A természet szépségei - Nemzeti Parkok Magyarországon

Az Aggteleki Nemzeti Park Magyarország páratlan természeti és kultúrtörténeti értékekben gazdag részén, a hajdani Gömör-Tornai-karszt területén fekszik. Hazánk nemzeti parkjai közül az első, melyet elsősorban a földtani természeti értékek, a felszíni formák és a barlangok megóvása érdekében hoztak létre. A felszín alatti természeti értékei, – az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai – 1995-ben felkerültek az UNESCO Világörökség listájára.

Itt található a hucul kisló hazai törzsállománya is, a Jósvafői Hucul Ménes.

 

-

A daruvonulás a Hortobágy egyik leglátványosabb madármozgalma. Az Észak-Európából (zömmel Finnországból) szeptember első felében érkező madarak a komolyabb fagyok beköszöntéig maradnak nálunk, hogy utána Szicilián, illetve a Boszporuszon keresztül jussanak le tunéziai, szudáni telelő területeikre. A Magyarországon átvonuló darvak 95 %-a a Hortobágyon megpihenve repül tovább, és az itt töltött hónapok alatt legnagyobb részük a Hortobágy-Halastó egyik legzavartalanabb, sekély vizű medencéjébe jár éjszakázni. A Hortobágyon átvonuló darvak száma másfél évtized alatt háromezerről 65 ezerre nőtt, ami mögött feltehetőleg vonulási irányuk módosulása áll.  /Hortobágyi Nemzeti Park/

Nógrád megye északi szögletében, az Ipoly-folyó közelében bújik meg földtani örökségünk gyöngyszeme, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. Ipolytarnóc nevét először a környéken megtalált közel 100 méter hosszúságú, és 8 méter kerületű óriási megkövesült fa tette híressé. A világ legnagyobb ismert megkövesedett fenyő-féléjét a Borókás-patak bontotta ki a vulkáni kőzetek halotti lepléből. Az Ősvilági Pompejinek is nevezett, Európa Diplomás és világörökségi nevezés alatt álló terület 23-17 millió éves képződményeinek változatos kövületei a különleges konzerválódási körülményeknek köszönhetően válhattak közkincsé. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget is adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat.

Ember és a Föld

Az ember és a Föld bolygó folyamatos kölcsönhatásban van.

Ha az ember eltölt egy idõt egy bizonyos helyen, az hatni fog rá. Némelyik hely betegítő hatású,

érezhetően lehúzza az energiát, fáradtnak és szétszórtnak érezzük itt magunkat és

menekülünk innen. Más helyeken feltöltődünk és jól érezzük magunkat. Ezt

mindenki azonnal, ösztönösen érzi, némi gyakorlással tudatossá is lehet tenni a

különféle energiák érzékelését.

Energiapontok és az élővilág

Honnan lehet a különleges energiájú helyeket felismerni?

 A növényzet nagyon sokat elárul.

 Ahol a növény szenved, ott az embernek sincs jó dolga. Kerülendők  például az
olyan helyek, ahol a fák törzsét daganatok csúfítják. … Ahol a növényzet virul,
ott az ember is egészséges lesz. Aggasztó, hogy egyes modern vasbeton- és
acélszerkezetes épületben nem élnek meg a szobanövények. A növényzetet, mint

jelzést ősidők  óta figyelik az emberek a letelepedő hely kiválasztásához. Ugyanígy az

állatok viselkedése is árulkodó: madárfészek, egészséges vadon élő állatok jelenléte
jó jel. A fák, mivel évtizedekig - olykor évszázadokig - egy helyben állnak,
különösen megbízható jelei a helyben található energiáknak. A szabályos körben
növő egészséges fák  gyakran ilyen "szent helyek",energiaközpontok.
„ Ezeket elődeink  „boszorkánykörnek” nevezték, a fákat különösen nagyra

becsülő kelták ilyen helyeken tartották a szertartásaikat.

Ilyen  körökben bújik ki a felszínre a jóságos sárkány a kínaiak hite szerint..

A legtöbb embernek akkor jut eszébe a természet, a fák, az erdők, ha kirándulni szeretne menni, békére, csendre, nyugalomra, kikapcsolódásra vágyik. Éljük a szennyezett városokban mindennapi életünket, de mindeközben jó érzéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy ha szeretnénk, magunk mögött hagyhatjuk ezt az egészségtelen környezetet, és belevethetjük magunkat a „vadonba”. 2011: az Erdők Éve. Jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mennyi mindent adnak ezek a csodálatos életközösségek.

Az erdő otthont ad a benne élő állatoknak, növényeknek, gombáknak, segít megőrizni az élőlények sokféleségét Földünkön. Nagy mennyiségű éltető oxigént bocsájt a légkörbe, miközben hatalmas mennyiségű szennyezőanyagot – szén-monoxidot, szén-dioxidot, kén-dioxidot, nitrogén-dioxidot és ózont – képes elnyelni. Egy friss tanulmány szerint 30 százalékkal több légszennyező anyagokat vesz fel, mint ahogy a tudósok azt korábban gondolták. Ezáltal elsődleges segítőtársaink a klímaváltozás elleni harcban. Hozzájárulnak a bolygó megfelelő páratartalmához, biztosítják a tiszta vízforrásokat, szabályozzák a talaj vízháztartását. Faanyagot adnak. Meredek hegyoldalakon védik a talajt a szél és víz káros hatásaitól, megakadályozzák a talajeróziót. Mezőgazdasági területeinket óvják a széltől, árvíz esetén pedig hozzájárulnak az árhullám biztonságos levezetéséhez.

Mennyi jót kapunk tőlük, az ember mégis pusztítja. A természeti katasztrófák is nagy károkat okozhatnak bennük, a viharok, a szél, a hó, száraz éghajlaton a tűz. Azonban még a tűz sem képes elpusztítani, hiszen a földben lévő magvak túlélik a csapást, és újra kihajtanak. Sőt, vannak olyan fenyőfélék, melyeknek éppen a tűz hatására nyílnak fel a tobozaik, és a tűz elvonulása után szórják szét magvaikat. Az erdő képes megújulni, ha hagyják.

Ősünk, a gyűjtögető ember még nagy becsben tartotta az erdőt, mert az életet jelentette számára vadjaival, gyümölcseivel és terméseivel. A növénytermesztés és az állattartás kialakulásával azonban már szántóföldet és legelőt akart a helyére, és kezdetét vette az erdők évezredek óta tartó, sokszor ész nélküli irtása, kiegészülve az ipari célokat szolgáló fakivágással.

Mindeközben számos erdei élőlény kihalását okozta az ember.

Az emberiség csak megkésve eszmélt rá, hogy az erdő mekkora értéket képvisel. Annak ellenére, hogy ma már ezzel tisztában vagyunk, a gazdasági érdekek sokszor még így is előbbre valók.

Feloldhatatlannak tűnő konfliktus, hogy az ember erdőterületeket és más természetes növénytakarót tüntet el, hogy újabb és újabb mezőgazdasági területekhez jusson. Az emberiség létszámának növekedésével egyre több élelmiszert kell termelni. Tehát egyik biológiai szükségletünkért, a táplálkozásért, feláldozzuk az egészségünkhöz nélkülözhetetlen tiszta levegőt, vízforrásokat és a megfelelő klímát biztosító erdőket.

Számos területen, például a trópusokon, az esőerdők pusztítása nem ad tartósan termékeny földet. Ott ugyanis olyan vékony a termőréteg, hogy nem lehet évről-évre eredményesen bevetni, a föld hamar kimerül. Környezetvédő aktivisták próbálják megállítani az illegális fakitermelést, és nem egyszer az életükkel fizetnek azért, hogy felemelik szavukat az erdő védelme érdekében. Mindeközben az esőerdőkben még számtalan állat-és növényfaj vár felfedezésre, hiszen a világ leggazdagabb élővilágával rendelkeznek ezek a területek. Azt sem tudhatjuk, hogy a pusztítás során nem tűnnek-e el végleg olyan növények, melyeket a gyógyítás szolgálatába állíthatnánk.

Bár földrajzilag távol esnek tőlünk az esőerdei területek, nekünk is nagy kincset jelentenek. Mi is tudjuk támogatni fennmaradásukat azzal, hogy például nem vásárolunk olyan termékeket, melyekhez a pusztulásuk következtében juthatunk hozzá, például a pálmaolajjal készült élelmiszereket.

Magyarországon szerencsére nem fogynak, hanem növekednek az erdőterületek a helyes erdőgazdálkodásnak köszönhetően.

Ha tehetjük, kertünkbe is ültessünk fákat. Lombjuk hűsítő árnyékkal ajándékoz meg bennünket, és még energiát is megtakarítanak nekünk, ha a klímaberendezést is egy fával árnyékoljuk le.

Meséljük el gyermekeinknek is, hogy milyen értéket képviselnek az erdők, hogy már kiskoruktól tudatosuljon bennük az, amire sokan csak mostanában jönnek rá, hogy az erdők az életet jelentik számunkra.

21. századi felfedezések Magyarországon

Mára nem sok szeglete maradt a Földnek, ahol esély lenne új. ember még nem látta területek feltárására, felfedezésére. A légi és űrfelvételek korszakában jóformán nincs olyan pontja bolygónknak, amelyről ne állnának rendelkezésre részletes térképek, Ám még a több ezer méter mélyen lévő tengerfenékről és talán a Naprendszerről is pontosabb tudással rendelkezünk, mint a gyakran csak néhány méterrel a lábunk alatt kacskaringózó természetes üregekről..


Az átlagembernek biztosan a Tavasbarlang jut eszébe Tapolcáról. Mostantól azonban ezt a kifejezést többes számban illik használni, ugyanis 2010. november 26-án ebben a gyönyörű fekvésű városban találták meg hazánk legnagyobb vízfelületű barlangi tavait.

Évekkel ezelőtt egy szállodaépítkezés kapcsán találták meg a tavaknak otthont adó Berger Károly-barlangot, amely egészen addig, amíg az építési munkák során fel nem nyitották, teljesen elzárt üregrendszer volt. Barlangász kutatók vették birtokba a mélységet s álltak neki a felderítésének. Évek alatt aprólékos munkával mérték fel a barlangot, sok esetben centiméterenként haladva a sáros omladékkal teli szűk járatokban, a ruhát szaggató kőcsipkék közt, hogy azután kimerülten, de a felfedezés teljes örömével csodálhassák meg egy-egy feltáruló terem szépségeit, a változatos oldási formavilágot, a fejlámpák fényében csillogó kristályokat, cseppköveket.
A tapolcai barlangok három főbb szintre oszthatók: a felszínhez legközelebb, kb. 12–14 méteres mélységben elhelyezkedők szárazak, a következő, nedves szint közvetlenül a karsztvíz feletti rétegen van, itt már előfordulnak pocsolyák, kisebb tavak (pl. ilyen a Tavasbarlang csónakázásra használt része), ez a réteg kb. 17–20 méter mélyen fekszik. A harmadik réteg a karsztvíz alatti, tehát vízzel elöntött járatok szintje, ide tartozik a Kórház-barlang egy kisebb, „Búvárok terme” néven ismert része, s a Tavasbarlang nagyközönség által nem látogatható mélyebb területe is. A Berger-barlang a két magasabb szinten helyezkedik el, egy része száraz, majd ahogy egyre mélyebbre jutunk az enyhén délies lejtésű járatokban, itt is megjelenik a víz. A feltárások során egy ideje már a nedves szinten haladtak a kutatók, találtak kisebb tavakat is a folyosókban, ám az igazi csoda egészen a novemberi utolsó hétvégéig váratott magára. Egy korábban idő hiányában felderítetlenül maradt nyíláson keresztülfurakodva, majd egy sáros aljzatú járaton kúszva mentek tovább, amikor mintegy 100 méter megtétele után az egyre táguló üregben felcsillant az első tó zöldesen ragyogó víztükre! Nehéz annál nagyobb élményt elképzelni, mint amikor olyan dolgot pillanthatunk meg, amit még korábban nem látott emberi szem! A nagy földrajzi felfedezések kora már lezárult, így csak a világűrben s a föld mélyén találhatunk még ismeretlen dolgokat. Ez utóbbi vonzza a barlangászokat, akik hosszas, kitartó és egyáltalán nem veszélytelen munka után élhetik át az ehhez hasonló élményeket.

Baradla-barlang...... az elbűvölő föld alatti világ

 Baradla-barlang hazánk egyik legértékesebb természeti kincse. Története, az emberrel való kapcsolata az ősidők homályába nyúlik vissza. Idegenforgalma a 18. század végétől fokozatosan fejlődött napjainkig, amikor is a magyar-szlovák határ mindkét oldalán található más barlangokkal együtt felkerült az UNESCO Világörökség-listájára. A Baradla azonban több mint turisztikai látványosság: jelentős szerepet játszott nemzeti kultúránkban is. Legalább kétszáz éve annak, hogy számos tudományág (például geológia, paleontológia, biológia, régészet, történelem, néprajz, irodalomtörténet stb.) képviseletében kutatók nemzedékei tanulmányozzák. Munkájuk páratlanul gazdag ismeretanyaggal bővíti tudásunkat az elbűvölő föld alatti világról.