Őrség - fafaragás, építészet

Az Őrség a mai Magyarország egyik legszebb tájegysége.

Bár sokan nem tudják az őrséget is, akárcsak a felvidéki Nyitra vidékét székelyek lakják

Az ország nyugati részének e táján a falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek. Az Őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak), és a Kerka középső völgyszakaszán terülnek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a jellegzetes települési egységek, a szerek. Szépségével és levegőjével csendes pihenést nyújt e vidék, amely méltán válhatott a tíz legdinamikusabban fejlődő turisztikai desztináció egyikévé Európában. 

Fafaragás

Az Őrség parasztsága rendszeresen egészítette ki a jövedelmét a tulajdonában lévő erdők kitűnő faanyagának megmunkálásával. A parasztporták tartozéka volt a csinyálóház (műhely), ahol a fazekaskodás mellett a fafaragásnak is áldoztak. Bútorokat, szerszámokat, szekereket készítettek a rendelkezésükre álló jó minőségű fából. Az öregebb házakban ma is őrzik az egykori asztalosok és fafaragók hátrahagyott szerszámait: néhány gyalut, vagy vésőt. Használni már nem lehet őket, mert megette a faanyagukat a szú, azonban alkalmat adnak arra, hogy rájuk nézve elmeséljük egymásnak a régi - fafaragáshoz kapcsolódó - történeteket.

Velemér messze földön ismert fafaragója volt Gyenese Gyula, akinek a munkáiból ma is találni egy-egy darabot a régi házakban - olyanokat, mint amilyen ez a törölközőtartó-maradék is 

A veleméri Gyenese Botfaragó Gyula falióratokja

 

 

 

 

 

Faragott veleméri ajtó

Forrás: csinyalohaz. 

 

Az Őrség népi építészete rendkívül sajátos. A vidék erdős voltából adódóan az építkezés anyaga a fa volt. A paraszti lakóházak és gazdasági épületek fából épültek. A ház alapját a földre helyezett erős tölgyfagerenda képezte. A falakat egymásra fektetett fenyőgerendákból készítették, melyeket a falak találkozásánál túlnyújtott véggel, ún. keresztvéges csapolással illesztettek össze. A födémet szorosan egymás mellé fektetett gerendákból készítették. A nagy boronafákat, a deszkákat és a léceket mind kézzel fűrészelték el, s fejszével faragták. E gerendafödémet a kereszt-mestergerendák és födém gerendák tartották. Ezeket a borona falú házakat kívül-belül két rétegben sározták. Először szalmatörekes sárral becsapkodták mindkét oldalon, a boronák nyílásainál még nyomtak is rajta ujjaik végével, hogy a kétoldali sározás összeérjen és tapadjon egymással. A durva sározás után rozspelyvás finom sárral tapasztották, simították, amit meszeltek, ill. az alsó részen agyaggal vagy kormozott mésszel kentek be. A padlást is lesározták. A fehérre meszelt sima házfalon szépen mutatnak a kétszárnyú zsalutáblás ablakok. Gyakori volt a felezett ajtó, mely külön nyitható alsó-felső részből állt, s az egykori füstös konyháknál használták. A vésett ajtószárnyak betéteit más színűre festették.
      A fehér homlokfal felett konzolok tartják az előreugró csonkakontyos tetőt. A nyeregtetőt rozsszalmával, ún. zsúppal, ritkábban fazsindellyel fedték, elöl és hátul kontyolva, az éleket lépcsősen, karéjosan képezték ki. A legrégebbi házakon szinte teljes kontyot találunk, mely alatt szabadon hagyták a padlást. Később a konty mindinkább csökkent, létrejött a csonkakonty, s az így keletkezett orom fűrészelt díszítésű, függőleges oromdeszkázatot kapott. Ez alatt vízszintesen, hullám- és fűrészfog mintázatú deszkázattal díszítették az oromfalat. Többnyire az oromgerendák végeit is kifaragták. A deszkaormokon a népművészet sok szép megnyilvánulásával találkozhatunk.
      Az egyhelyiséges lakókonyhás házakat követte a vonalas építkezés, melyre jellemző a szoba, konyha, kamra, ólak sorrendje, s hogy minden helyiségnek külön bejárata van a szabadból. Az időjárás viszontagságai ellen az eresz kevés védelmet nyújtott, s ez a körülmény alakította ki a tornácot, mely fedett, elöl nyitott közlekedő némely házimunka elvégzésére is alkalmas volt. Eleinte a konyha kémény nélküli, ún. füstös konyha volt, kemencével és főzőpadkával. Jelentősebb szereppel bírt, mint a szoba. Nagyobb gazdaság esetén az épület vonalas elhelyezése nem volt célszerű, ezért ahol a telek nagysága és formája megengedte, az istállót és a pajtát a lakórész végébe, arra merőlegesen építették, a harmadik oldalára kerültek az ólak, a negyedik oldalt magas kerítés zárta le. Így alakult ki az Őrség egyik legjellegzetesebb épület formája, az ún. kerített ház.  

 

 

Fafaragás

A fa az emberiség legősibb nyersanyaga, mely végigkíséri az ember életét a születéstől fogva.

: A fafaragás virágmintáinak egy része a természetből merített, másik része a fantázia szüleménye.
 

Tulipán : Az egyik legrégebbi díszítőelemünk, a népi művészetünk leggyakrabban alkalmazott motívuma.

Kimondhatatlanul sok formája, változata van, már maga is egy kompozíció, ugyanakkor áttételes jelképként

is kiválóan használható.

. A szív és a tulipán együttes előfordulása szerelmi üzenetet, kapcsolatot mond el, a tulipán a nőt,

a megfordított szív a férfit ábrázolja. A megfordított szívet „tökös” mintának is szokták hívni a

formájából kiindulva, innen a jelentése is.

Tulipánokkal, más motívumokkal kiegészítve utalhatunk életkorokra,

 életkori sajátságokra, jellemekre, emberek közötti kapcsolatokra.

 Tulipánhoz hasonló motívumok néha kialakultak állati eredetű mintákból, ilyenek 

a szarvpárból, mitikus emberekből és állatokból kialakult motívumok. 

   

Szegfű : a magyar népművészet másik kedvelt virága, rengeteg változata létezik.

 A férfi jelölője, komoly szeretőnek, férjnek kijáró minta. 

Térben magasabban szokott állni a kompozícióban, mint a többi virág.

 

Rózsa : Középkori eredetű, szintén gyakori minta a népművészetünkben. 

A rózsa is áttételes jelkép, utalhat a napra, lehet óvó és termékenységvarázsló szerepe, 

de kifejezhetjük vele a kiteljesedett szerelmet is nemtől függetlenül. 

Rozetta : Kör alakú, legkönnyebben ékrovással készített díszítmények. 

Az alapja általában hatszögű, de lehet 8, 10, 12 szögű is, sőt a székelyek

 még 7 szögűt is faragnak.

 Lehet őket pozitív vagy negatív változatban is faragni (ez azt jelenti, hogy

 a minta emelkedik ki vagy a háttér). Ezek a díszek lehetnek a kozmikus világ

 szimbólumai, megjeleníthetik a napot, gyógyító erőt is tulajdonítottak neki,

 

Rozmaring :. A páros levelek akár önállóan, akár más virág

 szárán előfordulhatnak. Kompozíciókban általában a vázat adják,

 vagy az egyes motívumokat kötik egybe. A faág és levele (nem csak rozmaringlevél, 

de általában az) együtt szerelmi, ritkábban anya-lánya kapcsolatot jelent. 

Külön, pedig első esetben valamilyen okból ideiglenesen vagy véglegesen elválasztott 

 párt jelöl, második esetben pedig az anyjától elválasztott menyasszonyt.

 

Liliom : Szerepe gyakran ugyan, mint a tulipánénak, mivel rokon növények,

 de jelentheti még az ártatlanságot és a halhatatlanságot is. 

Az összes eddig felsorolt és az ezután következő motívumkategóriákra (tulipán, szegfű, stb).

 igaz, hogy más jelképekkel gazdagítva jelenik meg az alkotásokon.

Gránátalma : A név itt félrevezető, hiszen ennek a jelképnek semmi köze 

sincs a gránátalmához, csupán csak hasonlít rá

  A motívum kerek, belseje rácsos, tagolt vagy félkörökre osztott, a termékenységet szimbolizálja. 

 

Virágtő:

. Ennek a motívumnak termékenység jelentése van.

 
 

Indák és különböző levelek : a leveles, néha tüskés indák fokozzák a kompozíció

 hatását a burjánzásukkal . S-alakúan kunkorodó levélformák az állatok

 szarv-alakjaiból keletkezhettek, de később elnövényesedtek.

 Az indák felfelé törő irányúak, melyek az élet folytonosságát, a lélek felemelkedését,

 a léleknek holta után az istenhez vezető útját jelképezi.

 

indák és levelek
 

Életfák, lélekfák, világfák, istenfák : nagy múltú jelképeink, 

az ősi hitvilágunkból erednek ezek a motívumaink

. A világfa, istenfa e régi hit világábrázolását rejti: a világfa köti össze a túlvilágot, 

e földi világot, és az alvilágot, e fa ágai a Nap (a férfi), a Hold (a nő szimbóluma) 

között ott van . A régi hiedelem szerint mindenkinek van saját lélekfája,

 ezeket a tulipános ládák belsejébe faragták.

világfa lélekfa
 

Az életfák életfolyamatokat ábrázolnak egy mintába sűrítve. 

életfák

forrás: Nemes Sándor fafaragó