Goethe egyszer "Zeusz gyermekeinek" nevezte Alexander von Humboldtot és fivérét Wilhemet.
Mindketten rendkívüli képességekkel megáldott emberek voltak.Wilhelm von Humboldt 1810-ben megalapította a berlini egyetemet és jelentős nyelvtudományi műveket írt, Alexander teljesítménye pedig több területen is már-már emberfelettinek tűnik.
Humboldt szobra Berlinben a nevét viselő egyetem főépülete előtt
Alexander von Humboldt, a földrajztudomány
egyik legnagyobb alakja. A tudós 1769. szeptember 14-én született
Berlinben, apját 9 éves korában veszítette el, így Wilhelm bátyjával
együtt (aki később államférfiként és nyelvészként szerzett hírnevet)
rideg és távolságtartó anyja nevelte. Gazdaságtant, mérnöki, ásványtani,
bányászati ismereteket tanult, 23 évesen már a bayreuthi hercegség
bányászati és kohászati ügyeinek vezetője lett. A sótermelés
tanulmányozása céljából beutazta Felső-Bajorországot, Galiciát,
diplomáciai küldetéseket teljesített Itáliában, felkereste Angliát,
Svájcot, Franciaországot és Ausztriát.
Az állami szolgálatból kilépve úgy
döntött, régi vágyának engedve messzi tájakra utazik. Megszerezte IV.
Károly spanyol király támogatását és 1799-ben egy francia botanikussal
Latin-Amerikába indult az ottani flórát és faunát tanulmányozni. Öt év
alatt csaknem 10 ezer kilométert tettek meg a spanyol gyarmatokon
gyalog, lóháton és kenun. Feltárták az Orinoco vidékét és felismerték,
hogy létezik összeköttetés az Amazonas és az Orinoco folyamrendszere
között. Bejárták az Andok fennsíkjait, minden korábbinál magasabbra
másztak fel a Csimborasszón, amelyet akkor a világ legmagasabb pontjának
hittek. Humboldt tüzetesen tanulmányozta Kuba természetrajzát és
társadalmát, ezért emlegetik Kuba második felfedezőjeként. Dél-Amerika
nyugati partjainál felfedezte a nevét viselő hideg tengeráramlást.
Mexikóban felajánlották neki, hogy legyen a kormány tagja, de nemet
mondott, útban hazafelé Washingtonban megismerkedett Thomas
Jeffersonnal.
Expedíciója eredményeit 30 kötetben adta ki francia és latin nyelven,
ezután áradt rá az elismerés, számos akadémia választotta tagjának, a
porosz király kamarássá nevezte ki és évjáradékban részesítette.
1827-ben visszatért Berlinbe, ahol Vilmos porosz herceg tanácsadója
lett. 1829-ben ismét távoli útra indult, bejárta az Uralt, Szibériát,
Belső-Ázsiát egészen Kínáig, miközben földrajzi, geológiai és
meteorológiai megfigyeléseket tett. Igen jelentősek meteorológiai
térképei, alapvető kutatásokat végzett az egyes területek flórája és
faunája közti összefüggésekre vonatkozóan, következtetéseket vont le a
vulkáni erők és a kőzetátalakulás a földkéreg történetében játszott
szerepéről. Kimutatta az éghajlat és a növényzet közti szoros
kapcsolatot, bevezette az izoterma (az azonos hőmérsékletű földrajzi
helyeket összekötő vonal) fogalmát. Élete végén Kosmos című nagy művében
a természetet, mint rendezett egészet kísérelte meg bemutatni.
1859. május 6-án bekövetkezett halála
után vagyonát - mivel családja nem volt -, tudományos célra fordították.
Emlékére hozták létre a Humboldt Alapítványt, amely tudósok számára
biztosít ösztöndíjakat, Berlinben szobra áll Wilhelm bátyjával együtt a
róluk elnevezett egyetem előtt. Számos állat- és növényfaj, természeti
képződmény, közterület és oktatási intézmény viseli nevét világszerte.
.Humboldt-kalmár. A tudós nevét több állat- és növényfaj is viseli.
Orinoco-delta – Itt is járt Humboldt
/Kép: National Geographic /
