Veszélyeztetett állatok - jegesmedvék

A jegesmedvék helyzete és az Északi-sark olvadása talán a legkarizmatikusabb és legdrámaibb érzékeltetője a klímaváltozásnak.  

 

 

 

 

A sarkvidék az átlagnál sokkal gyorsabban melegszik, ennek következtében néhány évtizeden belül a nyári időszakban teljesen eltűnhet a jégtakaró. A több mint 500 kilogrammos és 3 méteresre is megnövő jegesmedvékből napjainkban alig húsz, huszonötezer egyed él vadon. A bocsaik fejlődéséhez szükséges táplálékhoz csak a jég felületén jutnak hozzá. A megfogyatkozó élőhely veszélyezteti a jegesmedvék jövőjét, mivel a nyári jégfelszín, ahol barangolnak, vadásznak és szaporodnak, az előrejelzések szerint 20-30 éven belül már teljesen eltűnhet. A helyzet nagyon aggasztó.

. 

 

Itt az ideje, hogy inkább, mint a tényeken sajnálkozva és tétlenül nézve, ahogy a jegesmedvék a szemünk láttára süllyednek el az olvadó jégtakarókon, tegyünk is valamit a globális felmelegedés megfékezése érdekében.

Legközelebb, ha feleslegesen égve hagyod a villanyt, gondolj a jegesmedvékre. Ha valamilyen terméket vásárolsz, vedd figyelembe energiatakarékosságának mértékét, és gondolj a jegesmedvékre.

Sok növényre van káros hatással a globális felmelegedés.

   A globális felmelegedés miatt eltűnhet a Földről a banán, a kávé és a kakaó.

Sohasem fogjuk megtudni, hogyan fedezték fel, hogy a trópusi Theobroma cacao fa hüvelyében található termésből ital készíthető.

A kakaó növény története az i. sz. 600 körüli időkig, Yucatan dzsungelébe és a Maya birodalomba vezethető vissza, bár a történet valószínűleg ennél is régebbi lehet. Az bizonyos, hogy Mexikó őslakói ebben az időben már foglalkoztak kakaócserje ültetvények megművelésével. A kakaóbab már ebben az időben is értékes cikknek számított, fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták. Sőt, a szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták. Az italt chocolatl-nak nevezték.
A 13. század elejére azonban a mayák és toltékok hatalmát a teljes Közép-Amerikát leigázó aztékok uralma váltotta fel. A legyőzött törzseket arra kötelezték, hogy hódolatuk jeléül kakaóbabot adjanak legyőzőiknek. A 16. századra a chocolatl immár Montezuma azték uralkodó kedvenc italává vált. A csokoládé erre az időre vonatkozó története az azték legendakincs része.
Quetzalcoatl az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene volt. A levegő uraként tisztelt istentől az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle kapta az ember a naptárt. Megmutatta, hogy lehet egy bizonyos vadon termő növény pelyhes csomóiból fonalat sodorni és vásznat szőni. Megtanította őket a jade kő és a tollból készült köpeny viselésére. És ami a legfontosabb: tőle kapta az ember az istenek eledelét és italát: a kukoricát és a csokoládét.
A legenda szerint a világos bőrű, szakállas király, Quetzalcoatl, az istenek leszármazottja, egy ellenséges király, Tezcatlipoca csábítására ivott a varázsitalból, amely ahelyett, hogy a király ígérete szerint egy távoli királyságba repítette volna, megfosztotta őt isteni bátorságától és hatalmától. Quetzalcoatl kénytelen volt elhagyni népét, kincseit eltemette, csodálatos kakaófáit pedig tüskés mesquitocserjékké változtatta. Ezután a tengerpartra, birodalma keleti határához utazott, oda, ahol ma Veracruz áll, majd egy kígyókból készült tutajon tengerre szállt. Mielőtt elhagyta országát, Quetzalcoatl ígéretet tett népének, hogy ugyanonnan, amerre eltűnt előlük, Ce Acatl évében visszatér hozzájuk. Ez az ígéret később nagy szerencsétlenséget hozott az aztékokra.
A konkvisztádorok Ce Acatl éve az 1519-es évnek felelt meg. Ez volt az az év, amikor spanyol hódítók egy csoportja, Hernando Cortés vezetésével kötött ki Mexikóban. A kor divatja szerint szakállt viselő, világos bőrű Cortés-ban az aztékok a népéhez visszatért Quetzalcoatl istent látták.
A spanyolokat az azték uralkodó, Montezuma palotájába vezették, és chocolatl itallal kínálták. A híres chocolatl ital volt az egyetlen ital, amit az uralkodó fogyasztott. Elkészítése meglehetősen bonyolult és hosszú folyamat volt, kínálása tehát nagy megtiszteltetésnek számított. Egy történész leírása szerint a chocolatl italról a következőket tudhatjuk:
“A chocolatl vaníliával és más fűszerekkel ízesített főzet, mézsűrűségű habos anyaggá elkészítve, mely fokozatosan olvad el a szájban. Hidegen fogyasztották. Az italt, ha ezt az anyagot egyáltalán italnak nevezhetjük, arany kelyhekben szolgálták fel, aranyból vagy finoman megmunkált teknőcpáncélból készült kanalakkal. Az uralkodó rendkívüli módon kedvelte, már csak az elfogyasztott mennyiségekből ítélve is: naponta nem kevesebb, mint ötven korsó chocolatl készült kizárólag saját maga részére, míg a királyi udvar számára további kétezer korsó volt engedélyezve.”
A spanyolok sohasem láttak még ilyet, ráadásul az ital maga túlságosan sűrű, keserű és csípős főzetnek tűnt. Mivel azonban a chocolatl szemmel láthatólag igen előkelő dolog volt, Cortés elrendelte egy spanyol kakaóültetvény kialakítását, hogy ezen a cserekereskedelemben jól használható kakaóbabot termesszenek. Ezután az azték birodalom másfajta kincsei olyan hatalmas vonzerőt gyakoroltak Cortésre, hogy immár a királyság meghódítása lett a célja. Az első kakaóbabot 1528-ban hozta Cortés Spanyolországba, annak a kincsnek a részeként, amelyet Quetzalcoatl népétől hódított el. Amikor a spanyol konkvisztádorok 1519-ben földet értek Mexikóban, igen nagy hatással volt rájuk a chocolatl előkelősége. A dátum nemcsak a dél-amerikai spanyol hódításnak, hanem a kakaó világhódító útjának a kezdetét is jelzi.
Hogy ízletesebb legyen, a spanyolok a chocolatl-t cukorral készítették, de általában még így sem voltak elragadtatva tőle. A papok egy része pedig azért tekintett gyanakodva a kakaóra, mert úgy gondolták, hogy az felkorbácsolja a szenvedélyeket.
A spanyolok fél évszázadon át megőrizték a kakaó és a chocolatl titkát, noha a kakaó nagyritkán, utazó barátok tarisznyájában a Pireneusok vidékén túlra is eljutott. A spanyol világuralom hanyatlásával más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról, melynek fogadtatása azonban nem volt mindig kedvező.
1569-ben V. Pius pápa a chocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy szerinte “az ital fogyasztása nem jelenti a böjt megszegését”, és szerinte egyáltalán nem valószínű, hogy bárkinek is szokásává válhat az ital “élvezete”. Még rosszabb, amit a holland és angol kalózok tettek az elfogott spanyol hajókon talált kakaóval: az értéktelen rakománynak tekintett kakaót egyszerűen a tengere öntötték.
A kakaó titka Európában csak a 17. században terjedt el. 1615-ben Ausztriai Anna, III. Fülöp spanyol király lánya feleségül ment XIII. Lajos francia királyhoz. Franciaország új királynőjével együtt új italt is kapott, a chocolatl-t, amely rövid időn belül divatossá vált az udvarban, majd népszerűsége Mária Terézia spanyol hercegnő és XIV. Lajos 1660-ban történt házasságkötése után tovább nőtt.

Jegesmedvék

Elhagyták az Északi-sarkot a jegesmedvék

Kétharmada kihal a világ jegesmedve állományának 2050-re és már az egész populáció elhagyta Alaszkát, az Északi-sarkon a globális felmelegedés következtében folyamatosan elvékonyodó jégtakaró miatt – derül ki az amerikai kormány által felkért tudóscsoport frissen publikált előrejelzéseiből.

Várhatóan csak az észak kanadai szigeteknél és Grönland nyugati partjainál élő 16 000 jegesmedve marad életben a század végéig - áll az amerikai belügyminisztérium kutató részlegének (U.S. Geological Survey) jelentésében.

 

A USGS kimutatásai szerint a következő fél évszázadban a jegesmedvék teljesen eltűnnek majd Alaszka északi partjairól és Oroszországból és 42 százalékkal kevesebb lesz a Északi-sarki vadászterületük is. A jegesmedvék a nyarakat a Sarki Medencében töltik, itt szaporodnak és vadásznak. Egy jegesmedve átlagosan harminc évig él.

"Az előre vetített változások a jövőbeni tengeri jégtakaró állapotát illetően a jelenlegi jegesmedve populáció kb. a kétharmadának kipusztulását eredményezik majd a 21.század közepére” - szerepel a közzétett tanulmányban.

A jegesmedvék élete nagyban függ a jégtáblák minőségén és állapotán, hiszen a fókák, ami a fő táplálékukat jelenti, ezeken vadászhatóak. Nagyon ritka, hogy nyílt vízen, vagy szárazföldön ejtenének el fókákat zsákmányul.

Sajnos egyértelmű az összefüggés a jégtakaró állapota és a jegesmedve populációk között. Ha eltűnnek a jégtáblák, velük együtt eltűnnek a jegesmedvék is. A helyzet nagyon aggasztó. 

A jegesmedvék helyzete és az Északi-sark olvadása talán a legkarizmatikusabb és legdrámaibb érzékeltetője a klímaváltozásnak. 

Itt az ideje, hogy inkább, mint a tényeken sajnálkozva és tétlenül nézve, ahogy a jegesmedvék a szemünk láttára süllyednek el az olvadó jégtakarókon, tegyünk is valamit a globális felmelegedés megfékezése érdekében.

Legközelebb, ha feleslegesen égve hagyod a villanyt, gondolj a jegesmedvékre. Ha valamilyen terméket vásárolsz, vedd figyelembe energiatakarékosságának mértékét, és gondolj a jegesmedvékre.

Forrás: allatos.eoldal.h.