtől-talpig békentek, Hát erőst csúf lehettem, mert többet a lüdérc nem jött, Most imán öreg vagyok, de azt a legént máig se felejtem el.



network.hu

2010. november 12., péntek

A természet kincsei a gyógynövények

Ősi kultúrákban elsősorban ezekkel a növényekkel gyógyítottak, több ezer gyógynövényt ismertek, melyet a modern tudomány kutatásaival igazolt. Vannak vadontermő és termesztett gyógynövények. A rómaiak termesztettek először, de az egyiptomi Ebers-papirusz i. e. 3500 körül, több mint 800 különböző gyógymódot ír le.Magyarországon az 1915-ben alapított Gyógynövénykísérleti Állomás kezdte meg, majd a Gyógynövénykutató Intézet és a Herbária Központ szervezi a vadontermő gyógynövények gyűjtését és termesztését.A gyógynövények ismerete olyan régi, mint az emberiség története. Az ősember ösztönösen keresett olyan anyagokat, amelyeket betegségének, bajának gyógyítására felhasználhatott. A fejlődés későbbi folyamán már céltudatosan kutatta a gyógyító anyagokat, és azokat meg is jegyezte magának. Miként táplálékának jelentős részét, úgy a gyógyszereit is a növényvilág szolgáltatta.
A mai, hivatalosan is elismert gyógynövények jelentős része a hagyományos, illetőleg a népi gyógyászatból került át a természettudományos alapokon nyugvó gyógyászatba.
A meghűléses betegségek a légúti nyálkahártyákat érintik, és a nedves idő beálltával tömeges megbetegedéseket okoznak. Megelőzésük bizonyos növényi drogok alkalmazásával lehetséges. Főleg a vitamintartalmú drogoknak van jelentősége, melyek az immunrendszert erősítik. A megelőzés egyik formája a szervezet káros anyagcseretermékeinek eltávolítása, ezáltal is növelve védekezőképességét. Az anyagcsere-, illetve salaktalanító teák ezt a célt szolgálják.
Az ókori Egyiptomban már a Kr. e. IV.-III. évezredben gyógynövénytermesztéssel foglalkoztak, amint azt a híres Papirus Ebers is igazolta. Az írsá első részében receptgyűjteményt közöl, a második részében orvosi tanácsokat tartalmaz. Ismerteti például a fehér üröm, kapor, ánizs, sáfrány, bürök, koriander, beléndek, len, liliom, ricinus, szezám, vasfű hatását. Indiából a Kr. e. II. évezered körül számos fűszert, növényi festéket és drogot hoztak a Földközi-tender menti vidékekre, Babilónián keresztül. A Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung cszászár a KR. e. XXVII. században a gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel a Charta Veda Susruta és más KR. e. kb. 500-ból származó szanszkrit írásokban is.

A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.

Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintéjnek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.

Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromrő, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Maunkái a mai farmakognózia tudományának alapját képezik.

A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerkető drogról.

Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. u.50) római enciklopédista a De medicina libri című orvosi-gyógyszertani könyvében 250 növényt ismertet felhasználásukkal egyetemben mint pl. a mályva, édeskömény, tragacantha, erdei pajzsika, pemetefű, rebarbara, édesgyökér, útifű. Claudius Galenus (131-210) szintén római orvos, számos gyógynövény hatását ismerte, gyűjtésükkel foglalkozott, sőt a drogok hamisításainak lehetőségeire is kiterjedt a figyelme. A középkori Európában figyelemre méltó Albertus Magnus (1193-1280) tevékenysége. Legfontosabb művében -az Alberti Magni ex praedicatorum de vegetabilibus librii VII- számos növényt ír le, neveket, morfológiai sajátosságokat és gyógyászati felhasználást is tárgyal.

Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb.

A korabeli Európában egymásután jelentek meg a KRauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újrafelfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jóhírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakognóziai tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek.




Utak...

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.

Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”
(Márai Sándor: Ég és Föld - Az utak)


Varázsos az ősz. Illatos szőnyeget
terít a földre halk szavú esők nyomán,
kápráztat még nyár-meleg reményeket -
ám telet dajkál hűs ölén a holdsugár.


2010. november 11., csütörtök

November 11. Márton nap

A november 11-én ünnepelt Márton-napot mind a népi kultúra, mind a keresztény kalendárium jeles napként tartotta számon.


Szent Márton Gallia nemzeti szentje, aki Pannóniában, Savaria városában született 316-ban vagy 317-ben. A középkor legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott. Emlékét helységnevek, imák és oltárképek egyaránt őrzik. A krónikák szerint Szent Márton napja a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás leróvásának napja volt. Ekkorra fejeződtek be a Szent György napján induló gazdasági munkák, ilyenkor kóstolták meg az újbort és vágták le először a tömött libákat, az úgynevezett mártonludakat. A közhiedelem úgy tartotta, hogy "aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog". De az emberek a Márton napi időjárásból következtetéseket is le tudtak vonni a télre vonatkozóan: ha Márton fehér lovon jön, akkor enyhe lesz a tél, ha barnán, akkor kemény tél várható. Az időjárást az elfogyasztott szárnyasok csontjaiból is meg tudták jósolni.

Hogyan került kapcsolatba Szent Márton, a mai Szombathelyen született tours-i püspök a ludakkal? A legenda szerint úgy, hogy amikor hírét vette annak, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban elárulták gágogásukkal, s szárnyuk verdesésével Márton rejtekhelyét.

A középkorban Márton napja az egyik legnépszerűbb ünnep volt hazánkban, a népszokások egészen a 20. század közepéig éltek. Napjainkban sok közösség eleveníti fel és ismerteti meg másokkal is a hagyományokat, de főleg a Márton napi libafogyasztás éli reneszánszát. Nyugat-Európában, főleg német nyelvterületen még ma is élnek a következő Márton napi népszokások és hagyományok:
- Libafogyasztás Márton napján: Ez a szokás arra utal, hogya libák gágogásukkal elárulták Szent Mártont, így "büntetésként" Márton napján az asztalra kerülnek.
- Lampionos felvonulás Szent Márton napján: Németország több tartományában felvonulást tartanak Szent Márton tiszteletére. A gyerekek este saját készítésű lámpásokkal vonulnak végig a városon. Gyakran kíséri őket egy lovas, aki piros köpenyével Szent Mártont szimbolizálja. Azt az eseményt jelenítik meg, amikor a Tours-ba igyekvő leendő püspök, Szent Márton egy koldusnak adja kabátját.
- Márton napi énekek: A felvonulás része, hogy a gyerekek lámpásaikkal háztól házig vonulnak, Márton napi énekeket énekelnek, s ezért a háziaktól különféle kis ajándékokat, édességeket, gyümölcsöket kapnak.