Néhány évtizeden belül megtalálhatjuk a Földön kívüli életet!

Mars

Valószínűleg feltűnő vörös színe ihlette az ókor emberét, hogy a római hadistenről nevezze el. Noha csak feleakkora, mint a Föld, az összes égitest közül mégis ez hasonlít legjobban lakóhelyünkhöz. A Marson egy nap alig tart tovább, mint a mi bolygónkon, és hasonló tengelyferdeségének köszönhetően még évszakok is megfigyelhetők rajta. A felszíne is csaknem ugyanolyan változatos.


A Naprendszerben a legnépszerűbb célpont továbbra is a Mars. A körülötte keringő és a felszínén dolgozó szondák megfigyelései megerősítették, hogy a bolygón egykor folyékony víz volt. Az ősi vízmennyiség egy része a világűrbe szökött, erre utalnak a Curiosity rover friss deutérium-hidrogén (D/H) izotóparány-mérései. A víz egykori jelenlétét támasztják alá egyes marsi meteoritok vizsgálatai is, amelyek szintén az izotóparányok alapján mutatták ki, hogy a jelenlegi két jellegzetes D/H izotóparány (a légköri és a kéreg mélyén jellemző értékek) mellett egy harmadik is létezik. Ez arra utal, hogy több különböző H₂O-raktár van a bolygón, a most azonosított harmadikat a poláris jégsapkák, illetve a felszín alatti, eltemetett jégtömegek képviselik. Ha ezek jéganyaga egykor olvadt állapotban volt, a víz 100-150 méter vastagon boríthatta be a bolygó felszínét (ha a Mars domborzati egyenetlenségeitől eltekintünk).

A legfontosabb lépésre 2020 körül kerül sor: anyagmintát hoznak a Marsról a Földre, amit bolygónkon a marsi helyszínekhez képest sokkal részletesebben lehet majd vizsgálni. A nagyjából 2030-ra tervezett emberes Mars-expedíció pedig jó eséllyel adhat választ az egykori (esetleg mai) marsi élettel kapcsolatos több kérdésre is.

Élet keresése az exobolygókon

Az exobolygók – azaz Naprendszeren kívüli bolygók – kutatása során (főleg a Kepler űrtávcső mérései alapján) kiderült, hogy valószínűleg szinte minden csillag körül kering bolygó, méghozzá általában több is. Míg az exobolygók felfedezésének első éveiben főleg nagy, a Jupiterhez hasonló méretű bolygókat azonosítottak, mára a kisebb objektumok vezetik a listát. Úgy tűnik, a Földhöz hasonló méretű és tömegű planéták gyakoriak a világegyetemben. A nagy számok törvénye alapján pedig sok keringhet közülük az adott csillag ún. „lakhatósági zónájában" (ahol tartósan létezhet folyékony víz a felszínen), ami a földiekhez hasonló, az élet keletkezését és fennmaradását lehetővé tevő körülmények kialakulását eredményezheti. 

A James Webb űrteleszkóp nagy segítség lehet majd az exobolygók kutatásában

Forrás: NASA

Az elkövetkező időszak fő feladata már nem az exobolygók felfedezése, hanem részletesebb jellemzése lesz - többek között a 2018-ban induló, 6,5 méteres tükörátmérőjű James Webb űrtávcső segítségével. Perspektivikus témakör az exobolygók légkörének elemzése, éghajlati viszonyaik megközelítő feltárása. 

A NASA egyik vezető tudósa, Ellen Stofan egy élhető bolygók kutatásáról szóló konferencián beszélt minderről  "Tíz éven belül igazolható a földönkivűliek létezése"

Forrás Origo/-részlet

 

Rosetta űrszonda

Az Európai Űrügynökség darmstadti irányítóközpontjában – és onnan 510 millió kilométer távolságban, a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös mellett minden készen áll arra, hogy az augusztus óta az üstökös közelében tartózkodó Rosetta űrszonda Philae leszállóegysége sima leszállást hajtson végre az üstökös magján, az űrkutatás történetében először.

Szerdán a Rosetta űrszonda a Földtől több millió kilométerre megkísérel leszállni egy kő és jég által alkotott, mindössze néhány kilométer átmérőjű üstökös felszínére. A Rosetta immáron 10 éve halad a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös felé, és leszállóegysége a történelem első irányított landolását kísérli meg. A húsz év előkészületet igénylő, minden idők egyik legkomplexebb űrmissziójának célja, hogy az üstökösön gyűjtött mintákból még jobban megismerjük Naprendszerünk keletkezését, és vadonatúj információkhoz jussunk a földi élet eredetével kapcsolatban.

Annak idején valaki úgy gondolta, hogy az üstököskutató űrszonda úgy segíti majd a Naprendszer múltjának megismerését, mint a rosette-i kő a hieroglifák megfejtését. Ezért kapta maga a szonda a Rosetta nevet.

A Philae leszállását is az ESA darmstadti irányítóközpontjából (ESOC) követik és vezérlik. A Philae magyar idő szerint november 12-én, szerdán, 10:03-kor válik le a Rosettáról. Az ereszkedés közben sugárzott első jelek érkezését 12:03 körül várják

Forrás: ESA

 

 Forrás: Origo

 

A vörös bolygó

 Mars

Valószínűleg feltűnő vörös színe ihlette az ókor emberét, hogy a római hadistenről nevezze el. Noha csak feleakkora, mint a Föld, az összes égitest közül mégis ez hasonlít legjobban lakóhelyünkhöz. A Marson egy nap alig tart tovább, mint a mi bolygónkon, és hasonló tengelyferdeségének köszönhetően még évszakok is megfigyelhetők rajta. A felszíne is csaknem ugyanolyan változatos.

A sarkokat fehér, víz és szén-dioxid alkotta jeges pólussapkák fedik. Hegyeket, sőt óriási, régen kialudt tűzhányókat mászhatnánk meg a bolygón. A Marson található a Naprendszer legnagyobb vulkánja, az Olympus Mons, amely közel huszonhat kilométer magas (háromszor magasabb, mint a Föld legnagyobb hegyei) és a lába a Kárpát-medence egészét(!) betakarná. A Földön a hasonlóan nagy vulkánok a súlyuk miatt belesüllyednének a kéregbe, itt viszont a Mars gyenge gravitációja miatt a vulkáni hegyek kisebb súlyúak.
A viszonylag kis gravitáció egy nagyon ritka szén-dioxid légkört tart a bolygó körül, felszínén százszor kisebb a légnyomás, mint a Földön. Mégis, a Marsot övező gázréteg elegendő ahhoz, hogy időnként akár a fél bolygót is betakaró homokviharok söpörjenek végig a felszínen. Éghajlata kismértékben eltér a Földétől, a hőmérséklet a legtöbb helyen a fagyos -120 és a langyos +20 Celsius fok között változik.
Évmilliárdokkal ezelőtt a Mars éghajlata sokkal melegebb volt, és a felszínén vízfolyások hömpölyögtek. Erre a kiszáradt folyómedrek utalnak. A víz kölcsönhatásba lépett a felszínt alkotó vassal, ami ennek következtében "elrozsdásodott". A rozsda jellegzetes vöröses színt ad a felszínnek.
Felülete ma száraz. Sok helyütt kövekkel borított száraz sivatagokat találunk. Két Viking-űrszonda is ilyen vidékre ereszkedett le. 1976-ban a Viking űrszondák életet is kerestek a Mars felszínén. Számos kísérletet végeztek az élet kimutatására, de nem jártak sikerrel. Találtak ugyan érdekes és gyanús gázcserére emlékeztető kémiai folyamatokat, de nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy azok élő vagy élettelen anyagtól származnak-e. (Azonban az Antarktisz jegében több, a Marsról származó kőzetre bukkantak, amelyekben - úgy tűnik - életnyomok is fellelhetőek.)
A Mars körül két kicsiny hold kering, melyek szabálytalan formájú törmelékek. Valószínűleg a kisbolygó-övezetből származnak, csak a bolygó gravitációja fogta be őket. (Nap körüli keringésük során túl közel kerülhettek hozzá, így azóta körülötte kénytelenek körözni.) A nagyobbik, belső hold, a Phobos alig huszonkét kilométeres szikladarab. Mindössze hatezer kilométerre kering a Mars felszíne fölött, s egyre közelebb kerül a bolygóhoz. Lehet, hogy százmillió éven belül szétesik, gyűrűt formál a Mars körül, vagy esetleg rázuhan a bolygóra. A másik hold, a Deimos, mely a maga tizennyolc kilométeres átmérőjével a Naprendszer legkisebb ismert holdja. Mindkét égitestet sötét, alighanem szénben gazdag kőzetek alkotják. Finom porral borított felszínüket számos repedés hálózza be. /forrás: Naprendszer/

Mars kutatás

A kis kíváncsi

Az MSL marsjárója, a Curiosity (Kiváncsiság) körülbelül kétszer hosszabb és ötször nehezebb, mint az eddigi Mars-járók, kilencszáz kilogrammot nyom, és 183 centiméter magas. Az elődeihez hasonlóan hat kereke van, viszont ha egy meghibásodik, akkor az nem marad beragadva, mint a Spiritnél három éven keresztül, hanem szabadon tud forogni majd.


Click Here for: "How to Get to Mars. Very Cool!