A Tai Chi taoista testkultúra, ősi kínai gyakorlatrendszere több mint tízezer éves. A Kínában ma is mindennapos – csoportos – gyakorlás ideális helyszíne a szabad levegő, ahol több a természetes energia. Nyugaton elterjedt leegyszerűsített formája is erősíti az immunrendszert, gyorsítja a gyógyulási folyamatokat, elősegíti a hosszú, egészséges élet elérését. A gyakorlatrendszer nem megerőltető testmozgás – hosszan kitartott mozdulatsorozatok képezik – ezért bármilyen korú ember végezheti. A taoista filozófián alapszik, más kínai gyógymódokhoz hasonlóan, s a világban és az emberben lévő természetes harmóniát keresi. Az egészség a jin – sötét, befogadó, szűkülő és nőies -, és a jang – világos, aktív, táguló és férfias -, egymást kiegészítő ellentétnek az egyensúlyát jelenti.
A Tai Chi egyesíti a meditációt és a mozgást, ezzel erősíti a belső életenergiát, a csit, egyben helyreállítja a jing és jang egyensúlyát. Az egészségmegőrzés, az öngyógyítás és az önvédelem érdekében a belső energiát növeli, erősíti, koncentrálja és felhasználja. Energiát ad, javítja a kreativitást, biztosítja a test és a lélek egyensúlyát.
A gyakorlat meghatározott testhelyzetekben végrehajtott lassú mozgásokból áll, melynek kivitelezéséhez akár egy négyzetméternyi terület is elegendő. A kivitelezés ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki a vízben jár, s testsúlyát gyakran áthelyezi a két oldalára. A gyakorlás nem gyorsítja fel a pulzust, de minden izmot, izületet és inat megmozgat. A testből kiáramló belső energia hőt fejleszt, ezért a lassú gyakorlatok végzése során is meg lehet izzadni.
Minden mozdulatnak szimbolikus jelentése és saját neve van. Az erőfeszítés nélküli gyakorlatok végzése közben a belső energia szabadon áramlik a testben. A kiegyensúlyozott mozgásokat lépésről lépésre kell megtanulni, s az ehhez szükséges összpontosítás az egész idegrendszerre megnyugtatóan hat, elmélyült lelki békét eredményez és fokozza a tettrekészséget. Így maga a testi egészség is egyensúlyba kerül.
