A boszorkányok egyidősek az emberiség történetével, hiszen
tulajdonképpen ők is emberek, csak más képességekkel bírnak. Hajdanán
tisztelet övezte őket, de az emberek idővel megtanulták félni, és
irigyelni őket hatalmuk miatt.
A boszorkányok nemzetségekbe, mágus
törzsekbe tömörültek a világ minden részén, hogy őrizzék hagyományaikat,
és megvédjék az emberektől az új generációkat. A boszorkány törzsek
egymástól távol, sőt gyakran elszigetelten éltek és fejlődtek az
évszázadok során.
A mágia volt az, ami összekötötte őket még a
távolból is. A mágia sokszínűsége sokarcú boszorkány kultúrák
kialakulásához vezetett, mint például a wicca, vagy épp a woodoo.
Ha a víz színén lebeg, akkor boszorkány, ha elsüllyed, akkor ártatlan
- az ördög teremtményeinek tartott boszorkányok perében nem sokat
törődtek a bizonyítási eljárás irracionális voltával.
A 13-19. századig egymillió embert végeztek ki Európában
boszorkányság vádjával. A perek és a kivégzések döntő többsége a 16-17.
században történt. Az áldozatok zömmel szegénységben élő nők, elsősorban
özvegyek.
Egy harvardi közgazdász, Emily Oster szerint a boszorkányüldözések
intenzitása végső soron a klimatikus viszonyok változásától függött. A
kutatónő a korábbi gyakorlattól eltérően, nagyon részletesen, évtizedről
évtizedre haladva követi az éghajlati viszonyok és a lezajlott perek
számának alakulását.
Oster eredményei szerint 1520 és 1770 között (az ún. kis jégkorszak
idején) a hőmérséklet drasztikus csökkenése a boszorkányperek számának
látványos növekedésével járt együtt. Az összefüggés hátterében az áll,
hogy a mostoha időjárás a terméshozam nagy mértékű csökkenésével járt, s
az éhező, szenvedő lakosság valami magyarázatot keresett az égi
csapásra. Az igen erősen gyökeret vert hiedelem - miszerint a Földön
alvilági lények garázdálkodnak és ördögi hatalmuk birtokában átokkal
sújtják a termést - VIII. Ince pápa 1484-ben kiadott bullájából
származik és a reneszánsz Európában kedvező táptalajra talált./Múlt-kor/
Máig számtalan legenda, mese és babona él a boszorkányokkal kapcsolatban.
Sokan vannak olyanok, akik az emberi hiedelemvilág más misztikus
lényeivel, így például ördögökkel, manókkal, koboldokkal,
farkasemberekkel és vámpírokkal hozzák szoros összefüggésbe őket, míg
mások a sámánokhoz és a táltosokhoz hasonlóan valódi tudás birtokában
lévő, különféle mágiákban jártas és gyógyításra is képes embereként
tekintenek rájuk. A magyar nyelvben használt boszorkány szó a török
eredetű basyrkan kifejezésből származik. Valószínűleg a csuvas nép
körében elterjedt alakváltozata, a busturgan került át eredetileg a
magyar szókészletbe, és a nyelvfejlődés során ebből alakulhatott ki a
boszorkány elnevezés. Maga a kifejezés összetett jelentéstartalmat
hordoz. A kifejezés török eredetije lidércet jelent, a csuvasoknál
viszont már ennél az általános fogalomnál mélyebb értelmű volt. Náluk
ugyanis már olyan lényt - például házi manót, koboldot - jelölt, aki a
természetfeletti erőkkel kapcsolatra lépve ártó szándékkal az alvó
emberek mell kasára telepszik és megnyomja, azaz fullasztja, fojtogatja
őket. Maga a bosz, basz szó nyom, megnyom jelentéssel bír a török
nyelvben. Az eredeti hiedelmek szerint tehát a boszorkány olyan ártó
szándékú lény, aki rendszerint éjfélkor felkeresvén alvó áldozatát a
mellkasára telepszik, majd kínozza, nyomorgatja.
Ma is élő hiedelem, hogy Máté napon a Gellért hegy belsejében találkoznak a boszorkányok.