"A talaj, mint a földkéreg szilárd, felső része felfogja, összegzi a
felszínt érő fizikai, kémiai és biológiai (természetes és emberi)
hatásokat. Így többféle funkciója van. A napsugárzás által közvetített
hő mennyiségének nagy részét elnyeli, hasznosítja, átalakítja, majd egy
részét visszasugározza a légkörbe, ezzel biztosítva a kiegyenlítettebb
hőmérsékletet.
A talaj a rajta élő növényzet közvetítésével is jelentős szerepet
játszik a Föld energiaforgalmában. A növények fotoszintézis során az
élet számára nélkülözhetetlen oxigént fejlesztenek, úgy, hogy a
napsugárzás energiájának felhasználásával szerves anyagot állítanak elő a
talajból származó tápanyagokból, a vízből és a levegő szén-dioxidjából.
Az elpusztult növények maradványai a talajba kerülnek, és a talajlakó
élőlények segítségével lebomlanak, átalakulnak.
Talajon megtermő növényeink nem csak a levegőnk tisztaságáról
gondoskodnak. Belegondolt-e autója tankolásakor, hogy a kőolaj, amiből
benzin készül, sok millió év során, talajban lebomlott növényekből
keletkezett, ahogy a szénre és a földgázra is? A gabonák, zöldségek,
gyümölcsök, magtermések, valamilyen formában feldolgozott vagy nyers
fogyasztású növények az élelmiszereink 70 százalékát teszik ki. A
kender, len, gyapot az általunk használt textíliák alapanyagai mind a
talajban növekednek.
Az emberi környezetet tekintve a talaj legfontosabb tulajdonsága a
tisztítóképessége. A benne élő mikroorganizmusok megkötik a
szennyezőanyagok jó részét, azonban szűrőképessége megszűnik, ha a
szennyezőanyagok túl sokáig, vagy túl nagy mértékben érik. Sajnos vannak
olyan anyagok is, amelyek csak nagyon hosszú idő alatt, vagy talán soha
nem bomlanak le.
Néhány hulladék lebomlási ideje a talajban:
Papír: 2–5 hónap
Pamutruha: 1–5 év
Tejesdoboz: 5 év
Nejlonzacskó: 10–100 év
Pelenka: 50–100 év
Konzervdoboz: 50–100 év
Sörösdobozok műanyag karikája: 450 év
Zöld üveg: 1 millió év
Műanyag flakon: nagyon lassan, vagy egyáltalán nem bomlik le
Ha a kezünkbe veszünk egy marék földet, az élettelennek tűnik, pedig
élőlények milliárdjai hemzsegnek benne. Az egysejtűektől az emlősökig
vagy növényekig, mintegy 4000 faj él a talajokban. Egy gramm talajban
több milliárdnyi baktérium él, vagyis több az élőlény ebben a parányi
mennyiségben, mint ahány ember él a Földön.
Talajjavító állatok közül nem elhanyagolható a földigiliszták
tevékenysége. Mindenféle szerves anyagot elfogyasztanak némi földdel
keverve, amely az emésztőcsatornájukon áthaladva ürülék formájában
távozik az állatból, ez felhalmozódik a talajban, javítva annak
szerkezetét és tápanyag ellátottságát.
A rágcsálók, vakondok nagy földmennyiséget mozgatnak meg, kevernek
össze, jelentős növényi anyagot dolgoznak be a talajba. Járataikkal
javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodást. Ha azonban túlzottan
elszaporodnak, súlyos gazdasági károkat okozhat a növénytermesztőknek.
A fent említett tényezők így játszanak szerepet a talaj
létrejöttében, a talajszerkezet és a tápanyagot szolgáltató humuszos
réteg kialakulásában. A humusz a talaj felső, biológiailag aktív,
szerves anyagot tartalmazó, azaz termékeny rétege. Védelmét hazánkban
törvény írja elő (2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről),
amely mindenki számára kötelező. A talajnak e rétegében felhalmozódott
tápanyag az, amely nagymértékben hozzájárul növényeink fejlődéséhez. A
humuszanyagok nagyon lassan bomlanak le, ezért sok száz vagy ezer évesek
is lehetnek. Hazánk talajaiban némelyik humuszalkotó anyag a
középkorban elpusztult növények maradványait tartalmazza.
A talajok minőségét, termékenységét sok tényező befolyásolja, sőt
ronthatja is. Ezek a káros folyamatok kialakulhatnak az emberi
tevékenységtől függetlenül, mint például az erózió, defláció, aszály,
ár- és belvizek, továbbá kedvezőtlen talaj tulajdonságok – savanyúság,
szikesség, magas homoktartalom, tömődöttség, másodlagos szikesedés. Az
emberi tevékenység hatására kialakuló, vagy fokozódó folyamatok lehetnek
a talajromboló talajművelési módok, a talajok savanyúságát fokozó savas
eső, vagy műtrágyázási eljárások, a talajok másodlagos szikesedését
előidéző szakszerűtlen öntözés, a víztározók hatására megnövekedett
káros belvizek, a környezeti ártalmak, mint a por vagy a füst. Ha ezek a
hatások együttesen, halmozódva jelennek meg, akkor a talaj minősége
romlani fog.
Az emberi tevékenység kisebb vagy nagyobb mértékben mindenképp
módosítja a talaj minőségét. Tudatos és helyesen átgondolt
beavatkozással a talaj termékenysége megőrizhető, javítható. Egy
profitorientált, kizsákmányoló jellegű gazdálkodás azonban a talaj
termékenységét csökkenti, gyakran meg is semmisíti.
A mezőgazdasági művelésű területeink több mint 2/3-án kedvezőtlen
természeti és emberi hatások jutnak érvényre és akadályozzák a
potenciális termőképesség kihasználását. A nyolcvanas évektől az állam
kiemelt figyelmet fordít a talajvédelemre, előtérbe helyezte a
meliorációt. A melioráció olyan fejlesztési tevékenység, melynek során
egymással szorosan összefüggő, biológiai, kémiai, műszaki eljárások
komplex rendszere valósul meg, hogy megőrizzék és javítsák a talaj
természetes termőképességét. A talajvédelem feladata és célja a
termőföld termékenységének és minőségének megóvása, javítása, fizikai,
kémiai és biológiai romlásának megelőzése.
Napjainkban egyre keresettebbek az egészséges körülmények között,
vegyszermentesen (biogazdálkodás), vagy minimális vegyszerrel (integrált
gazdálkodás) kezelt növények, élelmiszerek. Ezek a növények csak
egészséges talajon termeszthetők. De mikor egészséges a talaj? Ha
termőképessége, tápanyagtartalma a rajta termesztett növények számára
elegendő, a szerkezete aprómorzsás, kedvező arányban van benne víz és
levegő, a mikroorganizmusok száma egyensúlyban van, a bontási folyamatok
nem túlzott mértékűek, nincs benne vagy rajta pangó víz, a humuszos
termőréteg nem erodált és megfelelő vastagságú a növények számára, vagy
ha szennyezőanyagoktól mentes.
A talaj legfontosabb tulajdonsága a termékenysége, vagyis az, hogy képes a növényeket vízzel és tápanyagokkal ellátni."
National Geographic: A talajok nemzetközi éve
