Titanic

A Titanic roncsát 1985. szeptember elsején találta meg egy kutatócsoport, melyet a francia IFREMER (Francia Intézet a Tengerek Kiaknázására és Kutatására) óceánkutató intézettől Jean-Louis Michele kapitány, a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet részéről pedig dr. Robert Ballard vezetett. Az éveken át tartó próbálkozások sikertelensége kiábrándította a sajtót, és úgy tűnt, hogy a Titanic roncsának pontos helye örök titok marad. Így amikor a két tudományos társaság, a francia IFREMER és a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet bejelentette, hogy új expedícióra készülnek, a kaland szerény, sőt elég mérsékelt érdeklődést váltott ki az emberekből, mivel az elsődleges cél mélyvízi gépészeti tesztek elvégzése volt. A részben a National Geographic Society (Országos Földrajzi Társaság) támogatásával az utazást a franciák képviseletében Jean Jarry és a Woods Hole Mélymerülési Laboratórium 42 éves igazgatója, a geológus Robert Ballard vezette. Ballard Kansasban született, kémiát és geológiát tanult a University of Californián, mielőtt a University of Rhode Islanden doktori címet szerzett geológiából és geofizikából. A Titanic iránt az 1970-es évek elejétől kezdett érdeklődni, de akkoriban még nem tudott megfelelő anyagi támogatást szerezni. Miután viszont az Egyesült Államok második legnagyobb tengerkutató intézetében kezdett dolgozni, a lehetőségek is adottak voltak számára. Az expedíció felszereléséhez tartozott az ARGO-Jason, egy új amerikai készülék, amit arra fejlesztettek ki, hogy a kutatók lefényképezhessék az óceán fenekét anélkül, hogy elhagynák hajójuk fedélzetét.  . A francia Le Suroit kutatóhajó 1985 júliusától hat héten át egy igen nagy területet vizsgált át. A Titanic utolsó ismert pozíciójától délre és keletre kutattak. Ballard szerint az előző sikertelenségek oka az volt, hogy nem elég nagy területen folytak a kutatások. A kijelölt rész mintegy 80%-át átfésülték (az óceánkutatók fűnyírásnak nevezték e folyamatot). A Le Suroit végül eredmény nélkül indult vissza, később kiderült, hogy igen közel voltak a Titanichoz. 1985. augusztus 22-én a Woods Hole Knorr nevű kutatóhajója huszonhat fős legénységgel és huszonhárom tudóssal a fedélzetén elindult, hogy folytassa a keresést. Közel 4000 méter mélyen vontatták a hanglokátoros ARGO-t, erőteljes világítással és 5 tévékamerával, melyek mindegyike különböző irányba figyelt. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy ellentétben a korábbi rendszerekkel, akár napokig is víz alatt maradhatott, ha szükség volt rá. Az ARGO kamerái Ballard és Jean Louis Michel utasítása szerint arra a területre koncentráltak, amelyet a franciák nem tudtak végignézni és ott kutatták a tenger fenekét. Két hétig semmi jelét nem találták a Titanicnak, csak iszappal és néha halakkal találkoztak. Amikor a kamerák valami sötét foltot láttak, mindig megnőtt a remény, majd újból lelohadt, mikor kiderült, hogy az csak egy újabb szikla. Szeptember elsején, hajnali 1 óra előtt észrevettek valamit. A kamerák kisebb fémdarabokat mutattak. Ahogy tovább pásztázták a talajt, egyértelművé vált, hogy a tárgyak egy roncs maradványrészei. Amikor egy nagy fémhenger jelent meg a képernyőn, Ballard, miután hónapokig tanulmányozta a hajó szerkezetéről készült képeket, rögtön felismerte, hogy a Titanic egyik kazánját találták meg. Visszaidézve ezt a pillanatot, Ballard rendkívül fellelkesedett. A kamerák hosszan követték a nyomot és hatalmas, sötét tárgyat mutató képeket küldtek fel, amelyeken már tisztán látszott a Titanic.

Titaniccal kapcsolatos   állítások-válaszok

Nem voltak távcsövek:

Ez valóban így volt, ez a teória tehát egyértelműen igaz. A későbbi érintett túlélők, és a legénység megmaradt tagjai mind alátámasztják azt, miszerint a távcsövek ugyan a hajón voltak, de mégsem használhatták őket az őrszemek, mivel el voltak téve egy szekrénybe zárva, és a kulcs egy olyan tisztnél volt, aki nem tartózkodott a hajón.

Frank Tower

Ez az úriember a híresztelések szerint nemcsak a Titanic katasztrófáját élte túl, hanem másik két hajó, a Lusitania, és az Empress of Ireland szerencsétlen elsüllyedését is túlélte, így joggal pályázhatna az elsüllyeszthetetlen Frank Tower címre… Ha létezett volna. Ugyanis a három hajó közül egyik utas listáján sem szerepelt ez a név.

90 méteres seb a hajón

Az első beszámolók, illetve kutatások (főként elméletek, hisz ekkor még nem volt meg a roncs) azt állították, hogy a hajón legalább egy 90 méter hosszú hasadéknak kellett lennie ahhoz, hogy az víz alá taszítsa a monumentális szerkezetet. A teória akkor dőlt meg, amikor a roncsokat megtalálták, és átvizsgálták annak teljes egészét, melyből egyértelműen megállapították, hogy nem egy nagy, hanem több kicsi hasadékot vágott a jéghegy a hajótest oldalába, melyek önmagukban még nem süllyesztették volna el a hajót. Azonban a szerencsétlenség közrejátszott, s ezek az apróbb „sebek” pont a legrosszabb helyekre kerültek, melynek nyomán több vízzáró kamra is érintett volt, mint kellett volna.

Több mentőcsónak megmenthette volna a vízbefúlt utasokat

Ez az állítás szintén tévhit. Bár a legtöbb ember azt gondolná, hogy ha lett volna elég mentőcsónak mindenki számára, akkor mindenki megmenekült volna, ennek közel sem olyan nagy a valószínűsége. Tény, hogy nagyobb eséllyel, és sokkal több ember menekül meg, de még így is egészen biztosan lett volna számtalan áldozat, arról nem is beszélve, hogy a legénység nem volt kellően felkészülve, és a mentőcsónakok vízre eresztése is keservesen lassan zajlott. Egyszerűen nem tudták volna az összes csónakot a vízre bocsátani a hajó elsüllyedése előtt. Ezt nagyon jól mutatja a bizonyíték, miszerint a legénységnek az utolsó kettő összecsukható csónakot már nem is sikerült leszerelniük helyükről. Az idő ellenük dolgozott, így a két Englehardt a Titaniccal együtt a mélybe süllyedt.

Amen-Ra múmiája?

Egyesek váltig állítják: a Titanic azért süllyedt el, mert az Amen-Ra elátkozott múmiáját szállította a végzetes estén. Meredek teória? Szerintünk igen, mégis meglepő, mennyien hisznek benne. Pedig az egésznek semmi valóságalapja nincs. Illetve egy pici mégis. Egy hajóút során a híres spiritiszta, William T. Stead elmesélte egy vacsorán, az Amon-Ra múmia történetét (és az átkot), melyet akkoriban mutogattak Londonban, a Brit Nemzeti Múzeumban. Később a tragédia után unatkozó újságírók, és szenzációhajhász magazinok összekapcsolták a két eseményt, remélve hogy cikkük nyomán előléptetés vár rájuk.

Omar Khajjám Rubáiját

A Titanic fedélzetén őrizték Omar Khajjam "Rubáját"-jának egy felbecsülhetetlen értékű példányát. Omar Khayyam (1048 – 1122) egy perzsa matematikus/asztronómus/fizikus beállítottságú ember volt, és állítólag egyik műve, a „Rubáiját” a hajón volt azon a végzetes éjjelen. Maga a könyv nagyon értékes volt, nemcsak tartalma, hanem a külcsín is, hiszen a borítón pávatollas aranydíszítést kapott, és az egész csaknem ezer darab rubinnal, és smaragddal volt kirakva. Egy aukción kelt el 405 fontért, és épp New Yorkba akarták szállítani a Titanicon új otthonába. Ez a legenda akármilyen hihetetlenül hangzik, igaz. A könyv valóban létezett, és ténylegesen a Titanic fedélzetén volt, amikor az elsüllyedt. Sokan próbálták már fölkutatni, hisz értéke nagyon nagy, de eddig senkinek sem sikerült megtalálnia. Ráadásul akármennyire is értékes, valószínűleg nem fedezné a több milliódolláros költségekbe kerülő expedíciókat, melyekkel megpróbálnának a nyomára bukkanni.

/Forrás: LegendaVadász

Titanic utolsó útja /4//

A Ttanic tragédiájának századik évfordulója, a centenárium kapcsán 2012 júliusában nemzetközi expedíció szerveződik, amelynek az Első Magyar Mélytengeri Expedíció is részese lehet. /MTI/


“Farkas Bertalan és Charles Simonyi személyében magyarok megjárták a világűrt, Erőss Zsolt feljutott a világ tetejére, a Mount Everestre, honfitársaink körülhajózták a Földet, s valamennyi országban letették a névjegyüket. Bolygónkon egyetlen helyre nem jutottak még el, a mélytengerek világába” – hangsúlyozta Palkó Zsolt, az expedíció vezetője, a részvételi jogot elnyert The Explorer Society Alapítvány elnöke.

Mint kifejtette, a mélytengerek világa egy speciális terület, ahol rettenetes, 6 millió tonnás nyomás nehezedik a merülőkapszulára. A rendkívül bonyolult technikai feltételek miatt sokkal korlátozottabbak a megismerés lehetőségei, ezért kevesebb expedíció indul a mélytengerek birodalmába, mint a világűrbe.
A rekordkísérleten túl az expedíció szeretné a környezettudatosságra is ráirányítani a figyelmet. “A 19. század végén, a 20. század elején a technika és a természettudományok rohamos fejlődése láttán általánossá vált az a nézet, hogy az emberi lelemény segítségével végleg úrrá lehetünk a természet erőin.
A Titanic tragédiája megmutatta, hogy nem vagyunk mindenhatóak, a természet, a természet erői ma sem legyőzhetők. Napjainkban, a globális felmelegedés korszakában fel kell hívni a figyelmet, hogy a tengerek természeti állapota befolyásolja bolygónk éghajlatát” – fogalmazott az expedíció vezetője.
A felkészüléssel kapcsolatban Palkó Zsolt elmondta, hogy komoly fizikai és lelki tréninget kíván a részvétel. A merülőkapszula háromfős, a kapitány mellett két kutató kap benne helyet.
“Tizenkét órás utat jelent – ebből három órán át tart a merülés, hat órát tölt az expedíció a Titanic roncsai körül, majd további három órán tart a felemelkedés. A mélyben 6 millió tonnás nyomás nehezedik a kapszulára, igen erősek az áramlatok, amennyiben valamilyen műszaki meghibásodás történik, nem sok lehetőség van a mentésre.
A technika pedig, mint ezt a Titanic tragédiája is bizonyítja, nem mindenható. A két szonda egyszerre ereszkedik le, ha bármi történne, a másik szonda manipulátor karjaival esetleg tudna segíteni, de ez az egyetlen remény.
Korlátozottak az oxigén-, víz- és élelmiszerkészletek, ilyen körülmények között csak rövid ideig lehet a túlélést biztosítani egy műszaki hiba esetén” – hangoztatta Palkó Zsolt, hozzátéve, hogy a MIR-szondáknak még nem volt műszaki balesete.

A világ legmagasabban fekvő tava

Magyarok vizsgálják először az égben rejtőző tavat..

Akad még néhány fehér folt a térképen: ilyen például a világ legmagasabban fekvő tava, amelyet még senki nem tanulmányozott közelről. Három magyar kutató teheti meg ezt elsőként, ha leküzdik a tóhoz vezető brutális terepet. /január 23/

Ha valaki a földrajzi koordináták alapján próbálja megkeresni a tavat a Google Térképen - mivel neve még nincs -, tényleg csak fehér foltot talál. "Lehetséges, hogy amikor ez a kép készült, teljesen jég és hó borította a tavat. 6400 méteres magasságban fekszik, állandóan fagyott környezetben, ahol a nyári napokon is csak mínuszokat lehet mérni. Létezése már ezért is különleges" - mondja dr. Nagy Balázs geográfus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének adjunktusa 2010-ben már járt a tó környékén: magyaroknak ekkor sikerült először feljutni a Föld legmagasabb tűzhányójára.

Ez a tűzhányó a Chile és Argentína határán fekvő Ojos del Salado. A 6893 méteres vulkánóriás kopár lejtői marsbéli tájra emlékeztetnek: száraz, hideg, szeles vidék ez, az orosz tundrához és az antarktiszi fagysivatagokhoz hasonló.

A tó kialakulásáról, működéséről, jellemzőiről semmit sem tudnak ma a szakemberek. Ha a magyarok elérik a tavat, megmérik a tó hőmérsékletét, sótartalmát, vegyhatását és egyéb jellemzőit. Mintát is hoznak a vizéből. Nem kizárt, hogy a szélsőséges környezeti viszonyokat jól viselő, úgynevezett extremofil élőlények előfordulnak a vizében. Ezekhez hasonló életformák elvileg a Mars fagysivatagában is létezhetnek ott, ahol - ugyancsak valamilyen belső hőforrás miatt - időszakosan van folyékony víz.

Klímavizsgálatok rekordmagasságban

A január 23-án, hétfőn induló expedíció másik célja, hogy egy műszerparkot telepítsen a vulkánon, 4200 és 6800 méter közötti magasságon. Az adatgyűjtő berendezések főleg a hőmérsékletet és a páratartalmat mérik. A tervek szerint két év múlva, egy újabb expedíción fogják leolvasni őket.

Az adatokból arra szeretnének választ kapni, hogy változik-e a területen az örökké fagyott talaj (örökfagy, permafrost) kiterjedésének alsó határa a globális felmelegedés miatt. Ilyen magasságban még nem folyt hosszú távú környezeti méréssorozat a Földön. Az adatokat össze lehet majd hasonlítani az Antarktisz úgynevezett szárazvölgyeiben gyűjtött adatokkal, ahová Nagy Balázs már többször vezetett kutatócsoportot.

"A hely szélsőséges szárazsága és rendkívül alacsony hőmérséklete miatt földrajzilag olyan extrém terület, amely kiváló indikátorként is működhet: mind az esetleges melegedés, mind az ezzel járó további jégolvadás és nedvesedés dinamikusan megváltoztathatja környezeti viszonyait" - olvasható az expedíció honlapján, ahol követni lehet majd a magyar csoport útját.

Az Andok legszárazabb része, a Puna de Atacamának nevezett magasföld és az innen kiemelkedő, 6000 méternél magasabb tűzhányók a Föld egyik legextrémebb környezetét alkotják. Itt található bolygónk legmagasabb vulkánja, a 6893 méteres Ojos del Salado, amely a chilei-argentín határon, a rendkívül hideg és száraz területen jégsapka nélküli hegytömegként tornyosul.

forrás: origo

Kilátás az Ojos del Salado csúcsáról. A tó körülbelül ott van, ahol a sárga pont, kissé takarva a gerinc mögött (Nagy Balázs felvétele)