"Gyémánt király ".. Charles Lewis Tiffany

A gyémánt misztikus erejét már az egyiptomiak felismerték, ahol a gyémánt viselése négy bal ujjunkon azt biztosította, hogy a vena amoris („szerelem ere“) az ujjakból egyenesen a szívbe vezessen. A gyémánt és gyémántpor elhelyezése az ujjakon az örök szerelmet biztosította.

A gyémántokat Európába legelőször talán Nagy Sándor hozta. Eleinte rejtélyes különlegességnek tartották, mágikus és gyógyító tulajdonságokat adtak neki. Úgy mesélik, hogy amikor Nagy Sándor megérkezett a Gyémántvölgybe, a völgy tele volt drágakövekkel és kígyókkal, amelyek gyilkos tekintettel védték őket. Nagy Sándor viszont a kígyókat becsapta és megszerezte a gyémántokat. A régi Görögországban a gyémántok az „istenek könnycseppei“ voltak, melyek a földre estek. Hogy hangsúlyozzák a gyémánt keménységét, „adamas“-nak hívták, ami legyőzhetetlent jelent. 60 évvel Krisztus előtt Plinius A természet történelmében ír a gyémántokról. Az első nem csiszolt gyémánt Rómában az 1. és 3. század között jelent meg. A 13. században említi Marco Polo Ormuzt mint az egyik fő perzsa gyémántpiacot.

Nyugaton a 13. században a fő gyémántpiac Velencében volt. Európa legtöbb fővárosa üzleti kapcsolatban állt ezzel a várossal. És innen jöttek a selyem- és gyémántkereskedők Brugge-ba. Brugge nem csak a gyémántüzlet központja lett, a gyémántok feldolgozása is itt folyt. A gyémántüzlet gyorsan elterjedt és ekkor lépett színre Brugg Lodewijck van Berken, a gyémántcsiszolás feltalálója.

A gyémánt csiszolása sokáig titkolva volt. A 14. században csak oktaédereket csiszoltak, fa- vagy rézalátéten gyémántporral megszórva. Ezt a módszert már régebben is használták más drágakövek és elefántcsont csiszolására. A gyémántoknál viszont ez a folyamat hosszú volt. A 15. században kezdtek modernebb módszereket alkalmazni a szabálytalan kristályok hasítására. A csiszolásnál viszont továbbra is az originális alak volt tiszteletben tartva. A gyűrűkbe piramis alakú kövek kerültek. A csiszolás lényege a szabálytalan részek és más hibák eltávolítása volt.


1812. 02. 15..én született Charles Lewis Tiffany, a gyémántok királya, a Tiffany ékszerészet megalapítója.

1837 szeptember 18-án a 25 éves Charles Lewis Tiffany John B. Young barátjával együtt az apjától kapott 1ooo dolláros kölcsönből egy luxuscikk kereskedést nyitott a new york-i Broadway-n. Minden egyes árucikk olyan vitathatatlan árkategóriába került, hogy az újságok az első oldalon írtak a boltról. Ennél jobb reklámfogást el sem lehetett volna képzelni. Az első nap bevétele 4,98 dollár volt.
Az új üzlet kifejezetten amerikai stílust képviselt, ami megváltoztatta a fényűzésről és az eleganciáról alkotott viktoriánus elképzeléseket. A természet világától inspirálva a fiatal cégtulajdonosok egyszerű és harmonikus stílust teremtettek. Kezdetben ezüst tálcákat és evőeszközöket, valamivel később ékszereket is terveztek. Egyedi, tiszta, mértéktartó stílusuk összefonódott a Tiffany & Co. márkanévvel, ami az ízlés, az elegancia mértékévé vált. Ugyanakkor szinte elsőként ismerték fel, a cég-arculat kereskedelmi jelentőségét. Így választották ki azt a szinte világító, világoskék árnyalatot, amely a mai napig összetéveszthetetlenül a céget szimbolizálja. Ebben a színben készültek és készülnek ma is csomagolások, a dobozok, a vásárlószatyrok, a kiadványok és minden reklámanyag. Idővel ez a szín annyira eggyé vált a Tiffany márkával, hogy ma már általánosan Tiffany-kékként ismerik, az exkluzivitás és az elegancia képzetét keltve.

Tiffany voltaképpen talán a világ első komplex design cége. Ami azt jelenti, hogy a cég a mindennapi életet díszítő, esztétikai szférába emelő tárgyakat tervezett. Manapság a Tiffany márka elsősorban ékszert jelent, hiszen az ékszerek által vált a cég különösen ismertté a világon. De a Tiffany név az iparművészet és a design más területeiről sem tűnt el nyomtalanul, s ezt a sokarcúságát a mai napig megtartotta.

1878-ban Charles Tiffany megvásárolta a világ egyik legnagyobb és legfinomabb sárga gyémántját 18ooo dollárért. A cég Dr. George Frederick Kunzt, drágakőszakértőt alkalmazta, hogy felügyelje a gyémánt metszését, amelyet végül 9o metszéssel 128.54 karátot ért. A gyémántot a dél-afrikai Kimberley gyémántbányában fedezték fel 1877-ben. Ma a vevők milliói látják a Tiffany áruház első emeletén New Yorkban. Az eredeti gyémántkristály 287.42 karát súlyú volt mielött a példa nélküli 9o metszést ejtették volna rajta. Ez 32 metszéssel több volt a hagyományos gyémántmetszésnél.
Ez az év különösen sikeresnek bizonyult a cég számára. A párizsi világkiállításon arany érmet nyertek, a cég feje C.L. Tiffany pedig megkapta a Francia Becsületrend Lovagja címet.
E megtisztelő kitüntetést követően Tiffany a császári és királyi koronás fők ékszerészévé vált. Az európai arisztokrácián kívül dolgozott az ottomán császár, az orosz cár és az iráni sah számára is.

1886-ban a cég bemutatta a mai napig ismert úgynevezett "Tiffany" foglalatot. Ennek jellegzetessége, hogy a gyémántot hat platina karom emeli ki, ami lehetővé teszi a fény még hatásosabb játékát és a kő fokozott ragyogását. Ez a forma a világ legismertebb eljegyzési gyűrűjévé vált. A következő években Tiffany felvásárolta a francia koronaékszerek jelentős részét, beleértve Eugénia császárnő négy gyémántláncból komponált nyakékét. Ezek után Charles Lewis Tiffany a "gyémánt király" nevet kapta.

Régészeti emlékek nyomában /3/

Kun kincsek 

A fehértói kincs mellett a Kiskunság másik, nagy szenzációt kiváltó együttese az 1962-ben Kelebián, erdészeti munkák során előkerült lelet. 

A helyszínen Kőhegyi Mihály végzett hitelesítő ásatást, amelynek során megállapította, hogy a 97 darab,  580 g össztömegű  tárgy két, egymáshoz viszonylag közel fekvő gödörben helyezkedtek el..    Kelebiát a források biztosan csak 1543/ 1572-ben említik a kalocsai érsek tizedlajstromában. Fontos tény azonban, hogy a lelőhely az egykori Halas szék kun pusztája volt..

  A leletek egyik legkülönlegesebb darabja az a bizánci láncos-csüngős ezüst hajkarikapár (az egyikből csak a függesztőkarika maradt meg), amelyre utólag csörgőket szereltek, és egy egykori sérülés helyén cérnaszállal kötöztek össze. Szintén bizánci eredetűek (valószínűleg balkáni vagy orosz készítmények) a filigrándíszes kapcsolószerkezettel ellátott ezüst pántkarperecek is, amelyek közül az egyiket kettétörte után szintén házilag javították.Ugyancsak a balkán felé mutat egy poncolt, téglalap alakú ruhadísz, egy hatágú csillag alakú,ezüstlemezből kivágott, a közepén „IE”   monogrammal díszített csüngő és egy domború verőtövön préselt, fán ülő madárpárt ábrázoló boglárpár is. Ez utóbbiak a 13-14.századi kelet-európai ötvösművészetre jellemző eljárás szerint készültek.  

 A nyugati ízlésről tanúskodik a kelebiai kincs gótikus ruhacsatja, amely a kapcsolótűre forrasztott pajzs alakú veret miatt aligha volt használható. Erősen kopott, díszbetétei még a földbe kerülés előtt kihullottak, így joggal feltételezhető, hogy ismét egy többgenerációs darabbal állunk szemben. További érdekesség a leletben az az oroszlános öntött veretpár,amelynek hátára később rossz minőségű, bekarcolt hálómintás ezüstlemezeket erősítettek.,.  A kelebiai kincsben is kerültek elő különféle gyűrűk: „I”, „M” és „D” monogrammal ellátott, növényi kereteléses, vésett díszű lemezfejes darabok és egy nagyobb fejű, peremén„I”, „D” és „O” betűkből váltakozó, közöttük levélcsokrokból és csillagból álló körirat-imitációval díszített, keresztes gyűrű. A lelethez tartozó gombok szinte minden 14. századi típust képviselik, számos különleges minőségű darabbal. Ebben az együttesben is találunk továbbá boglárokat és préselt díszvereteket, melyeknek 1-1 példánya igen közeli rokonságban  áll mind a fehértói, mind a bodoglári veretekkel.. A kelebiai kincs értelmezését leginkább az a nagyméretű kerek, kissé kopott aranyozású préselt ezüstlemezpár határozta meg, amelyen sárkányokat keretező köriratban az„Armella Consortis Pauli Bani De M” (Pál, M-i bán feleségének karperecei) felirat olvasható.A korai kutatást nem hozta zavarba az a tény, hogy a karperecekre utaló szöveg két ezüstlemezen szerepelnek, és az egész együttest ezen felirat alapján próbálta meg a    Garai Pál, macsói bán feleségéhez, Kós asszonyhoz kötni.. 

 Kós asszony Nekcsei Demeter tárnokmester legidősebb lánya volt, Nekcsei pedig később Pál húgát, Katalint vette feleségül. Pál Károly Róbert egyik első híveként átadta neki pozsegai várát, ami után nemsokkal (1312-1320) magas tisztségeket – köztük a macsói bánságot – kapott.. A korábbi kutatás szerint a kelebiai kincset Pál és Kós leszármazottai rejthették el,azonban erre semmilyen biztos adat nincsen. Azt tudjuk, hogy a Garaiak szegényebb oldalágába, a Becsei családba született Töttös barsi ispán, lévai várnagy, aki 1342-ben családi székhelyül megszerezte Bátmonostort. Fiát, Lászlót 1360-ban  albirtokán kirabolták, az ekkor készült feljegyzések szerint 25 ezüstpoharat, 2 ezüstcsészét, 9 ezüst díszövet és 200arany forintot vittek el tőle. Könnyű belátni, hogy még ez a vagyon is jóval nagyobb az általunk vizsgált kincsnél.A kulcsot épp az jelentheti, amelyen elődeink átsiklottak: mégpedig az, hogy miért szerepel a „karperec” felirat egy díszlemezen? A választ minden bizonnyal az jelentheti, hogy az egykor Kós asszonynak készített karperecek matricáit újra felhasználták, így a felirat – Sinka mesteréhez hasonlóan – pusztán díszítésre szolgált. Ezek alapján ismét csak arra gondolhatunk, hogy egy helyi kapitány kisebb vagyonát találtuk meg Kelebián – de hogy ki is lehetett az a bizonyos személy, talán sosem tudjuk meg biztosan.
.A kincsek új értelmezése.
 Már Pálóczi-Horváth András is rámutatott arra, hogy Halas-szék a 14-15. században kun föld volt. V. Székely György megállapította, hogy a 13. század második felétől a területen a Csertán-nemzetség székelt. A kelebiai kincsben található egy hatkaréjos lemez,amelyen egy fátyoltakaróval díszített lovagi sisak ormán egy csukaszerű hal látható. Kunnyelven pedig a csertán szó éppen csukát jelent – valamint erre az eredetre utalhat a szék „Halas” elnevezése is., 22, 1347-től a terület vezetője Köncsög ispán volt, akit 1366-ban már „Halasi” előnévvel tüntetnek fel a források. Hatházi Gábor szerint a kiskunsági kincseknek Köncsög ispán leszármazottaihoz lehet köze, amelyet azok összetétele is alátámaszt: mindegyikben megfigyelhető egy erőteljes balkáni-bizánci alapréteg, amelyre az asszimilációra utaló nyugati gótikus ékszerek csoportja illeszkedett. Köncsög családja jelentős magyar területeket kebelezett be, ellenfelei gyakran épp a Becsei (Bátmonostori) Töttösök voltak.Zsigmond trónra lépésével megkezdődött a kun székrendek kiépítése, rendeletszületett arról is, hogy a „gyanús eredetű” javak a királyra szálljanak vissza. Mivel Zsigmond1390-re már visszavette Halast, Köncsög fiai az új király első áldozatai között lehettek. A házilag javítgatott tárgyak is egy elszegényedő, „a falvak jobbágyi-köznépi rétege felett álló,de annak gazdasági erejét nem sokkal túllépő, közepesen tehetős anyagi-társadalmi szintet  feltételeznek”. Hatházi Gábor minden részletre kiterjedő tárgytörténeti vizsgálatai nyomán fény derült arra, hogy a Kiskunság területéről előkerült 14-15. századi kincsek nem a korábban feltételezett előkelőségekhez, hanem sokkal inkább a területet irányító, alacsony középrétegbeli kun kapitányokhoz, illetve azok leszármazottaihoz köthető..

forrás:
Király Ágnes 14-15.sz. kun kincsek

 






Kun  övcsat