A gyémánt misztikus erejét már az egyiptomiak felismerték, ahol a gyémánt viselése négy bal ujjunkon azt biztosította, hogy a vena amoris („szerelem ere“) az ujjakból egyenesen a szívbe vezessen. A gyémánt és gyémántpor elhelyezése az ujjakon az örök szerelmet biztosította.
A gyémántokat Európába legelőször talán Nagy Sándor hozta. Eleinte rejtélyes különlegességnek tartották, mágikus és gyógyító tulajdonságokat adtak neki. Úgy mesélik, hogy amikor Nagy Sándor megérkezett a Gyémántvölgybe, a völgy tele volt drágakövekkel és kígyókkal, amelyek gyilkos tekintettel védték őket. Nagy Sándor viszont a kígyókat becsapta és megszerezte a gyémántokat. A régi Görögországban a gyémántok az „istenek könnycseppei“ voltak, melyek a földre estek. Hogy hangsúlyozzák a gyémánt keménységét, „adamas“-nak hívták, ami legyőzhetetlent jelent. 60 évvel Krisztus előtt Plinius A természet történelmében ír a gyémántokról. Az első nem csiszolt gyémánt Rómában az 1. és 3. század között jelent meg. A 13. században említi Marco Polo Ormuzt mint az egyik fő perzsa gyémántpiacot.
Nyugaton a 13. században a fő gyémántpiac Velencében volt. Európa legtöbb fővárosa üzleti kapcsolatban állt ezzel a várossal. És innen jöttek a selyem- és gyémántkereskedők Brugge-ba. Brugge nem csak a gyémántüzlet központja lett, a gyémántok feldolgozása is itt folyt. A gyémántüzlet gyorsan elterjedt és ekkor lépett színre Brugg Lodewijck van Berken, a gyémántcsiszolás feltalálója.
A gyémánt csiszolása sokáig titkolva volt. A 14. században csak oktaédereket csiszoltak, fa- vagy rézalátéten gyémántporral megszórva. Ezt a módszert már régebben is használták más drágakövek és elefántcsont csiszolására. A gyémántoknál viszont ez a folyamat hosszú volt. A 15. században kezdtek modernebb módszereket alkalmazni a szabálytalan kristályok hasítására. A csiszolásnál viszont továbbra is az originális alak volt tiszteletben tartva. A gyűrűkbe piramis alakú kövek kerültek. A csiszolás lényege a szabálytalan részek és más hibák eltávolítása volt.
1812. 02. 15..én született Charles Lewis Tiffany, a gyémántok királya, a Tiffany ékszerészet megalapítója.
1837 szeptember 18-án a 25 éves Charles Lewis Tiffany John B. Young barátjával együtt az apjától kapott 1ooo dolláros kölcsönből egy luxuscikk kereskedést nyitott a new york-i Broadway-n. Minden egyes árucikk olyan vitathatatlan árkategóriába került, hogy az újságok az első oldalon írtak a boltról. Ennél jobb reklámfogást el sem lehetett volna képzelni. Az első nap bevétele 4,98 dollár volt.
Az új üzlet kifejezetten amerikai stílust képviselt, ami megváltoztatta a fényűzésről és az eleganciáról alkotott viktoriánus elképzeléseket. A természet világától inspirálva a fiatal cégtulajdonosok egyszerű és harmonikus stílust teremtettek. Kezdetben ezüst tálcákat és evőeszközöket, valamivel később ékszereket is terveztek. Egyedi, tiszta, mértéktartó stílusuk összefonódott a Tiffany & Co. márkanévvel, ami az ízlés, az elegancia mértékévé vált. Ugyanakkor szinte elsőként ismerték fel, a cég-arculat kereskedelmi jelentőségét. Így választották ki azt a szinte világító, világoskék árnyalatot, amely a mai napig összetéveszthetetlenül a céget szimbolizálja. Ebben a színben készültek és készülnek ma is csomagolások, a dobozok, a vásárlószatyrok, a kiadványok és minden reklámanyag. Idővel ez a szín annyira eggyé vált a Tiffany márkával, hogy ma már általánosan Tiffany-kékként ismerik, az exkluzivitás és az elegancia képzetét keltve.
Tiffany voltaképpen talán a világ első komplex design cége. Ami azt jelenti, hogy a cég a mindennapi életet díszítő, esztétikai szférába emelő tárgyakat tervezett. Manapság a Tiffany márka elsősorban ékszert jelent, hiszen az ékszerek által vált a cég különösen ismertté a világon. De a Tiffany név az iparművészet és a design más területeiről sem tűnt el nyomtalanul, s ezt a sokarcúságát a mai napig megtartotta.
1878-ban Charles Tiffany megvásárolta a világ egyik legnagyobb és legfinomabb sárga gyémántját 18ooo dollárért. A cég Dr. George Frederick Kunzt, drágakőszakértőt alkalmazta, hogy felügyelje a gyémánt metszését, amelyet végül 9o metszéssel 128.54 karátot ért. A gyémántot a dél-afrikai Kimberley gyémántbányában fedezték fel 1877-ben. Ma a vevők milliói látják a Tiffany áruház első emeletén New Yorkban. Az eredeti gyémántkristály 287.42 karát súlyú volt mielött a példa nélküli 9o metszést ejtették volna rajta. Ez 32 metszéssel több volt a hagyományos gyémántmetszésnél.
Ez az év különösen sikeresnek bizonyult a cég számára. A párizsi világkiállításon arany érmet nyertek, a cég feje C.L. Tiffany pedig megkapta a Francia Becsületrend Lovagja címet.
E megtisztelő kitüntetést követően Tiffany a császári és királyi koronás fők ékszerészévé vált. Az európai arisztokrácián kívül dolgozott az ottomán császár, az orosz cár és az iráni sah számára is.
1886-ban a cég bemutatta a mai napig ismert úgynevezett "Tiffany" foglalatot. Ennek jellegzetessége, hogy a gyémántot hat platina karom emeli ki, ami lehetővé teszi a fény még hatásosabb játékát és a kő fokozott ragyogását. Ez a forma a világ legismertebb eljegyzési gyűrűjévé vált. A következő években Tiffany felvásárolta a francia koronaékszerek jelentős részét, beleértve Eugénia császárnő négy gyémántláncból komponált nyakékét. Ezek után Charles Lewis Tiffany a "gyémánt király" nevet kapta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése