Árpádházi Boldog Margit IV. Béla magyar király
leánya volt, 1242-ben az újabb kutatások szerint Znióváralján született.
Szülei a tatárpusztítás elől Klisszába, Dalmáciába menekültek s a
veszedelem idején tett fogadalmuk értelmében, hálából az isteni
Gondviselés segítségéért, gyermeküket az egyház szolgálatára szánták s
már egészen kicsi korában beadták a veszprémi Szent Katalin-kolostorba, a
szentdomonkosrendi apácákhoz. Vele ment dajkája, Bodoméry Tamás főispán
fiatal özvegye, Olimpiádis asszony is, Erzsébet nevű leányával.
Margitot tízéves korában 18 társával átvitték a Nyulak-szigetén épült,
Boldogasszonyról elnevezett domonkosrendi apácakolostorba, ahol élete
végéig maradt. Még nem érte el tizenkettedik évét, amikor fogadalmat
tett. Tizenkilenc éves volt, amikor nagy ünnepélyességgel apácának
szentelték föl. A források szerint több ízben alkalma lett volna, hogy
visszatérjen a világi életbe. Előbb állítólag egy lengyel herceg, majd
II. Ottokár cseh király kérte meg kezét, de a kegyes életű királyleány
nem cserélte föl fátyolát a menyasszonyi koszorúval. Istennek ajánlott
önsanyargató életmódja még az egykorú fogalmak szerint is párját
ritkította. Gyenge teste azonban nem sokáig bírta ki a lemondás
szenvedéseit; huszonkilenc éves korában meghalt. A személyéhez fuződő,
még életében tapasztalt s később megismétlődő csodás jelenségek hatása
alatt, kevéssel a temetés után megindult az eljárás szentté-avatása
érdekében. De bár az erre irányuló hivatalos vizsgálat, a fönnmaradt
jegyzőkönyv bizonysága szerint, meglepő eredménnyel járt, a végleges
elintézés - többszöri sürgetés ellenére is - késett. A sokáig húzódó ügy
végül 1805-ben, olymódon fejeződött be, hogy a Szent Domonkos-rend
kérésére VII. Pius pápa megengedte Boldog Margit halála évfordulójának
(január 18-ának) ,,festum duplex'' gyanánt való ünneplését. A magyar nép
közvéleménye azonban, noha kedveltjét hivatalosan csak ,,Boldog'' jelző
illetné meg, ösztönös ragaszkodással továbbra is kitartott a régi
szólás mellett s hitbuzgósági eszményét mai napig Szent Margitnak
nevezi.
A közönségesen Margit-legenda néven
emlegetett műnek 231 lapra terjedő, nyolcadrét papirosra írt, elején
csonka, végén befejezetlen kézirata 1836 óta a Magyar Nemzeti Múzeum
tulajdona. A magyar nyelvű szöveget először Ferrari (Ferrarius) Zsigmond
bécsi domonkosrendi szerzetes említi De rebus Ungaricae Provinciae S.
Ordinis Praedicatorum (Viennae, Austriae) c. 1637-ben megjelent
munkájában, mely a Legenda latin fordítását is magában foglalja. Ferrari
szerint a magyar nyelvű kézirat a töröktől menekülő margitszigeti
apácák révén, idők folyamán Nagyszombatba került; innen szerezte ő meg
egy másolatát, melyet aztán lefordíttatott magának. - Az ismert és reánk
maradt kézirat utóbb Pozsonyba jutott s Pray György-nek, a kiváló
jezsuita történetírónak a tulajdona lett. Ő tette aztán közzé
nyomtatásban 1770-ben ily című munkájában: Vita S. Elisabethae Viduae
nec non B. Margaretae Virginis. Tyrnaviae. Kiadványát igen értékes
történeti tájékoztató vezeti be. - Tizenkét évvel később Vajda Sámuel,
tihanyi apát a nagyközönség részére is hozzáférhetővé akarván tenni,
saját kora helyesírása szerint adta ki. E kiadás azonban nem alkalmas a
zavartalan olvasásra, mert akkoriban a kézirat részei még nem voltak
megfelelő módon elrendezve, s így történt, hogy több helyen össze nem
tartozó lapok kerültek folytatásként együvé. Erre vonatkoznak a
Vajda-féle kiadványban az efféle kitételek: ,,Alig ha itt-is egy kevés
heánosság nintsen e' régi írásban.'' A Nemzeti Múzeum birtokában levő s
már rendbehozott kódexet a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Volf
György tette közzé 1879-ben, a kézirathoz teljesen hű, betűszerinti,
tehát ismét elsosorban tudósoknak szánt alakban, a Nyelvemléktár című
nagyobb sorozat nyolcadik kötetében. Volf György állapította meg, hogy a
kódexet Ráskay Lea, egy előkelő származású margitszigeti, domonkos-
vagy - amint magyarosan mondják - dömésrendi apáca másolta 1510 táján.
Volf Györgyön kívül napjainkig sok tudós foglalkozott már a Legenda
különbözo kérdéseivel. Az irodalomtudósok egész sora kutatását főképpen
annak megállapítására irányította, hogy ki írhatta a Legendát. Ezt
azonban máig sem sikerült kideríteni. Mindössze annyi bizonyos, hogy az
ismeretlen szerző latin eredet nyomán írta a magyar szöveget. Az újabb
búvárkodások nyomán kitűnt, hogy a latin legenda két forrásra vihető
vissza. Az egyik mű, melynek alapján készült, a legújabb kutatások
szerint fr. Marcellus XIII. századi magyar dominikánus szerzetestől
származik, a másik forrás pedig az a latin nyelvű jegyzőkönyv lehetett,
melyet Boldog Margit halála után 1276-ban vettek föl a szentté avatással
kapcsolatos vizsgálat ügyében.
Margit napja.... Alighogy elmúlt a Medárd-veszély, tizedikén Margit okozhatott meglepetést. "Margit felhőtől fél, égi háborút vél" - mondogatták az öregek arra utalva, hogy a zivatar elveri a gabonát és leveri a gyümölcsöt a fáról. Júniusban inkább már száraz, napos idő lenne kívánatos, mert ez a gabonaérés ideje. "A júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe" - tartja a népi megfigyelés. Szintén termésjósló nap volt 11-én Barnabás napja, amikor "Ha szép az idő, tele lesz a magtár, ám az eső csak pusztítja a szőlőt". "Medárdius tájban a nyár hideg faggyal nem jár" - állítja egy régi népi megfigyelés, amely az ilyenkor még néha előforduló hűvösebb napokra utal. Több a valószínűsége viszont a Margit naphoz fűződő, és a nyugtalanabb időjárást jelző regulának: "Margit felhőtől fél, égi háborút vél". Mindenesetre a sokévi megfigyelések szerint június az egyik legzivatarosabb hónapunk és a haragvó villámoké is. Nem árt tehát megszívlelni egy másik hajdani figyelmeztetést: "Jól figyelj, s a vihar során / messze kerüld el a tölgyfát. / Lucfenyőtől mindig szaladj, / de a bükkhöz hű maradhatsz." Egyébként a 10-én esedékes névünnepet sokfelé Retkes Margit napjának is nevezték, merthogy a gazdaasszonyok szerint az ekkor elültetett retekmag ígérte a legjobb termést. Másutt e napot Legyes Margitnak titulálták, és az ablakokat zárva tartották, mert különben abban az évben sok lesz a légy. (Állítólag a kötényében hozza a legyeket, és onnan engedi be a konyhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése