"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eltűnt magyar hegymászók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eltűnt magyar hegymászók. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 25., szombat

Hegyek óriása - Erőss Zsolt

Sorsa nem a hegyekről szólt, hanem arról, hogy mindig van tovább, hogy érdemes küzdeni, hogy van remény.



Erőss Zsolt a legnagyobb magyar hegymászó volt. A kijelentés nem kérdéses, ha megnézzük az eredményeit. A világ 14 nyolcezer méter feletti csúcsából megmászott tízet. Kettőre már műlábbal jutott fel, amely világviszonylatban is jelentős teljesítmény. A veszélyes Nanga Parbatot (8125 méter) pedig teljesen egyedül, háttércsapat nélkül, új úton mászta meg, ezzel kivívva Reinhold Messner elismerését is. Pedig az élő alpinistalegenda nem sok ember teljesítményén lepődik már meg. Mellesleg pedig Erőss volt a Föld legmagasabb csúcsának, a Mount Everestnek első magyar meghódítója, habár erre az eredményére ő sosem volt annyira büszke.

De Erőss Zsolt mégsem a fentiek miatt volt a legnagyobb magyar alpinista. Hanem mert ő a szó legklasszikusabb értelmében volt hegymászó. Erőss akkor is ugyanígy járta volna a hegyeket, ha a hegymászás senkit nem érdekelne rajta kívül, ha nem foglalkoznak vele a lapok, nem érdeklődnek iránta az emberek.

Számára nem a hírnév volt a lényeg, hanem a mászás maga. Az a semmihez sem hasonlítható élmény, amit a magashegyek közt él át az ember, ahogy méterről méterre emelkedve kiszakad a színes és zűrzavaros világból, és belekerül egy olyan rendszerbe, amelyben egyszeriben letisztult, érthető és világos lesz minden. Nincsenek színek, csak a hó fehérje és az ég kékje. Csak a fent van és a lent, és az ember egyetlen feladata a kettő közti mozgás. Ez pedig maga a teljesség.

Nem meggondolatlan volt, vagy fanatikus, hanem elkötelezett. Elkötelezett a teljes élet iránt. Amputációhoz vezető balesete után megkérdeztem, nem értékelte-e át az életét, nem gondolja-e, hogy valami nyugodtabb hobbit kellene választania. Zsolt értetlenül nézett rám. „Azt gondolod, hogy úgy jártam a hegyeket évtizedeken át, hogy nem vettem észre, ez veszélyes? Mindig tudtam, hogy mivel jár a hegymászás. 

Elkötelezettsége vezette akkor is, amikor nekiveselkedett, hogy műlábával újra megtanuljon járni. Nem panaszkodott, nem gondolta, hogy szerencsétlen lenne, nehezebb sorsú, mint kétlábon élő embertársai. Annyit látott, hogy megint előtte áll egy nagy feladat, amelyet meg kell oldania. Célja azonban nem az volt, hogy újra megtanuljon járni, hanem hogy visszamehessen a hegyek közé.

Előadásait ezrek látogatták, mert szavaiból nem saját nagyszerűségének tudata sugárzott, hanem a szeretet aziránt, aminek él.

Nem gondolta, hogy valaha tett volna bármit, amivel a többiek fölé kerekedett volna. Egyszerűen csak élt. Tudta azt is, hogy az élethez hozzátartozik a halál, ezzel lesz kerek a történet. Így most csak annyi történt, hogy Erőss Zsolt teljessé tette életét, felmászott a hegyek közé, és tovább emelkedett a szokásosnál.

/részlet, Földes Péter/-Index 
Erőss Zsolt tovább emelkedett a szokásosnál/

2013. május 23., csütörtök

Eltűnt magyar hegymászók

 Kangchenjunga.JPG


A Kangchenjunga (vagy SewaLungma) a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa, magassága 8,586 méter. A Himalájában található, India és Nepál osztozik rajta. A Kangchenjunga jelentése kb: "A hó öt kincse", tekintve, hogy öt csúcsa van, közülük négy 8,480 méter fölé nyúlik. (Magyar kiejtése: "Kancsendzönga".) 1852-ig őt tartották a világ legmagasabb csúcsának.

A Kangchenjunga-t először 1955. május 25-én mászta meg Joe Brown és George Band, egy brit expedíció keretében. A britek tiszteletben tartották Szikkim (India egyik állama, itt található a hegy) lakosainak azt a hitét, hogy a csúcs szent hely, s ezért a csúcs előtt néhány lábnyira (egy láb kb 30 centi) megtorpantak. Azóta is a legtöbb sikeres expedíció betartja ezt a hagyományt.
A Kangchenjunga-t hosszú hegygerincek támasztják meg, nagyjából észak-dél, kelet-nyugat irányba futva, egy gigantikus X-et formázva.

Eltűnt Erőss Zsolt és Kiss Péter, a Kancsendzönga-expedíció két csúcsmászója ereszkedés közben, 8000 méteres magasságban.

A több ezer méteres magasságban az oxigénhiány okozza a legnagyobb megterhelést a szervezetnek, hiszen a páratartalom, a vér oxigénszaturációja és a mínusz 30 fokos hideg nagyon eltér attól, amelyhez egy európai szervezet hozzá van szokva - fejtette ki Petrekanits Máté, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tudományos munkatársa az MTI-nek.

A szakember annak kapcsán beszélt minderről, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter, miután hétfőn sikeresen megmászta a Kancsendzöngát, a lefelé vezető úton eltűnt.

"A hegymászók keményen edzenek ezekre az extrém körülményekre, azonban ehhez a szervezetet igazán csak abban a magasságban lehet hozzászoktatni és azt is csak nagyon hosszú idő alatt. Az ott élő emberek évezredek alatt akklimatizálódtak a több ezer méter magasban lévő klímához, amelyhez a hegymászóknak csak néhány napjuk, esetleg hetük van hozzászokni" - mutatott rá az orvos.

Az extrém magasságban fellépő oxigénhiány következtében alapvető életfunkciók is károsodnak, és ez nagyon nehézzé teszi a mászást. A szervezet a végsőkig próbálja biztosítani az agy megfelelő keringését, így a többi szervhez, például az izmokhoz - amelyek működése az elsők között áll le - már nem jut megfelelő mennyiségű oxigén. "Ilyenkor először csak vánszorogni tud az ember, később már azt se. Borzasztó lehet, ha a sportoló valamilyen formában érzékeli, hogy kellene mennie, de az agya már hiába adja ki a parancsokat, az izomzat képtelen teljesíteni a feladatot" - mutatott rá a kutató.

A rendkívüli hideg is nagyon megterheli a szervezetet és óriási energia-befektetéssel jár, valamint azt is nehezen értelmezi az agy, hogy itt a napsütésben nem hűteni, hanem fűteni kell a szervezetet.

A szakember kifejtette: nagyon egyénfüggő, hogy valaki mennyi ideig képes életben maradni ilyen szélsőséges körülmények között. "Függ ez az egyén edzettségétől, felkészültségétől, izomtömegétől és a szív keringési mutatóitól is, mert az izomban levő energiaraktárak, a máj vagy bármely szerv, amely ebben tud segíteni, nagyon behatárolja azt, hogy mennyire tűri a szervezet ezt a megpróbáltatást" - hívta fel a figyelmet Petrekanits Máté, aki szakértőkre hivatkozva úgy fogalmazott: két napnál tovább nem valószínű, hogy túl lehet élni ilyen megterhelő körülmények között. 

forrás:delmagyar.hu

Erőss Zsolt Magyarország legeredményesebb hegymászója, 2013 májusáig tíz 8000 méter fölötti csúcsot mászott meg (összesen 14 ilyen van), legutóbb néhány napja jutott fel a nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára. A tegnapelőtt meghódított Kancsendzönga a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa. Erőss Zsolt első nyolcezres hódítása 1999-ben a Nanga Parbat (8126 méter) volt, amelyet egy addig ismeretlen útvonalon mászott meg.
2002-ben oxigénpalack nélkül mászta meg a világ legmagasabb csúcsát, a Csomolungmát (más néven Mount Everestet), ezzel ő volt az első magyar, akinek sikerült felérnie a csúcsra. Egy évvel később egy kilencfős csapattal felért a Gasherbrum II. 8035 méter magas csúcsára, 2005-ben a K2-t támadta, 8300 méterre jutott. 2006 "tavaszán nagy nehézségek árán sikerül expedíciónknak kijutnia a nepáli Dhaulagirihez" (8167 m), és bár nagyon esélytelenné vált a csúcsmászásuk, neki mégis sikerült.
2007 nyarán a magyar hegymászás legsikeresebb expedícióját hozták össze: megmászták a Gasherbrum I-et (8068 méter) és a Broad Peaket (8047 méter). 2008 tavaszán felért a Föld ötödik legmagasabb pontjára, a Makalu csúcsra. Egy évvel később felért a 8156 méter magas Manaszlura. 2011-ben részt vett a "Magyarok a világ nyolcezresein" című expedíciósorozaton, ekkor feljutott a Lhoce 8516 méter magas csúcsára.
A 26 éves Kiss Péter a Magas Tátrában ismerkedett meg a hegyekkel, 18 évesen kezdett hegyet mászni és barlangászni. Korábban szenvedélyes teljesítménytúrázó volt, 2003-ban és 2004-ben is elnyerte az Év teljesítménytúrázója díjat. Azóta az Alpok összes négyezer méter feletti csúcsát megmászta.