Európából eltűnt a szántóföldi madarak több mint fele

"Agrárium

2019. január 28. 

 

Szerte az Európai Unióban 1980 és 2016 között az összes szántóföldi madárfaj – mint például a mezei pacsirta, a bíbic, a mezei veréb és a seregély – állományának mintegy 56 százaléka eltűnt. Az ok: az intenzív mezőgazdaság.

Az adatokat a nijmegeni székhelyű Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) hozta nyilvánosságra. A szervezet megfigyelései egyeznek a német szövetségi környezetvédelmi hivataláéval (UBA), amely szintén úgy látja, csökkent a vidéki területeken jellegzetes madárfajok állománya.
A német környezetvédelmi hivatal úgy látja, hogy

a szántóföldi madárfajok csökkenő egyedszámának fő oka a területek intenzív mezőgazdasági felhasználása.

A mezei pacsirták száma is csökkent Fotó: wikimedia.org

 

A Német Természetvédelmi Szövetség (Nabu) szerint Németországban 1980 óta a szántóföldi madárfajok egyedszáma több mint 40 százalékkal fogyatkozott meg. Ausztriában a BirdLife madárvédelmi szervezet szintén mintegy 40 százalékos csökkenésről számolt be az 1998-as évhez képest.
A Nabu vezetője kiemelte, hogy ezek a számok azért is riasztók, mert a madarak jelenléte megmutatja, mennyire egészséges egy-egy terület.

Az állomány nagyságának visszaesése azt jelzi, hogy sivárrá váltak a mezők és szántóföldek, ahol sok madár nem talál többé költő- és élőhelyet, illetve táplálékot.

A később csatlakozott uniós tagállamokban a szántóföldi madarak állománya még inkább visszaesett. A jelenség fő okaként a Nabu az EU mezőgazdasági támogatásait tekinti, mivel ezek környezetszennyező mezőgazdaságot támogatnak.
Az EU agrárminiszterei január végén Brüsszelben tárgyalásokat fognak folytatni a 2021-2028 közötti közös agrárpolitika környezetvédelmi intézkedéseiről."

Környezetvédelmi világnap

1972. június 5-én nyílt meg Stockholmban "Ember és bioszféra" címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. Az emberi környezettel foglalkozó ENSZ-konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi nappá nyilvánította.

Az ember egy adott helyen, adott légkörben él. Az élet minőségének meghatározója a környezet és az ember között lévő ellentét.

A környezet három alkotóelemből áll:

Természeti környezet, melynek két része van:
-élettelen vagy abiotikus
-élő, azaz biotikus

Mesterséges környezet: mely az ember által létrehozott dolgokból áll.

Ezek lehetnek hasznosak, de károsak is.

Társadalmi környezet: mely az ember számára nélkülözhetetlen, hiszen az ember társas lény. Az egyén a társadalom része.

Mivel az ember döntő módon tudja befolyásolni a környezetét, ezzel együtt saját egészségét, ezért fontos a bioszféra, a környezeti tényezők, a növény és állatvilág védelme a káros emberi hatásokkal szemben.
Hiszen ezek a tényezők összessége döntő módon hatnak az ember egészségi állapotára.

"A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hűsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tűnni a Föld színéről. "

Környezetünk - a fák

Feszített tempót diktáló világunkban vajmi kevesen állnak meg egy-egy fa előtt, hogy elmélázzanak kicsit s megcsodálják. Pedig lenne mit. Ágas-bogas koronájukkal, tarka köntösükkel és utánozhatatlan formavilágukkal szemet-lelket gyönyörködtetnek. S mintha mindez nem lenne elég, hatalmas részt vállalnak fel a természet körforgásának örök munkájában.

"Ha nem találsz árnyékot,
ne a napot okold, hanem magad,
hogy nem ültettél egy  fát"...

A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait. 
Anyanyelvünkben is gyökeret vert a fa. Az az ember, aki csak jön-megy a nagyvilágban, gyökértelen. Aki keresi a kapcsolatot az ősökkel, a múlttal, az visszamegy a gyökerekhez. Az öreg fát nehéz átültetni, mondja az idős ember, ha otthonából ki akarják mozdítani.

A fák azok az élőlények, melyekre meglehetősen nagy szerep hárul a levegőt szennyező anyagok lekötésében. Napjainkban – elsősorban az üvegházhatás kialakulásában szerepet játszó szén-dioxid koncentráció csökkentésének szempontjából véve – ez egyre nagyobb jelentőséggel bír. A szilárd részecskék, mint például a nehézfémekkel telített szálló por, a pernye vagy a korom, megtapadnak a leveleken, amiket időről-időre megtisztít a csapadék formájában érkező égi áldás. Nélkülözhetetlen körfolyamat ez a levegő felfrissítésének, „újratermelésének” oldaláról tekintve. Tény, hogy egy 40 éves erdő hektáronként és évente 70 tonnányi szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből. Nem nehéz hát kitalálni, miért is olyan fontos a fák – s velük a parkok, fasorok, zöld területek – oltalma, telepítése, megóvása; főként egy nagyváros kellős közepén, ipartelep környékén vagy nagy forgalmú autóutak mentén.

A fák – fasorok, erdősávok – egy másik igen üdvös, ám legtöbbször figyelmen kívül hagyott tulajdonsága, a zaj elleni védelem képessége. Márpedig ez a találóan zajszennyezésnek elkeresztelt, kivédhetetlen civilizációs ártalom többé-kevésbé minden városlakó életét megkeseríti. A járművek monoton dübörgését és a város sosem szűnő zaját leginkább a növények tudják kivédeni. Műszeres vizsgálatok igazolják, hogy egy háromszintes növényfal – pázsit, cserjék, fák – jobban véd a zajtól, mint egy téglából, betonból emelt fal. E sajátosság magyarázata, hogy a levelek közti levegőréteg maga is szigetel, a levelek ellenállása pedig hangtompítóként működik. Ehhez adódik még hozzá a levelek zizegése, ami bizonyos mértékig képes elfedni a hangokat, ezzel is csökkentve a zaj szintjét.

A fák árnyékukkal és párolgásukkal is pozitívan hatnak környezetükre. A forró nyári napokon lehűtik a levegőt, ami nehezebb a házak között felmelegedett levegőnél, így azzal kicserélődik, átszellőztetve ezzel a várost. Számítások szerint egy lombköbméter asszimilációs felület 47 liter vizet párologtat el egy vegetációs időszakban, ennyivel javítva a környező mikroklímát. Ha pedig ezeket az élőlényeket oxigéntermelés és széndioxid feldolgozás oldaláról vesszük górcső alá, ismét kileng a mérleg nyelve a pozitív oldal felé. Szakvéleményekből tudjuk, hogy egy lombköbméter asszimiláló felület egy évben, a vegetációs időszakban 650 gramm oxigént termel és 590 gramm szén-dioxidot dolgoz fel (1 lombköbméter átlag 4 m2 asszimiláló felületnek felel meg).

S mindez csak néhány példa arra, mekkora természeti, környezeti, egészségvédelmi értéket képvisel a fa mind az ember, mind az ökoszisztéma egészének szemszögéből nézve. Óvják a talajt, hatással vannak a vízháztartásra és a víz körforgására, összetett és színes élőhelyet jelentenek, segítve a biológiai sokféleség megóvását… a sor tetszés szerint folytatható.

Ha szeretnénk hozzátenni valamit a nagy rendszerhez, és a jó oldalon harcba szállni az igencsak megviseltnek mondható környezeti állapot és szűkebb-tágabb életterünk javulásáért, ültessünk fát. Ha lehet, legyen őshonos és várostűrő (mezei juhar, korai juhar, magas vagy virágos kőris, lisztes-, barkóca- vagy madárberkenye, kislevelű vagy épp nagylevelű hárs). Egyet, kettőt, ide vagy oda… nem számít. Csak fogjuk az ásót és induljunk el. Még ma.

„Ha egy évre elõre gondolsz, vess el egy magot. Ha tíz évre elõre gondolsz, ültess egy fát.” Kínai költõ, i.e. 500

„Aki fát ültet, önmagán kívül másokat is szeret.” Angol közmondás

„Az ember legjobb barátja a Földön a fa. Amikor a fát tisztelettel és gazdaságosan használjuk, miénk a Föld egyik legnagyszerûbb erõforrása.” Frank Lloyd Wright

„Nyugalmukban gyönyörûek; csendjükben bölcsek. Állni fognak, miután mi porrá válunk. Tanítanak minket, és mi gondozzuk õket.” Galeain ip Altiem MacDunelmor

„Bár a fa olyan magasra nõ, a lehulló levelek visszatérnek a gyökérhez.” Maláj közmondás

Veszélyeztetett állatok - jegesmedvék

A jegesmedvék helyzete és az Északi-sark olvadása talán a legkarizmatikusabb és legdrámaibb érzékeltetője a klímaváltozásnak.  

 

 

 

 

A sarkvidék az átlagnál sokkal gyorsabban melegszik, ennek következtében néhány évtizeden belül a nyári időszakban teljesen eltűnhet a jégtakaró. A több mint 500 kilogrammos és 3 méteresre is megnövő jegesmedvékből napjainkban alig húsz, huszonötezer egyed él vadon. A bocsaik fejlődéséhez szükséges táplálékhoz csak a jég felületén jutnak hozzá. A megfogyatkozó élőhely veszélyezteti a jegesmedvék jövőjét, mivel a nyári jégfelszín, ahol barangolnak, vadásznak és szaporodnak, az előrejelzések szerint 20-30 éven belül már teljesen eltűnhet. A helyzet nagyon aggasztó.

. 

 

Itt az ideje, hogy inkább, mint a tényeken sajnálkozva és tétlenül nézve, ahogy a jegesmedvék a szemünk láttára süllyednek el az olvadó jégtakarókon, tegyünk is valamit a globális felmelegedés megfékezése érdekében.

Legközelebb, ha feleslegesen égve hagyod a villanyt, gondolj a jegesmedvékre. Ha valamilyen terméket vásárolsz, vedd figyelembe energiatakarékosságának mértékét, és gondolj a jegesmedvékre.

Karácsonyi ajándékok csomagolása

 A hagyományos csomagolási módszerekhez rengeteg csomagolóanyag szükséges, amely nemcsak drága, hanem néha felesleges is. Az ünnepek alatt klórozott és festett csomagolópapírral töltjük fel a szeméttelepeket, nem gondolva arra, hogy ünnepi figyelmességünk akár környezetünknek is szólhatna.


    Legyünk kreatívak: csomagoljuk az apróbb ajándékokat a nagyobbakba! Például egy konyhai eszközt belecsavarhatunk egy csinos konyharuhába .



    Az apró ajándékokat   (pl. újság-előfizetés , jegy) rejthetjük új sapkába, sálba, kendőbe.
   
   

    Színes textíliából gyönyörű csomagolást lehet varázsolni.      Újrahasznosítható és egyedi.

    A gyerekrajzokkal tarkított csomagolópapír kiváló meglepetés a büszke nagyszülők számára. A természetes színű barna újrapapírra zsírkrétával magunk is rajzolhatunk egypár ünnepi cicomát.
   
    Intézzük úgy a csomagolást, hogy az ajándék kibontásakor ne kelljen széttépni a papírt. Az ünnep után összegyűjthetjük és későbbi felhasználás céljából elcsomagolhatjuk az íveket, szalagokat, masnikat és kártyákat.

    Ha nincs módunk a csomagolás megspórolására, vagy nem szeretnénk lemondani a hagyományainkról, akkor legalább vegyünk újrahasznosított csomagolópapírt, amelyeket nem fehérítettek és mértékletesen festettek.

    A családi ajándékok csomagolásakor minél kevesebb ragasztószalagot használjunk. Ügyesen hajtogatva ragasztó nélkül is boldogulunk. Így az ajándékbontás könnyebben megy és kevesebb papír tépődik szét.

    Vannak ajándékok, amelyeket nem szükséges becsomagolni . A nagydarab ajándékokra, mint például egy videó vagy egy bicikli, elegendő egy ügyesen megkötött ünnepi szalag.

A csomagoláshoz nagyon sokféle „feltétet” használhatunk.
„Sima” kötöző szalagot, masnit, méterben kapható karácsonyi díszszalagot, rafiát, kendert, selyemszalagot. Tehetünk rá bogyókat, fenyőágat, karácsonyfa díszeket, evőeszközöket, fahéjat, szegfűszeget, tobozt, fagyöngyöt, szaloncukrot.

Szinte csak a képzeletünk szabhat határt…

    Magyarázzuk meg a gyerekeknek, hogy a zöld csomagolási mód egyben a Földnek szánt apró ajándék!
    Minden nap, amikor csökkentjük a hulladék mennyiségét és újrahasznosítjuk eszközeinket, egyben teszünk valamit a környezetünkért, hogy gyermekeinknek és az ő gyermekeiknek jobb legyen. Minden apróság számít!

Környezetvédelmi világnap

1972-ben június 5-én nyílt meg Stockholmban „Ember és bioszféra” címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája.

A Nyilatkozat az irányelvekről című okmányban szerepel: „Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget.”
A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAPpá nyilvánította.
 

A világnap célja, hogy felébressze az emberekben a felelősségtudatot, és rávezesse őket arra, hogy mindenkinek magának kell tennie valamit természetes, épített, társadalmi és belső környezetünk megóvásáért, harmonikusabbá tételéért.

 A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. /Szent-Györgyi Albert/
Egészen egyszerű cselekedetekkel is jobbá és fenntarthatóbbá változtathatjuk a körülöttünk lévő világot. Elég, ha csak odafigyelünk cselekedeteinkre és azok következményeire. Ha minden nap teszünk valami apróságot, tudatosan választunk, vásárolunk, közlekedünk, döntünk környezetünk fenntarthatósága érdekében, máris tettünk valamit a változásért.