December 13. - Luca napja

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. 

A Gergely-naptár életbe lépése előtt december 13-a Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája,ezért sok néphit, babona, szokás tartozik hozzá. 

A hiedelem szerint a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. 

Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. 

E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson.

Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. 

Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén.

 Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.

Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. 

Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolj majd te is egyet,
s rálelhetsz a titokra.

Tizenhárom fajta fához
végy jó erős szerszámot,
kezdetnek az épp elég lesz,
ha a kérgét lehántod.

Drótot, szeget sose használj,
s tizenhárom darabból,
facsapokkal illeszd össze
– úgyis rájössz magadtól.

Minden este faragj rajta
tizenhárom napon át,
s meglátod, hogy valót mondok,
nem csak ósdi babonát.

Háromszöget formáljon majd
– s tudja, aki faragja –
jó erősen illeszkedjen
minden egyes darabja

Hogyha kész a Luca széke,
ami most jön, semmiség:
hogyha ráállsz, meglátod a
boszorkányt a szentmisén.

No de aztán fürgén iszkolj,
s hints egy zsáknyi mákszemet,
azzal a sok gonosz banyát
egész biztos, rászeded.

Amíg ők a mákot szedik,
szaladj haza vágtázva,
s ne tétovázz, égesd el a
székedet a kályhába’.

Luca napján ültették az úgynevezett luca-búzát. 

Cserépbe ültetett búza karácsonyig kizöldellt. 

A búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek. 

Magát a búzát meg a jó termés reményében ültették.

Szokásban volt a “töltött” pogácsa sütése is. 

A sok pénz reményében sütötték, és aki megtalálta a pénnzel töltött pogácsát, annak a következő évben szerencséje és sok pénze lett.

Luca napjától karácsonyig minden nap harapjunk egyet egy előre e célra kiválasztott almába.

A csutkával, ami az almából karácsonyra megmarad, menjünk ki az utcára (vagy az éjféli misére), és az először elénk tévedő férfivel egyező nevű lesz a mátkánk.

Ugyanezen időszak alatt – Luca-napi kezdéssel – helyezzünk faágat vízbe, és ha kizöldül karácsonyra, garantáltan menyasszonyi sorba lépünk a közeli jövőben.

December 13. Luca napja

Keresztény hagyomány
Bár a tizenhármas szerencsétlen szám a keresztény hiedelemvilágban, hiszen Jézussal együtt ennyien ültek az apostolok az utolsó vacsorán, ahol Júdás elárulta őt, a fény szimbóluma elválaszthatatlan Szent Luciától, így kerülhetett ő erre a dátumra a naptárban. S zent Luca (Lúcia), az V. század óta tisztelt ókeresztény szűz december 13-án szenvedett vértanúságot Siracusában, 304 körül. Legendája több művészt megihletett. A népi hiedelemvilág kedvelt alakja. Védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak, a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak.

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához.

Népi hiedelmek
Kevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai", nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához
 Ezen a napon ugyanis tilos volt szőni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.

Időjóslás
Sok hiedelem kapcsolódott az időjáráshoz is, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet kapta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Amelyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett. Hasonló volt a lényege Luca kalendáriumának is: az azt követő12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is.


A jövendőbeli foglalkozásának megjósolására is volt erre a napra való jóslat. Olvasztott ólmot kellett kanálból hideg vízbe csorgatni, s némi fantáziával kitalálni, mit formáz az.

A víz állítólag a leendő szerelmes képét is megmutatja ezen a napon. A szegedi tájon ezért volt szokása a lányoknak december 13-án halat enni, nem inni rá, hanem a kútba nézni, ahol a víztükörben az eljövendő társ képét látták.Ha Luca napján eldugjuk a seprűket, Luca nem tud elrepülni vele.
Ha ezen a napon megveregetjük a diófát, az a következő évben bő termést fog hozni. Ha Luca napjától karácsonyig zúzmarásak a fák, akkor is jó termés várható. Ha darált napraforgóval apró pogácsát sütünk ezen a napon, akkor a tyúkok sokat tojnak majd. Sok helyen nem szívesen keresztelték a lányokat Luca névre, nehogy házsártos nő váljon belőlük.

Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. 

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása.Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlõ szárú háromszögbõl formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítõje Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyõ-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illetõ ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat.Természetesen ezt a boszorkányok is tudták, és bosszút forraltak az emberek ellen az év legrövidebb, legsötétebb napján. Az emberek pedig hittek a mágiában és a bűbájos varázslatokban, ezért a 13-át megelőző estén bebiztosították magukat a rontás ellen: minden ajtót és ablakot bezártak, fokhagymát dugtak a kulcslyukba, keresztbe tették a a seprűt az ajtóban, és remélték, megússzák a boszorkányok bosszúállását.