Adjon Isten új évet..

Adjon Isten minden jót, Vegye el mind a nem jót!
Mitől félünk mentsen meg,
Amit várunk legyen meg
Ez új esztendőben!

Óesztendő utolsó napját, vidámság, öröm járja át.
Az új se legyen másképpen,
kívánom, hogy Isten áldása töltse be egészen a világot!
 Boldog újévet kívánok.

Ki barát volt, az maradjon,- ki elindult, az haladjon.

Adjon Isten füvet, fát,
Teli pincét, kamarát.
Sok örömet e házba,
Boldogságot hazánkba!
Este harangszóra,
gilingalangóla,
Azt hirdeti, itt az évnek, itt a fordulója.
Azért friss egészséget,
Bort, búzát, békességet.
Aggyon Isten bőven,
Az újesztendőben.

Sok minden
jót kívánok
Ez új esztendőben:
Bort, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Kocsijuknak kereket,
Hordójuknak feneket,
Hogy ihassanak eleget!
A jószágnak eleséget,
Holtig tartó egészséget,
Az élőknek megmaradást,
A holtaknak feltámadást,
Adjon az Úr Isten!

Adjon Isten

Adjon Isten új évet,
Az új évben egy új széket!
Adjon elé asztalt, nagyot,
Terítéket, szép gazdagot!

Mindennapi kenyerünket,
A székünkön a helyünket,
Asztal körül helyet másnak!
Helyet az egész Világnak!
Adjon Isten jó szándékot,
Tiszta szívből ajándékot!
Erőt, tudást, akaratot,
Fehér lelket, patyolatot!
Adjon néktek békességet,
Szorgalmat, jó egészséget!
Igaz társat, hű barátot,
Tiszta házat, jó kabátot!
Jó kabátban jó nagy szívet,
Jó nagy szívben igaz hitet!
Igaz hitben igaz éltet!
Adjon Isten boldog évet!


 

Végetér az esztendő

Az ókoriak úgy vélték, valahányszor új év kezdődik és elmúlik az előző, a Mindenség teremtése megismétlődik, azaz nemcsak új esztendő, de új Univerzum is születik. Ezért ilyenkor – óév és újév határnapján, mely ezekben az időkben december 21-e, a téli napforduló napja, és nem 31-e volt – az emberek felidézték magukban a világ teremtését.

Babilonban például a papok a köztereken hangosan felolvasták a teremtést elbeszélő szent iratot. Ebben egyébként az szerepelt, hogy réges-régen a Káosz erői uralták a Mindenséget – szörnyek, kígyók, skorpiók –, akik fel akarták falni a világot, hogy ne teremthessenek abban életet az istenek. Csakhogy jött egy Marduk nevű ifjú isten, legyőzte őket, és megtette mindazt, amit a szörnyetegek mindenáron meg akartak volna gátolni. Fényt lehelt a mindenségbe, életet vitt mindenhová, fáklyájával lángra lobbantotta a Napot, a Holdat, a csillagokat, és legvégül – mintegy műve koronájaként – megalkotta itt a Földön a növényeket, az állatokat és az embert.

Mielőtt azonban ez sikerült volna Marduknak, a szörnyek tomboltak. Ez volt a Káosz ideje, s az ifjú isten győzelmével pedig megszületett a világban a rend.

A babiloni „szilveszteren”, december 21-én ezért nemcsak felolvasták a történetet, de el is játszották maskarás felvonulásokon, utcai színpadokon. Újév előestéjén a főpap nyilvánosan bejelentette, hogy „Marduk meghalt”, és az emberek gyászba borultak. Eljátszották, hogy a Káosz erői tombolnak: mindenki kitódult a házából, nevetséges, vagy ijesztő álarcban, rongyos, piszkos ruhában, vagy épp meztelenül végigrohant az utcán, s igyekezett úgy viselkedni, mint egy őrült. Voltak, akik bolondos dalocskákat fújtak, mások trombitáltak (lehetőleg olyasvalaki füléhez tartva a hangszert, aki épp nem számít rá.) A nők viszont Mardukot siratták, és megtépdesték öltözetüket.

Aztán éjfélkor a főpap Marduk jelmezében diadallal végigvonult az utcán, hazazavarva a „Káosz erőit”, hiszen – mint kiderült – az istenség nemhogy nem halt meg, hanem győzött. Legyőzte a zűrzavart és megteremtette a Mindenséget. Az emberek ekkor szép ruhába bújtak, s boldogan díszítették bolygókat és csillagokat jelképező színes gömbökkel, süteményekkel, gyümölcsökkel a város közepén felállított nagy ciprusfenyőt. Hiszen most már nem volt ok a gyászra: megfiatalodott a világ, az Idő újjászületett...

Így kezdődött az új év Krisztus születése előtt körülbelül 3000 évvel, Babilonban.

És hogy mi a tanulság ebből...? Mit üzen ez a történet a mai embernek? Azt, hogy életünk folytonos halálok és újjászületések sorozata, ahogyan azt a régiek bölcsen megállapították. Merjük megélni mindennapi szenvedéseinket, fájdalmainkat, de úgy, hogy ne életünk kerékkötőiként, hanem fejlődésünk előrelendítőiként gondoljunk rájuk! Az újév tulajdonképpen nemcsak az Időt, de a benne élő lényeket is megfiatalítja. Minden évváltás lehetőség az újrakezdésre, a megtisztulásra..




/Forrás: Miként a főnixmadár/

2012. Az év első napja

Itt az új év, új jót hozzon,
régi jóktól meg ne fosszon,
de ha az új jót nem is hozhat,
vigye el a régi rosszat!

A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év.

Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni.

Úgy tartja a népi babona, ha újév napján lencsét eszünk, az év során sok pénzünk lesz. Ha nem is hisz benne, azért készítse el ezt a remek ételt.

Eltelt egy esztendő...

– Megállt az idő – mondják,
akik megálltak.
– Rohan az idő – mondják,
akik rohannak.
A várakozónak: végtelen;
a rabnak: mozdulatlan;
a bölcsnek: mély;
az alkotónak: kevés;
emennek: boldog;
amannak: boldogtalan;
kecsegtető és kilátástalan,
satöbbi, satöbbi…

/Kányádi Sándor Relativitás, részlet/

Az ókoriak úgy vélték, valahányszor új év kezdődik és elmúlik az előző, a Mindenség teremtése megismétlődik, azaz nemcsak új esztendő, de új Univerzum is születik. Ezért ilyenkor – óév és újév határnapján, mely ezekben az időkben december 21-e, a téli napforduló napja, és nem 31-e volt – az emberek felidézték magukban a világ teremtését.

Babilonban például a papok a köztereken hangosan felolvasták a teremtést elbeszélő szent iratot. Ebben egyébként az szerepelt, hogy réges-régen a Káosz erői uralták a Mindenséget – szörnyek, kígyók, skorpiók –, akik fel akarták falni a világot, hogy ne teremthessenek abban életet az istenek. Csakhogy jött egy Marduk nevű ifjú isten, legyőzte őket, és megtette mindazt, amit a szörnyetegek mindenáron meg akartak volna gátolni. Fényt lehelt a mindenségbe, életet vitt mindenhová, fáklyájával lángra lobbantotta a Napot, a Holdat, a csillagokat, és legvégül – mintegy műve koronájaként – megalkotta itt a Földön a növényeket, az állatokat és az embert.

Mielőtt azonban ez sikerült volna Marduknak, a szörnyek tomboltak. Ez volt a Káosz ideje, s az ifjú isten győzelmével pedig megszületett a világban a rend.

A babiloni „szilveszteren”, december 21-én ezért nemcsak felolvasták a történetet, de el is játszották maskarás felvonulásokon, utcai színpadokon. Újév előestéjén a főpap nyilvánosan bejelentette, hogy „Marduk meghalt”, és az emberek gyászba borultak. Eljátszották, hogy a Káosz erői tombolnak: mindenki kitódult a házából, nevetséges, vagy ijesztő álarcban, rongyos, piszkos ruhában, vagy épp meztelenül végigrohant az utcán, s igyekezett úgy viselkedni, mint egy őrült. Voltak, akik bolondos dalocskákat fújtak, mások trombitáltak (lehetőleg olyasvalaki füléhez tartva a hangszert, aki épp nem számít rá.) A nők viszont Mardukot siratták, és megtépdesték öltözetüket.

Aztán éjfélkor a főpap Marduk jelmezében diadallal végigvonult az utcán, hazazavarva a „Káosz erőit”, hiszen – mint kiderült – az istenség nemhogy nem halt meg, hanem győzött. Legyőzte a zűrzavart és megteremtette a Mindenséget. Az emberek ekkor szép ruhába bújtak, s boldogan díszítették bolygókat és csillagokat jelképező színes gömbökkel, süteményekkel, gyümölcsökkel a város közepén felállított nagy ciprusfenyőt. Hiszen most már nem volt ok a gyászra: megfiatalodott a világ, az Idő újjászületett...

Így kezdődött az új év Krisztus születése előtt körülbelül 3000 évvel, Babilonban.

És hogy mi a tanulság ebből...? Mit üzen ez a történet a mai embernek? Azt, hogy életünk folytonos halálok és újjászületések sorozata, ahogyan azt a régiek bölcsen megállapították. Merjük megélni mindennapi szenvedéseinket, fájdalmainkat, de úgy, hogy ne életünk kerékkötőiként, hanem fejlődésünk előrelendítőiként gondoljunk rájuk! Az újév tulajdonképpen nemcsak az Időt, de a benne élő lényeket is megfiatalítja. Minden évváltás lehetőség az újrakezdésre, a megtisztulásra: eresszük hát szélnek mi is múltbeli terheinket, fájdalmainkat, s 2012-ben induljunk mi is tiszta lappal az új esztendő, az új tapasztalások felé...!


/Forrás: Miként a főnixmadár/