A felhők játszanak és uralkodnak.
Mesélnek és meghallgatnak.
Megmutatják félelmeinket és álmainkat.
Ha felnézünk az égre, néha nem is kell túlságosan megerőltetnünk a fantáziánkat, hogy egészen varázslatos dolgokat lássunk bele a felhők által kirajzolt formákba...
A felhők sokféle és nagyon változatos szerepkörben játszanak az égbolt színpadán. Néha fehér, gyapjas bundát viselnek, mint a bárányok, máskor, mint féltékeny őrök, csak vonakodva engedik át a lenyugvó nap utolsó vörös sugarait. Hol eltakarják az egész eget, hol meg félelmetes, villámokkal bélelt, fekete hegyekké tornyosulnak. Éjjel láthatatlanul folytatódik a színjáték, látszólag szeszélyesen, a valóságban a természet kikerülhetetlen rendezői utasításai szerint.
A felhők állandóan mozgásban vannak. Földi megfigyelőhelyünkről csak azt az arcukat láthatjuk, amelyet éppen felénk fordítanak.
A magyarul éjszakai világító felhő vagy poláris mezoszférikus felhő
néven futó optikai jelenség - mint ahogy az nevében is benne van -
világít, és a mezoszférában, 85 kilométerrel a Föld felszíne felett
keletkezik. Az éjszakai égboltot kék kacsokkal elborító, gyöngyházszínű
felhő természetesen nem magától világít, a Nap utolsó sugarait törik meg
ilyen gyönyörűen a mezoszféra jégkristályai.
Ezek a felhők amilyen szépek, olyan titokzatosak - az amerikai űrügynökség közleménye
szerint eredetüket egyesek a meteoritok porával, mások a rakéták által
kibocsátott gázokkal, míg megint mások a globális klímaváltozással
hozzák összefüggésbe. A tanácstalanságot az okozza, hogy a mezoszféra a
Szaharánál is százmilliószor szárazabb, így a szükséges jégkristályok
keletkezése roppant titokzatos folyamat.
Ahogy a sarki fényt, úgy bolygónk legmagasabban képződő felhőjét is látták már az egyenlítőhöz közelebb - tapasztalatok szerint itthon június közepétől augusztus elejéig van esély megcsodálni - elsősorban mégis az északi és déli félteke 50° és 70° szélességi fokai között szeret megjelenni. Megfigyeléséhez naplemente után fél-egy órával nyugatra kell tekinteni, mikor a Nap már 6-16 fokkal a horizont alá bukott. (A hajnali ébredők természetesen napkelte előtt is próbálkozhatnak, de akkor persze keleti irányban.)
Forrás: Hír24
Ahogy a sarki fényt, úgy bolygónk legmagasabban képződő felhőjét is látták már az egyenlítőhöz közelebb - tapasztalatok szerint itthon június közepétől augusztus elejéig van esély megcsodálni - elsősorban mégis az északi és déli félteke 50° és 70° szélességi fokai között szeret megjelenni. Megfigyeléséhez naplemente után fél-egy órával nyugatra kell tekinteni, mikor a Nap már 6-16 fokkal a horizont alá bukott. (A hajnali ébredők természetesen napkelte előtt is próbálkozhatnak, de akkor persze keleti irányban.)
Forrás: Hír24
Ma hajnalban gyönyörű világító felhők jelentek meg az északkeleti égbolton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése