Az idei nyári napforduló csütörtök hajnalban, közép-európai idő
szerint 1 óra 9 perckor lesz, ekkor köszönt be a csillagászati nyár az
északi féltekén – írja a Space.com űrkutatási hírportál.
A napforduló
(solstitium) kifejezés a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét
fejezi ki. Nyári napforduló idején a Nap a Ráktérítő, míg téli
napforduló alkalmával a Baktérítő fölött delel. A nyári napfordulókor a
Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól,
ekkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka.
A napfordulók idején a Nap mozgása a Földről
nézve megváltozik: az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről
észak felé halad, utána pedig északról dél felé. December 21-én, a téli
napforduló idején ennek a fordítottja történik.
Nyáron az elliptikus pályán keringő Föld a
legtávolabb van a Naptól, míg a téli hónapokban a legközelebb, a
különbség körülbelül 5 millió kilométer. Az idén július 5-én,
közép-európai idő szerint hajnali négykor kerül bolygónk naptávolba
(aphélium), amikor 152,1 millió kilométer választja el központi
csillagunktól. Az idén január 4-én jártunk a Naphoz legközelebb
(perihélium), amikor 147,1 millió kilométerre közelítettük meg.
A fény diadala
Nyárközép (Midsummer), azaz Szent Iván napja a skandináv és az északi
országok nagy részében nemzeti ünnep, és számukra az év egyik
legfontosabb napja. Júniusban világszerte ünnepelnek
egyházi és világi ünnepeket,
és különös módon mindegyiknek köze van a napfordulóhoz. Ezen a napon,
azaz június 21-én az északi félteke leghosszabb nappalát és legrövidebb
éjszakáját élhetjük meg évről évre.

Ám Szent Iván éjszakája mégsem 21-ére esik, hanem 24-ére. Feltehetjük hát a kérdést, hogy miért? Itt a
csillagászat
adja meg a választ: a nyári napforduló ugyanis az évnek az a pontja,
amikor a legmagasabb delelési ponton áll az égbolton a Nap. A kétféle
időszámítási mód, a tropikus (azaz a Fölhöz viszonyított Napállás) és a
tényleges naptári évek közti különbség a ludas abban, hogy a napforduló a
naptár meghatározása óta már előrelépte ezt a három napot (naptárcsúszás-naptárreform). Így az a napforduló, ami régen 24-ére esett, ma 21-ére esik.
Az éjszaka egyébként a sötétség és a halál lunáris birodalma, így az
évnek ezen a pontján minél messzebb kell űzni az ártó szellemeket a fény
erejével. Az emberek ezért
tüzeket,
máglyákat raktak, hogy így is a fényt idézzék meg, és időtlenné,
kortalanná tegyék, legalább ezen az egy éjszakán. A június 23-a estéjén
meggyújtott tűzek közül a leghíresebbek a hegyek tetején lángoltak. A
sötétség egy időre elveszítette hatalmát, s a fény diadalmaskodott.
Forrás:Múlt-kor