Csendes kis falucska Erdélyben; a Székelyföldön, a Kissomlyó-hegy
lábánál: Csíksomlyó., A Székelyföld és a székely nép történetében mégis
óriási jelentőségű volt mindig, és ma is az. A kegyhely eredete belevész
a korai középkor történetébe. Annyi bizonyos, hogy IV. Jenő pápa 1444.
február 2-án teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik a ferences
atyák csíksomlyói Mária templomának építkezésében segítenek. Tehát maga
az ősi Mária-tisztelet és a hatalmas méretű kegyszobor még régebbi
időből való. Tény, hogy Csík, Háromszék, Udvarhely és Marostorda
vármegyék vidéke rendszeresen tiszteleg, ősidők óta a csíksomlyói
Boldogasszony előtt, de rajtuk kívül - amíg lehetett - egész
Magyarországról is jöttek zarándokok a kegyhelyre. Nagyvárad és
Kolozsvár meg a többi ősi szép magyar erdélyi város mindig képviseltette
magát a somlyói búcsúkon. Most is., A 17. és 18. században a törökök és
a tatárok igen sokszor betörtek a csíki falvakba, és a kolostort három
ízben is földúlták, fölégették. Így 1661-ben és 1694-ben. A kegyszobor
minden esetben szinte csodálatos módon menekült meg., A csíksomlyói
kegyhely pályafutását a Szűzanya közbenjárására véghez vitt csodák
teszik természetfölöttivé. E csodákat 1799. július 17-én Kollonita
László erdélyi püspökének vizsgálóbizottsága alaposan fölülbírálta, majd
1798-ban a „kegyszobrot csodákkal ékesnek hirdette ki". Megjegyzendő,
hogy a János Zsigmond fejedelem által erőszakosan terjesztett unitárius
vallás átvétele ellen elsősorban a csíksomlyói Szűzanya iránti
ragaszkodás erejével tiltakoztak a székelyek. És ezért megmaradtak máig
őseik katolikus hitében. Joggal mondhatjuk tehát, hogy ami a
lengyeleknek Czestochowa, a magyaroknak Máriapócs és Verebély, az a
székelyeknek Csíksomlyó.
A jelenlegi kéttornyú templom 1802-ben épült, a kegyoltár pedig
1848-ban. A kegyszobor maga 2,26 m magasságú. Századunkban 1916-ban
augusztus 29-én a kegyszobor Székelyudvarhelyre menekült, majd innen
Kolozsvárra, ahol a Havas Boldogasszony templomában kapott szállást.
1920 pünkösdjén. azonban újból „hazatérhetett" és elfoglalhatta trónusát
a csíksomlyói kegytemplomban. Tudjuk, hogy ezután is minden
viszontagságokon keresztül oltalma és menedéke "marad "szegény székely
népének".
"........... Az ősi világkép a magyar nép
mentalitásában még ma is ott él; töredékeit megtaláljuk a népi hitvilág,
a népmese, a magyar keresztény szertartások, a népszokások,
(zöldágjárás, komálás, kántálás, vesszőzés, hejgetés, alakoskodás,
regölés, határkerülés és más, a természetben bekövetkező évszakos
változásokhoz kötődő szokások), a hiedelem-töredékek, egyházi énekeink
és más szakrális vagy profán cselekedetek körében. A csíki székelyek és a
csángók között még él az őshitünk istenasszonyának - Babba Máriának - a
kultusza. A Boldogasszonynak - és nem Szent vagy Szűz Máriának - a
magyar néplélekben megtalálható tisztelete nem véletlen, mint ahogy az
sem, hogy Szent István éppen a Nagyboldogasszony oltalma alá helyezte
hazánkat.
Messzire vezet a pünkösdi csíksomlyói búcsú eredetének kutatása,
amit Daczó árpád Ferenc-rendi szerzetes (páter Lukács) fejtett meg, igen
jó érzékkel tapintva rá a magyarság Szent István kora előtti
Boldogasszony tiszteletére. A magyarság ma is élő legősibb népcsoportja -
a moldvai csángók - nemcsak a Mária-tisztelet okán mennek Csíksomlyóra,
hanem azért is, hogy megvárják a napkeltét. A Napba öltözött
Asszonyért, akinek lába alatt holdsarló van. Ebben a szép hitben ki ne
ismerné föl eleink Nap- és Hold-kultuszát, a végtelen pusztákon
vándorló, állattartó nép természethez ragaszkodó hitét.
Magas
kultúrájukra jellemző volt, hogy el tudtak szakadni a csillagos
égbolttól és a Napba öltözött Asszonyban felismerték a
Boldogasszonyukat, akinek a tulajdonneve Babba, azaz Szép volt. Nem
véletlen, hogy a magyarok Szép Szűz Máriának nevezik égi anyjukat. Az
archaikus magyar nyelv a Babba Mária elnevezésben csodálatos
egyszerűséggel egyesíti az ősi Boldogasszonyt és az új vallás Máriáját.
Mindkét hitvilágot magukénak érzik és ennek emlékét őrzi a Kis-Somlyó
hegyen álló kegytemplom. A keresztény világban nincs még egy olyan nép,
amelynek kultikus élete központjában annyira meghatározó módon állna a
Mária-tisztelet, mint a magyarokéban.
Első felkent királyunknak,
Szent Istvánnak tehát nem az a nagy érdeme, hogy felvette a római
kereszténységet, hanem az, hogy belátta: megmaradásunk záloga az új hit
felvétele mellett az ősi vallás, az ősi hitvilág megtartása és
továbbéltetése. Egyetlen európai uralkodó család sem volt olyan hűséges
és mégis független a római pápától, mint Emese unokái, ugyanakkor
egyetlen eredendően európai uralkodó család sem adott annyi szentet az
egyháznak, mint az árpád-ház. Erre pedig egyetlen nép sem lett volna
képes, ha hagyományai, hite nem gyökerezik olyan mélyen az
egyistenhitben, a korán megismert keresztény vallásban.
Dúcz
Lászlónál olvassuk: A magyarok ősi vallását az európai beilleszkedés
érdekében később minden módszerrel igyekeztek megszüntetni,
megsemmisíteni. A feledésre azért volt szükség, mert a magyarok
katonailag igen erősek voltak, a Kárpát-medencét pedig minden szomszéd
szerette volna megszerezni. Háborúban nem tudták elpusztítani e népet,
tehát azt az erőt kellett elpusztítani, ami összetartotta a magyarságot.
Mi az, ami egy nemzetet oly annyira összetart? A múltja és a vallása.
Mit
tehet a harmadik évezred magyarsága megmaradása érdekében? Nem
feledkezhet meg a Babba Máriáról, arról, hogy a nemzet őt követve
élhette túl azokat a viharokat, amelyekben más népek fölmorzsolódtak.
Szépen fejezi ki Lukács páter a Csíksomlyóról írt könyvében: ...csak
ezen az úton indulhattok el... De csak úgy... ha jól megfogjátok
Boldogasszonyotok kezét, hogy aggódó anyai szeretetének biztonságával,
és földi képviselőinek a magyar anyák... termékeny kivirágzásával
biztosítsátok a jövőt.
/Kiszely István
Őseink egyistenhitéről /
