Neumann János - "számítógépek atyja".

Az első számítógép a magyar származású Neumann János (Budapest, Lipótváros, 1903. december 28. – Washington, 1957. február 8.)nevéhez fűződik.

Az 1903-ban Budapesten született Neumann rendkívüli emlékezőtehetséggel rendelkezett, és a fejszámolás terén is kimagasló teljesítményt nyújtott, A Budapesti Tudományegyetemen, majd Berlinben folytatott tanulmányait követően professzorként helyezkedett el az Egyesült Államokban, ahol a nagysebességű elektronikus számítások felé fordult. A világhírt pedig az EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic Computer), az első memóriával rendelkező számítógép hozta meg számára 1952-ben.



"Neumann Jánost a fizika (matematikai fizika) "sodorta" a számítástechnikához és ily módon lett a "számítógépek atyja".

 Neumann János a múlt század nagy matematikusainak egyike (ha nem a legnagyobb) volt.

Ha a teljes életművet vizsgáljuk, akkor némi túlzással megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy a számítógép Neumann János munkásságának egy "mellékterméke" volt "csupán". Igaz, hogy ennek a hatása jóval nagyobb lett, mint amilyennek talán maga is gondolta volna.

Nagy matematikus volt, és még nagyobb azért, mert valószínűleg az utolsó nagy matematikai polihisztorként tartja majd számon a tudománytörténet. A matematika nagyobb ágai között talán egy sincs, amelyet ne művelt volna.

Út a számítógéphez

Neumann Jánost 1943-ban kinevezték tanácsadónak az atombomba előállítását előkészítő Manhattan Programhoz, egyúttal az aberdeeni Ballisztikai Kutató Laboratóriumba is. Az itt felmerülő numerikus matematikai problémák megoldásához mindinkább szüksége lett volna valamilyen mechanikus gyors számolóeszközre. Ezt többször is szóvá tette. 1944 januárjában levelet írt Warren Weavernek, az Alkalmazott Matematikai Bizottság elnökének. Azt kérdezte, hogy a kormánynak milyen eszközei vannak a számítások elvégzésére. Weaver említést tett néhány helyről, de a Moore Schoolt, amely később Neumann János számítástechnikai bázisa lett, nem említette meg.

Pedig a Moore Schoolban John Mauchly és J. Presper Eckert vezetésével - John V. Atanasoff elveinek felhasználásával - ekkor már elkezdték építeni az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer) nevű, első elektronikus számoló eszközt. Azért nem mondunk számítógépet, mert ez a gép még nem volt univerzális elektronikus számológép. (Az 1923-ban létrehozott Moore School of Electrical Engineering a Pennsylvania Egyetem önálló elektromérnöki részlege, "kara" volt.)

Tanácsadóként Neumann sokat utazott Los Alamos, Aberdeen és Princeton között. 1944 júniusában az aberdeeni pályaudvar peronján állt, amikor Goldstine csatlakozott hozzá. (Hermann H. Goldstine matematikus a hadsereg, a Pentagon képviselőjeként vett részt az ENIAC Programban.) Goldstine azonnal megismerte Neumannt, mert néhány évvel korábban részt vett egy konferencián, ahol az előadók egyike Neumann János volt.

Neumann János nagyon kedvesen fogadta Goldstine bemutatkozását, és megkérdezte, hogy mi járatban van itt. Goldstine elmondta, hogy az ENIAC projektben vesz részt. Mindjárt el is mesélte Neumann-nak, hogy ez az ENIAC gép 333 szorzást végez másodpercenként. Neumann-nak felcsillantak a szemei. A beszélgetésről Goldstine azt mondja, hogy a találkozás pillanatok alatt egy doktori vizsgává változott, Neumann mindenről kikérdezte az ENIAC géppel kapcsolatban. Goldstine megemlíti azt is, hogy Neumann teljesen megértette, miről van szó, és hogy mit tud az ENIAC.

Ettől kezdve Neumann János sűrűn megfordult a Moore Schoolban. Eleinte Főleg azért, hogy számításokat végezzen az ENIAC-on, de rövidesen oszlopos tagja lett az ENIAC-ot tervező, építő csoportnak.

Neumann kidolgozza a számítógépek alapelvét - a "First Draft"

Az ENIAC után, pontosabban félig-meddig párhuzamosan egy új gép, az EDVAC (Electronic Discrete Variable Computer) tervezésébe kezdtek Moore Schoolban. 1944 szeptemberétől Neumann János aktív résztvevője lett az EDVAC projektnek.

1945. június 30-án Neumann Jánostól egy 110 oldalas dokumentum érkezett a Moore Schoolba, Los Alamosból, "First Draft of a Report on the EDVAC" címmel. ("Az EDVAC-ról szóló jelentés első változata", a továbbiakban röviden "First Draft"-nak hívjuk). Ebben a dokumentumban Neumann János az EDVAC gép teljes leírását adja, összefoglalva mindazon gondolatokat, amelyek Moore Schoolban jöttek létre az új géppel kapcsolatban. Az anyagban leírta a gép logikáját, a gép felépítését. Neumann a gépet gyors működésű, automatikus, digitális számító rendszernek nevezte.

Érdekes, hogy Neumann János végig matematikai gépben gondolkodott, arra, hogy mire lesznek képesek ezek a gépek a harmadik évezred elejére talán nem is gondolt.'

Forrás: / részlet/
Fizikai Szemle 2003/12. 425.o.
Szelezsán J./ "


Súlyos rákbetegségben szenvedett,  amelyet az atombomba kutatásának éveiben szerzett sugárfertőzés okozott.
1957. február 8-án halt meg Washingtonban, Amerikában.

Amikor elfárad a szemünk

A szem a legfinomabb és legérzékenyebb szervünk, melyet a legtöbbet használunk a nap folyamán, így könnyen elfárad. A szemfáradtság gyakori.

A gyakran éjszakába nyúló számítógépezés könnyen a szem fáradásához, később pedig szemszárazsághoz vezethet. Mit tehetünk a szemfáradtság elkerülése, illetve a kialakult, kellemetlen tünetek kezelése érdekében?

A szemfáradtság elsődleges oka egyértelműen a modern életvitel: a szem túlterheltségének legfőbb előidézője a számítógépes munkavégzés, amelynek során gyakran sokkal többet kell egyhuzamban néznünk a monitor képernyőjét, mint amennyit szemünk még a kifáradás jelei nélkül is tolerálni képes.
A számítógép monitorján nem ugyanúgy jelennek meg a betűk, mint egy nyomtatott lapon: tudatosan észre sem vesszük, de itt nem olyan kontrasztosak a színek, és a képpontokból összeálló betűk formája is kevésbé éles és határozott, mint nyomtatásban. A szem nem képes tartósan élesre állítani a monitoron nézett képet, az élesség megtartásához ezért rövid időközönként újra és újra fókuszálnia kell, ami állandó megterhelést jelent a szem belső izmainak.
A szemfáradtság kialakulásában szerepet játszó másik fő tényező, hogy a képernyő előtt ülve hajlamosak vagyunk kevesebbet pislogni: ismert, hogy ha a szem megerőltetése nélkül a távolba meredünk, akkor átlagosan huszonkétszer pislogunk percenként. Olvasás közben ez az érték tízre, a monitor előtt ülve viszont mindössze nyolcra csökken, ami negatívan befolyásolhatja a szemfelszín természetes egyensúlyát. Ennek oka, hogy a szemfelszínt borító vékony folyadékréteg, a könnyfilm egyensúlya megbomlik.

A túlzott számítógép-használaton kívül a szemfáradtság további lehetséges okai között szerepelnek az olyan - részben módosítható - életmódbeli tényezők, mint a túl sok TV-nézés (sötétben, megfelelő világítás nélkül), a hosszabb ideig tartó folyamatos autóvezetés, a túl száraz szobai levegő, a légkondicionált helységekben való egész napos tartózkodás, a légszennyezettség és a cigarettafüstös levegő, és a kontaktlencse-használat is okozhat szempanaszokat.
A szemfáradtság elkerülését célzó tanácsok ezekben az esetekben természetesen meglehetősen egyszerűek (próbáljuk meg minél inkább elkerülni a kiváltó okokat), sajnos azonban vannak olyan tényezők is, amelyekkel szükségszerűen együtt kell élnünk: ilyen a légszennyezettség, vagy ha a munkahelyünkön légkondicionált irodában kell dolgoznunk.

A szemfáradtság a fentiektől eltérő okokból is kialakulhat, például ha valakinél nem termelődik elegendő mennyiségű könny: az instabil állapotú könnyfilm ilyenkor nem teszi elég nedvessé a szaruhártyát, ami amellett, hogy folyamatosan kellemetlen érzést okoz, átmenetileg a látás minőségét is ronthatja. Bármely okból alakult is ki a szemfáradtság, ha hosszabb időn át is fennállnak a panaszok, érdemes felkeresni a háziorvost vagy egy szemész szakorvost, aki javasolhat megfelelő szemcseppet.

Szemtornával a fáradtság ellen

Néhány egyszerű gyakorlat szintén sokat segíthet a szem elfáradásának és kiszáradásának megelőzésében: a szemfáradságot rendszeres, tudatos pislogással lehet a legjobban megakadályozni.
Fél óránként végezzünk 10 nagyon lassú szemlehunyást, a zárt szemhéj mögött lassan körözzünk a szemünkkel, és a fókuszálásban közreműködő szemizmok nyújtására egy percig nézzünk egy távoli tárgyat, vagy tíz másodpercenként váltogassuk a közelre és a távolra nézést.

Végül a legfontosabb, hogy feltétlenül tartsunk időnként egy-egy rövidebb szünetet: álljunk fel és járkáljunk egy keveset, miközben a szem is egy kis pihenéshez juthat.

forrás: origo

Életünk és a számítógép

A számítógép behatolt életünk minden zugába, otthonunkba, ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogyan is boldogultunk nélküle.

A ‘számítógép üzemzavar’ kifejezés életünk szerves része lett. Ha megtörténik, úgy tűnik, mintha leállna az élet. Közhasznú szolgáltatások, bankok, posta, klinikák, állami hivatalok, repülőtársaságok, szupermarketek, leállnak. 2003-ban például olyasmi is előfordult, hogy szoftverhiba miatt „Észak és Közép-nyugat Amerikát áramszünet sújtotta, amely hozzávetőleg 50 millió embert érintett és közel 6 milliárd dolláros kárt okozott”.

Néhány eset:

Egy számítógépes hiba miatt csökkent hirtelen a magassága egy Qantas gépnek közölték ausztrál légi biztonsági szakértők. A légitársaság Szingapúrból az ausztráliai Perth városába tartó gépe először kétszáz métert zuhant, majd a magasság visszanyerése után nagyjából 120 métert. A hirtelen magasságcsökkenés miatt 13 utas és egy légiutas-kísérő súlyos sérüléseket szenvedett és a fedélzeten lévő további 313 ember nagy része kisebb zúzódásokkal megúszta az esetet. A gép egy katonai bázison hajtott végre kényszerleszállást."


„Hibás számítógépes modellezés okozta a Columbia vesztét. A Columbia katasztrófáját vizsgáló bizottság szerint hibás adatokat tartalmazott az a számítógépes modell, ami meggyőzte a mérnököket, hogy az űrsikló biztonságosan visszatérhet a Földre.”

„Több mint 40 nagyobb amerikai reptéren okozott komoly fennakadásokat az FAA számítógépes hálózatának összeomlása. Egyes járatok több órát is késtek és további problémák várhatóak.”


„Mindegyikünkkel megtörténhet: a számítógép leáll, magától kikapcsol és minden jel szerint megkergül. Részünknek káromkodás szalad ki száján és remélik, minden jóra fordul, de vannak olyanok, akik a gépet kidobják az ablakból. Ez volt az, ami Hannoverben, Németországban történt. A számítógép tulaját mindjárt megkérdezték miért tett ilyen szélsőséges lépést. Megmagyarázta, hogy a számítógép idegesítette és azért hajította ki az ablakon.

„Ki nem akart már ilyesmit tenni?” – tűnődött a rendőrség szóvivője. A rendőrök szolidaritást vállaltak a szerencsétlen technofóbbal és nem tettek ellene lépéseket a közcsend megzavarása miatt. Csak utasították, takarítsa el gépe roncsait.”

Felvetődik a kérdés: nem fogjuk-e fokozatosan elveszíteni alapvető adottságainkat, az uralmat életünk felett, határozó képességünket mindennapi ügyekben és rabszolgájává válunk egy gépnek, amely csupán azért keletkezett, hogy életünket könnyebbé tegye? Nem fog-e eljönni az a nap, amikor valami harapnivalót fogunk keresni a hűtőszekrényben és a háztartásunkat vezető számítógép nem fogja megengedni a kivételét az egészségünkre ártalmas élelmiszereknek, amelyek megnövelhetik a koleszterin szintet vérünkben, vagy lezárja a bejárati ajtókat és nem engedi meg, hogy munkába menjünk, amikor lázasak vagyunk, antibiotikumot kever az italunkba, saját ‘akaratából ’ kihívja az orvost?

/részlet "Itthon-Otthon"
Shacham Avri