Jó reggelt...

 

 

 

Jó reggelt szép napot és kellemes hetet kívánok

A napfényre kitett ivóvíz összegyűjti és elraktározza a napfény erejét (információját, energiáját) és a színek jótékony hatását is (színkódok, információk). Mivel a napfény tartalmazza a szivárvány összes színét, kitűnő, színekben gazdag napfényitalt kapunk, amely nagyban frissít, fiatalít és feltölt.

a nap legcsodálatosabb pillanata a reggel....

 Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata,
amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat
vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem
számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik.

A lehetőség benne van a reggelekben."

(Monica Baldwin)

az erdő...

Énekel a fa, szól a madarak dala.
Nem kergeti el őket, mert ő nem mostoha.
S ha süvit a szél, levelei fáznak
Ám a madarak mégis, víg zenét nótáznak.

Kitaposott ösvény, valahova vezet.
Járjuk az utunkat, s jönnek az emlékek.
Valaha jártam itt, mint ífjú gyermek,
S talán valaki, szerette szívemet!

Az őszi napsugár lágyan simogat.
S egy csendes kis patakhoz, csábítón hívogat.
Kristály tiszta lelkét faágak borítják,
Akadályra intik habzó kicsi fodrát.
Ám nem zavarja, s csendesen csordogál

Az erdőben megpihenni, nincs annál boldogabb!
Régi gödrös úton, ballagni gondtalan.
Nem gondolni másra, csak hallgatni a dalt.
Amit a levelek csak nekünk susognak.
Madarak fütyülnek az erdő sűrűjében,
Mi is beleveszünk a zöld lombok tükrében.

Fának a gyökere kapaszkodik a földbe.
Elágazik szerte. Ő a Föld művésze.
Ha mesélni tudna, vajon mit mondana?
Ki ültette ide? Mi végre, és hogyan?

Sok kicsi kavics csalogat előre.
Senki sem kérdezi, hogy jutottak ide.
Az ö dolguk nem más, mint utakat vezessen.
Sok ember lábnyomát mélyen betemesse.
A kavicsok lapulnak, az emberek taposnak.
Múltat és jelent, egy pillanatra hagynak.

Egy sötét barlangban hívogat a fény.
Fekete gyomrában ő adja a reményt.
Ám sötét éjjelen nincs kiút, elmúlik a fény.

Néha tudjuk, utunk egy hosszú sötét lyuk.
S múltra és jövőre ott nem is gondolunk.
Belemegyünk a rejtelmes semmibe,
Aztán rájövünk, nem mentünk semmire.

Lehullt egy kis levél, fájával már nem él.
Elhagyta otthonát, pedig még nem is élt.
Fája alatt nyugszik, kicsin egymagában,
Sosem fogja tudni, milyen az élet a világban.
Nem hall és nem lát, csak a szél játszadozik vele.
Utolsó táncot jár, aztán száradva megpihen.

Fáj a szívem, kettétört a fa.
Vajon ki az, aki így bántotta?
S mért volt ily goromba?
Hiszen az élettől sugárzott,
És senkinek sosem ártott.
Verőfényes napon
Ő adott árnyékot.
Felmennék oda, s bekötném sebét.
Ám tudom, akkor én is odavesznék.
Együtt hullnánk le a Földbe
S együtt véreznénk végleg, örökre.

Az erős, és kemény fa egy kicsit elgyengül.
Virágba borulva rügyekbe menekül.
Ez számára a legnagyobb ünnep.
Hagyja, hogy mindenki őt vegye szemügyre.
Nem sajnálja tőlünk e pompázó látványt.
Olyan érzés neki, mint égnek a szívárvány.

Kristály tiszta víz utat tör magának.
Eddig lakója volt a hegy gyomrának.
Fentről érkezett, jó nagy sebességgel,
Hogy egy kis patakban vígan csörgedezzen.

Hosszú barangolás után fáradtan célt érünk.
S egy napos tisztáson kicsit megpihenünk.
S ott egy pillanatra kicsit megnyugszunk.
Hisz magunk után maradt, egy fárasztó hosszú út.

Halkan csodáljuk a barlang belsejét.
S kicsit remegünk, hogy elnyel a sötétség.
De amikor kiérünk, elmúlik a kétség.

Ha néha azt hiszed súlyosak a kövek,
Hidd, ha nem is látod, hogy mindig őriznek.
Ne csak a kőkemény sziklát nézd,
Vedd észre benne az érted élő szívét!

Hallod? Zenélnek a fák
Hallod? Énekel a madár
Hallod? Neked üzen
Hallod? Szívem lüktet
Fogom a kezed
Itt az erdőben
Csak veled
Szeretlek

mese.....

Oscar Wilde:

A csalogány és a rózsa  

 - Azt ígérte, táncol velem, ha piros rózsát viszek neki - kiáltott fel a diák - csakhogy az én kertemben nincs egyetlen szál piros rózsa.
Hallotta ezt a csalogány fészkében, az örökzöld tölgy mélyén és kinézett a levélréseken át és elcsodálkozott.
- Nincs a kertemben egyetlen szál piros rózsa! - kiáltott fel a fiú és szép szeme megtelt könnyel. - Milyen apróságokon múlik is a boldogság! Olvastam mindent, amit a bölcsek írtak, ismerem a tudományok titkait, mégis tönkremegy az életem egyetlen szál piros rózsa miatt.
- Végre egy hűséges szerető - mondta a csalogány. - Róla énekeltem minden éjszaka, bár nem ismertem; róla meséltem minden éjszaka a csillagoknak és most itt áll előttem. Haja sötét, mint a bimbózó jácint, ajka piros, mint a vágy rózsája; de a szenvedély olyan halovánnyá tette az orcáját, mint a sápadt elefántcsont, és a szomorúság rányomta bélyegét a homlokára.
- A herceg bált ad holnap éjszaka - suttogta a diák - és az én szerelmem ott lesz a társaságban. Ha viszek neki egy szál piros rózsát, hajnalig velem táncol. Ha viszek neki egyetlen szál piros rózsát, a karomban tarthatom, és ő majd ráhajtja a fejét a vállamra és a kezét kezembe zárom. De nincs piros rózsa a kertemben, így hát magamban fogok ülni és ő majd elsuhan mellettem, rám se pillant és a szívem meghasad belé.
- A leghűségesebb szerető, kétségtelenül - mondta a csalogány. - Amiről én énekelek, azt ő végigszenvedi; ami nekem öröm, neki gyötrelem. Bizony, csodálatos a szerelem. Értékesebb a smaragdnál, drágább a drága opálnál. Gyöngyön és gránátalmán meg nem vásárolható, nem is árulják a vásártereken. Nem kapható a kereskedőknél, nem is lehet lemérni az arany-mérlegen.
- A zenészek fenn ülnek majd a karzaton - mondta a diák - játszanak a húros hangszereken és az én szerelmem táncolni fog a hárfák és a hegedűk hangjára. Táncolni fog, olyan lebegőn, hogy a lába nem is érinti majd a földet és a tarkaruhás udvaroncok tolonganak körülötte. De velem, velem nem táncol, mert nem viszek neki piros rózsát - és leborult a fűre és kezébe temette arcát és sírt.
- Miért sír? - kérdezte a kis zöld gyíkocska, míg farkával egyensúlyozva elsurrant mellette.
- Vajon miért? – kérdezte a pillangó, aki ide-oda táncolt a napsugárban.
- Vajon miért? - suttogta szomszédjának lágyan, halkan a százszorszép.
- Egy szál piros rózsáért sír - mondta a csalogány.
- Egy szál piros rózsáért? - kiáltották. - Milyen nevetséges! - És a gyíkocska annyira cinikus volt, hogy hangosan is felnevetett.
De a csalogány átérezte a diák szomorúságának titkát, és némán üldögélt a tölgyfán és a szerelem misztériumán gondolkozott.
Aztán egyszerre csak széttárta barna szárnyait és a levegőbe emelkedett. Mint az árnyék suhant át a ligeten, mint az árnyék lebegett a kert fölött.

Gyönyörű rózsafa állt a pázsit közepén, amikor megpillantotta, leereszkedett hozzá és megült az egyik ágán.
- Adj egy szál piros rózsát - szólította meg - és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.
De a rózsafa megrázta a fejét.
- Az én rózsáim fehérek - felelte - fehérek, mint a tenger tajtéka, fehérebbek, mint a hegycsúcsokon a hó. De menj a bátyámhoz, aki a vén napórát fonja körül, ő talán megadja neked, amit kívánsz.
Így a csalogány átrepült ahhoz a rózsafához, amelyik a vén napórát fonja körül.
- Adj egy szál piros rózsát - szólt hozzá - és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.
De a rózsafa megrázta a fejét.
- Az én rózsáim sárgák - felelte - sárgák, mint a hableány haja, aki borostyán trónusán ül, és sárgábbak a réten virágzó nárciszoknál, mielőtt levágja őket az arató sarlója. De menj a bátyámhoz, aki ott hajt a diák ablaka alatt, ő talán megadja, amit kívánsz.
Így a csalogány odarepült ahhoz a rózsafához, amely a diák ablaka alatt nőtt.
- Adj egy szál piros rózsát - szólt hozzá - és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.
De a rózsafa megrázta a fejét.
- Az én rózsáim pirosak - felelte - pirosak, mint a galamb lába és pirosabbak a nagy korall legyezőknél, amelyek az óceán üregeiben lengedeznek. De a tél megdermesztette nedveimet, a fagy elpusztította bimbóimat és a vihar letördelte ágaimat, nem lesznek rózsáim ebben az egész esztendőben.
- Csupán egyetlen szál piros rózsát szeretnék - kiáltotta a csalogány - egyetlen szál piros rózsát! Hát nincs mód rá, hogy megkaphassam?
- Van egy módja - felelte a fa - de az olyan rettenetes, hogy el sem merem mondani.
- Mondd csak - szólt a csalogány - nem félek.
- Ha piros rózsát szeretnél - mondta a fa - magadnak kell elővarázsolnod énekeddel a holdfényben és önnön szíved vérével kell majd megfestened. A kebledet tövisnek szegezve kell énekelned. Teljes éjszaka kell így énekelned, és a tövisnek át kell szúrnia a szívedet, és eleven vérednek át kell ömlenie az én ereimbe és véremmé kell válnia.
- A halál nagy ár egy piros rózsáért - kiáltotta a csalogány - és az élet mindenkinek drága kincs! Olyan jó elüldögélni a zöld erdőben és figyelni a napot aranyszekéren és a holdat gyöngyös kocsiján. Édes a galagonya illata, édes a völgyben rejtőző harangvirág és dombokon nyíló hangafű. De a szerelem többet ér, mint az élet, és mi egy madár szíve az emberi szívhez képest?
Ezzel széttárta barna szárnyait és a levegőbe emelkedett. Mint az árnyék suhant el a kert fölött, s mint az árnyék lebegett végig a ligeten.
A diák még mindig ott feküdt a fűben, és szép szemében még fel se száradtak a könnyek.
- Légy boldog - kiáltotta a csalogány - légy boldog; megkapod a piros rózsát! Életre hívom énekemmel a holdfényben és önnön szívem vérével festem meg. Viszonzásul annyit kérek csupán, hogy hűséges szerető légy, mert a Szerelem bölcsebb, mint a Bölcselet, márpedig az igen bölcs, és erősebb a Hatalomnál, pedig az nagyon erős. Lángszín a szárnya és a teste is mint a láng. Ajka édes, mint a méz és lehelete akár a tömjén.
A diák fölnézett a fűből, oda hallgatott, de nem értette, mit mond neki a csalogány, mert csak olyasféle dolgokról tudott, amelyekről a könyvek beszélnek.
De a tölgyfa megértette, és elszomorodott, mert nagyon szerette az ágai közt fészkelő kis csalogányt.
- Énekelj nekem még búcsúzóul - suttogta - nagyon egyedül leszek majd nélküled.
A csalogány énekelt hát a tölgyfának és a hangja olyan volt, mint az ezüstkoporsóból felcsengő vízcsobogás. És amikor befejezte a dalt, a diák felkelt és elővette zsebéből jegyzőfüzetét és irónját.
- Kétségtelenül van forma-érzéke - mondta magában, míg keresztülsétált a ligeten - ezt nem lehet tagadni; de vajon mit érez közben? Attól tartok, semmit. Nyilván olyan, mint a legtöbb művész; merő stílus, őszinteség nélkül. Nem áldozná fel magát másokért. Csak a zenével törődik, hiszen tudnivaló, hogy minden művészet önző. Mégis el kell ismerni, akad néhány szép hangja. Milyen kár, hogy nem jelentenek semmit se és nincs gyakorlati értékük! - Azzal bement a szobájába, lefeküdt keskeny szalmaágyára és elgondolkozott szerelmén, és nemsokára elnyomta az álom.
Amikor pedig a hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében és a hideg kristályos hold lehajolt hozzá és úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt és a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe és a szíve vére egyre apadozott.
Előbb a szerelem ébredéséről dalolt egy fiú meg egy fiatal lány szívében. És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál, úgy tárta ki egyik szirmát a másik után, ahogy egyik dal követte a másikat. Eleinte halovány volt, mint a köd a folyó felett - halovány, mint a hajnal lába és ezüstös, mint a virradat szárnya. Mint a rózsa árnyéka az ezüst tükörben, mint a rózsa árnyéka a víz színén, olyan volt ez a rózsaszál, amely a fa legfelső ágán virágba szökkent.
De a fa rákiáltott a csalogányra, hogy szegezze mellét erősebben a tövisnek. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltotta a fa - vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben nekifeszítette keblét a tövisnek és egyre hangosabban és hangosabban énekelt, mert a szenvedélyről dalolt, amely egy férfi és egy hajadon lelkében születik.
És enyhe pír öntötte el a rózsa szirmait, ahogy a vőlegény arca elpirul, amikor megcsókolja menyasszonya ajkát. De a tövis még nem hatolt a csalogány szívébe s így a rózsa bimbós belseje fehér maradt, mert csak egy csalogány szíve-vére festheti karmazsinpirosra egy feslő rózsa szirmait.
És a fa rákiáltott a csalogányra, szorítsa magát jobban a tövishez. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltotta a fa - vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben feszítette keblét a tövisnek és a tövis belefúródott a szívébe és a szegény madarat gyötrelmes, vad kín járta át. Keservesen, egyre keservesebben fájt a seb, vadul, egyre vadabbul szállt az ének, mert a csalogány a szerelemről dalolt, amelyet beteljesít a halál, a szerelemről, amely nem hal meg a sírban.
És a csodálatos rózsaszál karmazsinpiros lett, mint a keleti égbolt rózsája. Karmazsinpiros volt a szirmok koszorúja és karmazsinpiros volt, mint a rubint, a rózsa zárt szíve.
De a csalogány hangja elgyengült, kis szárnya megereszkedett és szeme elhomályosult. Halkabban, egyre halkabban énekelt és úgy érezte, valami összeszorítja a torkát.
S akkor utoljára még egyszer felcsapott a dal. Hallotta a fehér hold is, és megfeledkezett a virradatról s fenn vesztegelt az égen. Hallotta a piros rózsaszál, s átjárta a reszketeg gyönyörűség és a hideg hajnali levegőben kitárta szirmait. A visszhang elvitte a dombok közé bíbor barlangüregébe és felébresztette álmukból az alvó pásztorokat. Végiglebegett a dal a folyó nádasain és a nádasok elvitték üzenetét a tengernek.
- Nézd, nézd - kiáltott a fa - kivirult a rózsa! - de a csalogány nem válaszolt, mert holtan feküdt a magas fű között, tövissel a szívében.
A diák meg kinyitotta délben az ablakát és kinézett rajta.
- Ejnye, milyen csodálatos szerencse - kiáltott fel - egy piros rózsa! Egész életemben nem láttam még hozzá foghatót. Olyan szép, hogy bizonyosan valami hosszú latin neve van - s kihajolt és leszakította
Aztán föltette kalapját és átszaladt a professzor házába, kezében a rózsával.
A professzor lánya a tornácon ült és kék selyem fonalat gombolyított egy csévére, míg kutyuskája a lába előtt hevert.
- Megígérte, hogy velem fog táncolni, ha hozok egy szál piros rózsát - kiáltotta a diák. - Íme, itt a világ legpirosabb rózsája. Tűzze ma este a szíve fölé és ha majd együtt táncolunk, ez a rózsa el fogja mondani, mennyire szeretem magát.
- De a lány arca elborult. - Félek, nem illik a ruhámhoz - válaszolta - különben is a kamarás unokaöccse néhány igazi drágakövet küldött nekem és mindenki tudja, hogy a drágakő többet ér, mint a virág.
- Szavamra, maga nagyon hálátlan - mondta haragosan a diák; és kihajította a rózsát az utcára, egyenesen a kerékvágásba és egy kocsi máris keresztülgázolt rajta.
- Hálátlan?! - mondta a lány. - Maga meg goromba, ha éppen tudni akarja; és végre is, mi maga? Csak egy diák. Aligha van ezüstcsatos cipője, mint a kamarás unokaöccsének - azzal fölkelt a székről és bement a házba.
Milyen buta dolog a szerelem - mondta távozóban a diák. - Félannyi haszna sincs, mint a logikának, mert nem bizonyít be semmit és mindig olyat ígér, ami nem következik be, és elhiteti velünk, ami nem igaz. Szó ami szó, semmi gyakorlati haszna, s mivel korunkban fő a gyakorlatiasság, visszatérek a bölcselethez és a metafizikát fogom tanulmányozni.
Visszatért hát szobájába, elővett egy nagy poros könyvet és belemerült az olvasásba.

. Szaploncai vidám temető...

.....kihagyhatatlan látványvilággal kedveskedik Szaplonca (Săpanţa) község Vidám Temetője, Máramarosszigettől nem messze.

Történt, hogy egy Stan Ian Patras nevű mester nekiállt azokban az időkben rikító színű festményekkel és egyáltalán nem mindennapi versekkel díszített fejfákat alkotni. A festményeken vagy a mindennapi falusi élet eseményeit ábrázolta, vagy éppen az illető halálának okát, esetleg utolsó pillanatait örökítette meg. Így került a település legkomolyabb alkoholistájának fejfájára pálinkásüveg, mint központi motívum, de láthatjuk két autó frontális ütközését, vagy éppen gyalogosgázolást. Egyszerűen, plasztikusan, minden cécó nélkül, meghökkentő módon hirdetve az utókornak: „Így éltünk és így haltunk meg!"

A szövegek a fejfákon még zavarbaejtőbbek. A mester bőven elengedte fantáziáját, s a halál körülményeit szedte rímbe. Akad köztük szívszorítóan együgyű (egy kisgyermek halála), de a zöme tényleg olyan, hogy az ember fel-felnevet, ami - valljuk meg - egy temető közepén mégiscsak szokatlan hang. Bár a helyiek szerint a folyamatos kuncogás megszokott a turisták részéről. Hiszen ez volt a cél: kinevetni a halált.

Néhány vers kedvcsinálónak. Itt van mindjárt az egyik leghíresebb, a gyilkosos, melynek a végén gyönyörű az „ami késik nem múlik" leplezett fenyegetése, mely ebben az esetben a „jössz te még az én síromba" kifejezést is jelöli.

Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
tt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém

A túlzott húsfogyasztás is nagy veszélyeket hordoz magában:

Itt nyugszom én idelenn
Pop George Ocuta a nevemA
míg világomat éltem
Sok-sok disznyót megperzseltem
Rengeteg húst is megettem
Ez lehetett tán a vesztem.
Jó lett volna még pár év
Még egy kicsi öregség
De a halál nem hagyott
A föld alá parancsolt
.Életemnek búcsút mondtam
43 éves korban

 Egy jótanács: viharban ne végezzünk mezőgazdasági tevékenységet!

Aki jó híreket visz a túlvilágra:

Derék sógor itt vagyok
Veled együtt nyughatok
Kaszát hoztam magammal
Füvet vágunk azonnal
Abrakot a lovaknak
Attul jobban szántanak
Újságom is van néked
Megnőtt Ion, a legényed
Oskolába jár a szentem
Hogy aztán sofőr lehessen.
Az élettől én búcsúztam
44 éves koromban

És végül egy asszony, aki férjének üzen a versben.


. Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.



Te is meghalsz életem, de ne kapkodd el!

Nyugszom én idelenn
Tarasan Ioana a nevem
Méhesemtől búcsúzok
Hol vannak a szép napok?
Én emberem, jó uram
A helyed mellettem van
És ha meg találnál halni
Ide jössz majd mellém hálni,
De azért nem kell sietni
Van még időd porrá lenni.


 Patras mester 1977-ben került be a saját remekei közé. Az ő fejfáját már egy tanítványa készítette el, aki azóta is folytatja a nemes hagyományt. Aki arrafelé jár, feltétlenül keresse fel a Vidám Temetőt! Némi időt áldozzon rá, bóklásszon egy nagyot a sírok között, nyugodtan mosolyogjon és elmélkedjen az elmúlásról. Az úgyis jönni fog magától, a kérdés csak az, mi hogyan köszöntjük? Őrjöngő tragikummal, vagy fityiszt mutatva neki? A szaploncaiak az utóbbit választották. Az Isten éltesse őket sokáig!

Magyarok....

május 22...

  

Call of Life - Az Élet hívó szava

 

A Biológiai Sokféleség Világnapját minden év május 22-én ünnepeljük. Ezen a napon minden országban ünnepségek, filmvetítések, ismeretterjesztő és gyermekrendezvények irányítják az emberek figyelmét az élővilág sokszínűségére, ennek alapvető fontosságára és az ezt fenyegető veszélyekre.

„Szerte a bolygónkon a fajok 1000-10.000-szer gyorsabban halnak ki, mint amennyi a természetes folyamatokból adódó lenne. A biológiai sokféleség pusztulása olyan rohamossá vált, hogy a kutatók tömeges kipusztulásnak nevezik a jelenséget.

 

Természeti értékeink megőrzése közös felelősségünk!

 

A Biodiverzitás - az élővilág sokfélesége.

A fogalom több szinten értelmezhető, egyaránt jelenti a Földön előforduló élőhelyek sokféleségét, a fajok összességét, a fajon belüli genetikai változatosságot, de egy kisebb területen belül is értelmezhető, pl. a Kárpát-medence biológiai sokfélesége, vagy akár egy kerti tó biodiverzitását is vizsgálhatjuk.

A biodiverzitás elvesztésének következményei

Naponta közel 50 faj hal ki a Földön. A fajok sokféleségének ilyen nagyarányú csökkenése beláthatatlan következményekkel járhat, ami mindennapi életünket is komolyan befolyásolhatja (mint pl. élelmiszerellátási problémák, klímaváltozás hatásainak felerősítése).

A fajok kihalásának legfőbb következményei:
• Energia elvesztése: A fejlődő országokban az energiát 50%-ban fából nyerik, így pl. az esőerdők kiirtásával a szegény országok még rosszabb helyzetben lesznek Afrikában, vagy Ázsiában. Valamint a szegényebb népcsoportok sokkal inkább ki vannak téve a biodiverzitás elvesztésének, mivel nagyon sokuk a természetből él; innen szerzi az élelmet, az alapanyagokat és a kultúrájuk is szorosan kapcsolódik a természethez.

• Élelemkészletek: Hozzávetőlegesen 7000 növényt és 100 állatfajt használunk étkezési célokra és a gyógyszerek 50%-a növényi eredetű, ezen felül az élőlények genetikai forrást is biztosítanak.

• Biogeokémiai folyamatok: vízkörforgás, oxigénkörforgás, szénkörforgás, talajfolyamatok – gondoljunk csak bele, mennyi faj teszi lehetővé, hogy a talaj termékeny legyen, mennyi élőlény segíti a víztisztítást és mennyi fafaj járul hozzá a tisztább levegőhöz.

• Klímaszabályozás: az erdők nagyban hozzájárulnak az éghajlathoz, hiszen pl. a szén-dioxidot – ami egy üvegházhatású gáz – ők lélegzik be.

• Kultúra és szabadidő: mindannyian sétálunk, sokan szeretünk kirándulni. Milyen unalmas lenne, ha az élőhelyek mindenhol ugyanúgy néznének ki, vagy ha mindenhol ugyanazt a fát látnánk, minden kertben ugyanaz a kutya ugatna.

Mit tehetünk mi?
Mi az, amit Te is megtehetsz a biodiverzitás védelmében?

1. Csökkentsd az üvegházhatású gázok kibocsátását!
Ha kevesebb energiát használunk, csökkenthetjük a CO2 kibocsátásunkat, így a globális felmelegedést, ami nagyban hozzájárul a fajok kihalásához! Használj kevesebb energiát, vagy használj energiahatékony módszereket!
2. Újrahasznosíts, gyűjts szelektíven és ne használj műanyagot!
Az EU-ban évente 1.3 milliárd tonna hulladék keletkezik, aminek égetése szennyező anyagok kibocsátásával jár, és elhelyezésének következményei károsan befolyásolják az élővilágot! Észrevetted már mennyi műanyagzacskó van a lakásban? Használj helyette vászontáskát!
3. Használj tömegközlekedést, biciklit, vagy görkorit!
Fedezd fel a várost biciklivel és ne ragadj be a dugókba többet!
4. Vegyél és egyél GMO mentes termékeket!
A GMO termékek megjósolhatatlan hatásokkal lehetnek a természetre. A természetet védeni kell az ilyen behatásoktól, hogy biztosítsuk túlélését a következő generációknak is.
5. Változtasd meg az étkezési szokásaidat!
Drámai, de a halászterületek 75%-a veszélyben van! Hagyjuk a halállományok regenerálódását. Nézd meg, hogy az általad fogyasztott hal a fokozottan védett fajokat tartalmazó vörös könyvben megtalálható-e.
6. Tiszteld a természetet, ne szemetelj, ne pusztíts!
Vigyázz a viselkedésedre és ne dobj el semmit, valamint ne tépj ki növényeket. Gondolj arra, hogy a szemét veszélyeztetheti az állatokat.
7. Ültess egy őshonos növényt!
Élvezd a természetet, kirándulj mialatt támogatod a helyi turizmust, gazdaságot helyi termékek fogyasztásával! A helyi termékek fogyasztásának rengeteg előnye van, többek közt nem kell messziről szállítani őket.
8. Vásárolj helyi fából készült bútorokat, vagy használt bútort!
A trópusi esőerdők a fajok kb. 50%-ának adnak otthont. Naponta mégis 32.300 hektár esőerdőt irtanak ki.
9. Ne hozz haza növényi, vagy állati eredetű ajándékokat utazásaidról!
Gyakran az állatoknak az életükkel kell fizetniük a szuvenírekért.
10. Csatlakozz egy helyi természetvédő szervezethez!
Ne másoktól várd a bolygó megmentését! Rengeteg különböző szervezet van.

Forrás: Wikipédia, Messzelátó