Az "örök város"

 .A monda szerint Róma hét királya közül az első, Romulus Kr.e. 753. április 21-én alapítja meg a várost a Tiberis partján. Ezzel az időponttal kezdődik a római időszámítás („ab urbe condita” – „a Város alapításáról”)

. A legenda ikertestvérekről, Romulusról és Remusról beszél, akiket titokzatos módon nemzenek, majd születésük után Tarchetius albai király kitétet. Egy anyafarkas menti meg és neveli őket. A mítosz szerint Romulus Róma hét dombja egyikén, a Palatinuson építi fel és veszi körül erődítéssel a települést. Róma városa két nép, a latinok és a szabinok egy közösségben való egyesülésével alakul ki. A négy dombon – Palatinus, Esquilinus, Viminalis és Quirinalis – lakó rómaiakra erős hatással van az etruszk kultúra. Róma és a legendás alapító, Romulus neve egy „ruma” nevű etruszk családtól származik. Az újonnan alapított várostól északra, a Tiberis és az Arno között fekszik az etruszkok hatalmi területe; ők valószínűleg Kr.e. 900 körül vándoroltak be Kis-Ázsia területéről. Itália déli része és Szicília a görögök és a punok kulturális és gazdasági érdekszférájába tartozik./Forrás: Magyar Kurír/

Romolus és Remus

26 éve volt, hogy egymillió nap telt el ie. 753. április 21., Róma megalapítása óta.

A várost a monda szerint Romulus és Remus, egy ikerpár alapította.

Korán reggel kiment a folyó partjára Silvia, a Vesta-szűz, hogy friss vízben mossa meg a templom szent eszközeit: ringó léptekkel haladt a szelíd lejtésű part felé és fején hordozta az agyagkorsót. Amikor odaért, letette az edényt, maga leült a földre, hogy megpihenjen egy kissé.
És amíg ott pihent, az árnyékos füzek, a csicsergő madarak és a víz könnyed csobogása álmot idéztek szempilláira.

Meglátta Mars és megszerette, és a leány nem tudta, hogy álmában az isten ölelte meg. Mire felébredt, Mars magzatait hordta szíve alatt. Egy fűzfának támaszkodva rebegte:

Vajha szerencsés lenne az álmom! Ott álltam az oltár mellett, a gyapjúszalag leesett homlokomról és két pálmafa nőtt ki belőle. Az egyik magasabb volt, mint a másik, dús ágaival az egész földet betakarta és lombozatával a csillagokig ért fel. De nagybátyám ki akarta vágni mind a kettőt -- a szívem megremegett, amikor ezt láttam. Mégis, Mars madara, a harkály és farkas megvédte mindkettőt.

Kilenc hónappal később megszülettek az ikrek, de Silvia öccse azt a jóslatot hallotta, hogy az egyik gyerek az ikerpár közül veszélyes lehet az ő uralmára, így amikor Silvia nem volt otthon, akkor a király megparancsolta szolgáinak, hogy vessék a Tiberis-be a kicsiket.
De a szolgák megsajnálták a gyerekeket, ezért fontak egy kosarat, és abban letették a babákat a partra. Mivel többet nem tehettek a csecsemőkért, szomorúan visszaballagtak a palotába.
Nem sokkal később a partra jött egy nőstény farkas (mely Mars isten küldöttje volt), és elvitte magával a gyerekeket, hogy saját kölykeivel együtt felnevelje őket. Amikor a gyermekek felnőttek, akkor elhagyták a farkast, és elkezdték elindítani „királyi karrierjüket”. Romulus elkezdte építeni vára falait, de megparancsolta szolgáinak, hogy aki át meri ugrani az (akkor még csak pár centis) falat, azt öljék meg.
Remus (nem sejtvén, hogy testvére ilyet parancsolt) átugorta a falat, s így szólt: „Ez lenne az a híres fal, amely megvéd majd titeket a gonosz istenektől?” Az egyik szolga a parancshoz híven agyonverte Remust. Amikor ezt Romulus meglátta, keserves sírásra fakadt, s azt mondta: „Így merje majd ezek után valaki átugorni a király falát!”
Róma első királya Romulus volt, az utolsó Tarquinius Superbus. Ie. 510-ben elűzték Superbust, és kikiáltották a köztársaságot.