Magyarország tájegységei, tájak és ízek

Magyarországon hat nagy tájegység különíthető el: az Alföld, a Kisalföld, a Nyugat-magyarországi peremvidék vagy Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység (a két utóbbi tájegységet a köznyelvben Dunántúlnak is hívják), az Északi-középhegység.

Őrség

Különleges, folyók formálta dombvidék hazánknak ez a nyugati tája. Üde zöld rétek, fenyves erdők, kristálytiszta patakok, dombtetőkön megbúvó falvak alkotják. Ez az Őrség. Talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek nevét nem földrajzi elnevezés, hanem történelme adja. Miután a honfoglaló magyarok birtokba vették a mai Nyugat-Magyarországot, az itt lévő hegyeket, erdőket, folyókat védelmi vonalként használták fel. Itt húzódott az ún. gyepü-rendszer, biztonsági zóna, lakatlan területek széles sávja. Őseink az csatlakozó népeket bízták meg a határ védelmével. Ők a király szolgálói voltak, csak neki tartoztak szolgálattal. A határ védelméért kiváltságokat kaptak, például kedvezményeket az adófizetésben.

Őrségi receptek

Vargányás hajdinaleves
Hozzávalók: 1 sárgarépa, 1 vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 paprika, 1 csokor petrezselyem zöldje. Egy deciliternyi hajdina, 1 babérlevél, só, őrölt feketebors, majoránna, bazsalikom. 2 evőkanál zsír, 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál fűszerpaprika. 10 dkg vargánya.

A zöldségféléket megtisztítjuk, a sárgarépát négyfelé, a paprikát szeletekre vágjuk, a hagymákat kicsit bevágjuk. A petrezselyem zöldjét felszeleteljük. A hajdinát átmossuk és leszűrjük.
Leveses fazékba kétliternyi vízhez hozzáöntjük a hajdinát, beledobjuk a zöldségeket, valamint a babérlevelet. A petrezselyem zöldjéből keveset félreteszünk a tálaláshoz.
A zsírban a lisztet barnulásig pirítjuk. Közben a levest befűszerezzük sóval, borssal, bazsalikommal, majoránnával. Amikor a hajdina és a zöldségek is félpuhára főttek, hozzáadjuk a kockákra vágott vargányát. Összeforraljuk.
Az időközben szép világosbarnára pirult rántásba belekeverjük a fűszerpaprikát, és néhány evőkanálnyi lével felengedve, szűrön keresztül a levesbe csurgatjuk.
Tálalásnál megszórhatjuk petrezselyem zölddel.

Dödölle
Hozzávalók: egy kg krumpli, só, 80 dkg liszt, 2 fej vöröshagyma, 20 dkg sertészsír.
A krumplit megtisztítjuk, felszeleteljük. Kb. másfél ujjnyival több vizet öntsünk rá, mint amennyi ellepi. Megsózzuk, és puhára főzzük. A főzőlében összetörjük, és a lisztet apránként adagolva fakanállal kidolgozzuk.
A vöröshagymát 10 dkg sertészsírban üvegesre pirítjuk. Evőkanállal kiszaggatjuk a dödölléket, közben a kanalat megmártogatjuk a zsírban.
A maradék zsírt serpenyőben felhevítjük, és ebben szép pirosra sütjük a dödölléket.
Önmagában, tejföllel, gombapörkölttel, vagy húsok mellé köretként tálalhatjuk.



Tökös-mákos rétes
Hozzávalók: A rétestésztához: 1 kg búzaliszt, 15 dkg rétesliszt, 1 evőkanál só, langyos víz.
Az abrosz szórásához liszt, a rétestésztára olvasztott zsír, vagy étolaj, fél liter tejföl, másfél dl tej.
A töltelékhez: 20 dkg darált mák, 15 dkg cukor, egy kg reszelt tök, só.
A liszteket sóval és langyos vízzel alaposan kidolgozzuk. Lisztezett gyúrótáblára borítjuk, és azon is átforgatjuk. Kétfelé vágjuk, cipókat alakítunk ki belőlük, és félretesszük pihenni.
Közben elkészítjük a tölteléket. A tököt lereszeljük, enyhén besózzuk, kicsit állni hagyjuk, majd kinyomjuk a levét. A mákot a cukorral összekeverjük.
Nagy asztallapra abroszt terítünk, liszttel megszórjuk. A tésztákat egyenként sodrófával kicsit megnyújtjuk, majd egyenként széthúzzuk akkorára, hogy a szélei az asztalról lelógjanak. Olvasztott zsírral, vagy olajjal meglocsoljuk.
A tejfölt a tejjel kikeverjük, és gazdagon meglocsoljuk vele a tésztát.
A rétestésztát először cukros mákkal, majd tökkel megszórjuk. Az asztalról lelógó részeket legombolyítjuk, és a rétest két oldalról feltekerjük.
Kizsírozott tepsibe tesszük. Tetejét gazdagon átkenjük tejföllel, olvasztott zsírral meglocsoljuk, és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Tálaláskor porcukorral megszórjuk.

Őrség - fafaragás, építészet

Az Őrség a mai Magyarország egyik legszebb tájegysége.

Bár sokan nem tudják az őrséget is, akárcsak a felvidéki Nyitra vidékét székelyek lakják

Az ország nyugati részének e táján a falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek. Az Őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak), és a Kerka középső völgyszakaszán terülnek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a jellegzetes települési egységek, a szerek. Szépségével és levegőjével csendes pihenést nyújt e vidék, amely méltán válhatott a tíz legdinamikusabban fejlődő turisztikai desztináció egyikévé Európában. 

Fafaragás

Az Őrség parasztsága rendszeresen egészítette ki a jövedelmét a tulajdonában lévő erdők kitűnő faanyagának megmunkálásával. A parasztporták tartozéka volt a csinyálóház (műhely), ahol a fazekaskodás mellett a fafaragásnak is áldoztak. Bútorokat, szerszámokat, szekereket készítettek a rendelkezésükre álló jó minőségű fából. Az öregebb házakban ma is őrzik az egykori asztalosok és fafaragók hátrahagyott szerszámait: néhány gyalut, vagy vésőt. Használni már nem lehet őket, mert megette a faanyagukat a szú, azonban alkalmat adnak arra, hogy rájuk nézve elmeséljük egymásnak a régi - fafaragáshoz kapcsolódó - történeteket.

Velemér messze földön ismert fafaragója volt Gyenese Gyula, akinek a munkáiból ma is találni egy-egy darabot a régi házakban - olyanokat, mint amilyen ez a törölközőtartó-maradék is 

A veleméri Gyenese Botfaragó Gyula falióratokja

 

 

 

 

 

Faragott veleméri ajtó

Forrás: csinyalohaz. 

 

Az Őrség népi építészete rendkívül sajátos. A vidék erdős voltából adódóan az építkezés anyaga a fa volt. A paraszti lakóházak és gazdasági épületek fából épültek. A ház alapját a földre helyezett erős tölgyfagerenda képezte. A falakat egymásra fektetett fenyőgerendákból készítették, melyeket a falak találkozásánál túlnyújtott véggel, ún. keresztvéges csapolással illesztettek össze. A födémet szorosan egymás mellé fektetett gerendákból készítették. A nagy boronafákat, a deszkákat és a léceket mind kézzel fűrészelték el, s fejszével faragták. E gerendafödémet a kereszt-mestergerendák és födém gerendák tartották. Ezeket a borona falú házakat kívül-belül két rétegben sározták. Először szalmatörekes sárral becsapkodták mindkét oldalon, a boronák nyílásainál még nyomtak is rajta ujjaik végével, hogy a kétoldali sározás összeérjen és tapadjon egymással. A durva sározás után rozspelyvás finom sárral tapasztották, simították, amit meszeltek, ill. az alsó részen agyaggal vagy kormozott mésszel kentek be. A padlást is lesározták. A fehérre meszelt sima házfalon szépen mutatnak a kétszárnyú zsalutáblás ablakok. Gyakori volt a felezett ajtó, mely külön nyitható alsó-felső részből állt, s az egykori füstös konyháknál használták. A vésett ajtószárnyak betéteit más színűre festették.
      A fehér homlokfal felett konzolok tartják az előreugró csonkakontyos tetőt. A nyeregtetőt rozsszalmával, ún. zsúppal, ritkábban fazsindellyel fedték, elöl és hátul kontyolva, az éleket lépcsősen, karéjosan képezték ki. A legrégebbi házakon szinte teljes kontyot találunk, mely alatt szabadon hagyták a padlást. Később a konty mindinkább csökkent, létrejött a csonkakonty, s az így keletkezett orom fűrészelt díszítésű, függőleges oromdeszkázatot kapott. Ez alatt vízszintesen, hullám- és fűrészfog mintázatú deszkázattal díszítették az oromfalat. Többnyire az oromgerendák végeit is kifaragták. A deszkaormokon a népművészet sok szép megnyilvánulásával találkozhatunk.
      Az egyhelyiséges lakókonyhás házakat követte a vonalas építkezés, melyre jellemző a szoba, konyha, kamra, ólak sorrendje, s hogy minden helyiségnek külön bejárata van a szabadból. Az időjárás viszontagságai ellen az eresz kevés védelmet nyújtott, s ez a körülmény alakította ki a tornácot, mely fedett, elöl nyitott közlekedő némely házimunka elvégzésére is alkalmas volt. Eleinte a konyha kémény nélküli, ún. füstös konyha volt, kemencével és főzőpadkával. Jelentősebb szereppel bírt, mint a szoba. Nagyobb gazdaság esetén az épület vonalas elhelyezése nem volt célszerű, ezért ahol a telek nagysága és formája megengedte, az istállót és a pajtát a lakórész végébe, arra merőlegesen építették, a harmadik oldalára kerültek az ólak, a negyedik oldalt magas kerítés zárta le. Így alakult ki az Őrség egyik legjellegzetesebb épület formája, az ún. kerített ház.