1521. augusztus 29.: Az I. Szulejmán szultán által vezetett török haderő négyhetes ostrom után bevette Nándorfehérvárt.
1526. augusztus 29.: A Mohács melletti síkon az I. Szulejmán szultán vezette háromszoros
túlerőben lévő török haderő szétverte a 25 000 főnyi magyar fősereget. A
magyar főméltóságok többsége elesett a harctéren, II. Lajos magyar és
cseh király menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt.
1541. augusztus 29-én – a mohácsi csata után
napra pontosan 15 évvel – foglalták el a törökök Buda várát, a Magyar
Királyság fővárosát.
Szulejmán úgy döntött, hogy 1526 és 1529 után harmadszor már nem adja
ki Budát kezéből, és bevétele érdekében cselhez folyamodott.
Magához kérette az özvegy Izabella királynét, a csecsemő királyt és
annak gyámjait, Fráter Györgyöt és Török Bálintot, továbbá a magyar
főurakat és a budai magisztrátust, hogy megtanácskozza velük
Magyarország sorsát. A meghívást ugyan gyanakvással fogadták, de eleget
kellett neki tenniük, így 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata 15.
évfordulóján díszes menet indult a török uralkodó sátrához. A szívélyes
fogadtatás után a terített asztalhoz invitálták őket. Mindeközben a vár
megtekintése ürügyén egyre több janicsár szivárgott be Budára, és
foglalta el a kulcsfontosságú pontokat. Az őrség egy részét levágták,
egy része elmenekült, így a törökök szinte kardcsapás nélkül jutottak a
vár birtokába. A hír hallatán a szultán az urakat hazabocsátotta, de
Török Bálintot visszatartotta – a legenda szerint ekkor hangzott el a
híres szólás: “Ne siess uram, hátra van még a fekete leves” (mármint a
kávé). Őt a szultán magával vitte Isztambulba, ahol a Jedikula börtön
foglyaként halt meg.
A következő napokban a hódítók berendezkedtek a várban, Budát – illetve most már Budint – augusztus 31-én a török birodalom részének, vilajet székhelyének nyilvánították. A szultán szeptember 2-án vonult be ünnepélyesen, és a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban (a Mátyás templomban) hálaadó istentiszteletet tartottak. Az ország nem sokkal később három részre szakadt: a török hódoltságra, a Habsburgok uralma alatt álló királyi Magyarországra és az Erdélyi Fejedelemségre, ahová János Zsigmondot parancsolták a törökök.
Buda fölött 145 évig lengett a lófarkas lobogó, csak 1686-ban sikerült visszafoglalása.
A következő napokban a hódítók berendezkedtek a várban, Budát – illetve most már Budint – augusztus 31-én a török birodalom részének, vilajet székhelyének nyilvánították. A szultán szeptember 2-án vonult be ünnepélyesen, és a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban (a Mátyás templomban) hálaadó istentiszteletet tartottak. Az ország nem sokkal később három részre szakadt: a török hódoltságra, a Habsburgok uralma alatt álló királyi Magyarországra és az Erdélyi Fejedelemségre, ahová János Zsigmondot parancsolták a törökök.
Buda fölött 145 évig lengett a lófarkas lobogó, csak 1686-ban sikerült visszafoglalása.
