"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. július 18., szerda

Őrség - fafaragás, építészet


Az Őrség a mai Magyarország egyik legszebb tájegysége.

Bár sokan nem tudják az őrséget is, akárcsak a felvidéki Nyitra vidékét székelyek lakják

Az ország nyugati részének e táján a falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek. Az Őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak), és a Kerka középső völgyszakaszán terülnek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a jellegzetes települési egységek, a szerek. Szépségével és levegőjével csendes pihenést nyújt e vidék, amely méltán válhatott a tíz legdinamikusabban fejlődő turisztikai desztináció egyikévé Európában. 

Fafaragás

Az Őrség parasztsága rendszeresen egészítette ki a jövedelmét a tulajdonában lévő erdők kitűnő faanyagának megmunkálásával. A parasztporták tartozéka volt a csinyálóház (műhely), ahol a fazekaskodás mellett a fafaragásnak is áldoztak. Bútorokat, szerszámokat, szekereket készítettek a rendelkezésükre álló jó minőségű fából. Az öregebb házakban ma is őrzik az egykori asztalosok és fafaragók hátrahagyott szerszámait: néhány gyalut, vagy vésőt. Használni már nem lehet őket, mert megette a faanyagukat a szú, azonban alkalmat adnak arra, hogy rájuk nézve elmeséljük egymásnak a régi - fafaragáshoz kapcsolódó - történeteket.

orsegi_szallas
Velemér messze földön ismert fafaragója volt Gyenese Gyula, akinek a munkáiból ma is találni egy-egy darabot a régi házakban - olyanokat, mint amilyen ez a törölközőtartó-maradék is 

A veleméri Gyenese Botfaragó Gyula falióratokja
 

orsegi_lakosztaly  

 

 

 

orsegi_vendeghaz

Faragott veleméri ajtó

Forrás: csinyalohaz. 

 

Az Őrség népi építészete rendkívül sajátos. A vidék erdős voltából adódóan az építkezés anyaga a fa volt. A paraszti lakóházak és gazdasági épületek fából épültek. A ház alapját a földre helyezett erős tölgyfagerenda képezte. A falakat egymásra fektetett fenyőgerendákból készítették, melyeket a falak találkozásánál túlnyújtott véggel, ún. keresztvéges csapolással illesztettek össze. A födémet szorosan egymás mellé fektetett gerendákból készítették. A nagy boronafákat, a deszkákat és a léceket mind kézzel fűrészelték el, s fejszével faragták. E gerendafödémet a kereszt-mestergerendák és födém gerendák tartották. Ezeket a borona falú házakat kívül-belül két rétegben sározták. Először szalmatörekes sárral becsapkodták mindkét oldalon, a boronák nyílásainál még nyomtak is rajta ujjaik végével, hogy a kétoldali sározás összeérjen és tapadjon egymással. A durva sározás után rozspelyvás finom sárral tapasztották, simították, amit meszeltek, ill. az alsó részen agyaggal vagy kormozott mésszel kentek be. A padlást is lesározták. A fehérre meszelt sima házfalon szépen mutatnak a kétszárnyú zsalutáblás ablakok. Gyakori volt a felezett ajtó, mely külön nyitható alsó-felső részből állt, s az egykori füstös konyháknál használták. A vésett ajtószárnyak betéteit más színűre festették.
      A fehér homlokfal felett konzolok tartják az előreugró csonkakontyos tetőt. A nyeregtetőt rozsszalmával, ún. zsúppal, ritkábban fazsindellyel fedték, elöl és hátul kontyolva, az éleket lépcsősen, karéjosan képezték ki. A legrégebbi házakon szinte teljes kontyot találunk, mely alatt szabadon hagyták a padlást. Később a konty mindinkább csökkent, létrejött a csonkakonty, s az így keletkezett orom fűrészelt díszítésű, függőleges oromdeszkázatot kapott. Ez alatt vízszintesen, hullám- és fűrészfog mintázatú deszkázattal díszítették az oromfalat. Többnyire az oromgerendák végeit is kifaragták. A deszkaormokon a népművészet sok szép megnyilvánulásával találkozhatunk.
      Az egyhelyiséges lakókonyhás házakat követte a vonalas építkezés, melyre jellemző a szoba, konyha, kamra, ólak sorrendje, s hogy minden helyiségnek külön bejárata van a szabadból. Az időjárás viszontagságai ellen az eresz kevés védelmet nyújtott, s ez a körülmény alakította ki a tornácot, mely fedett, elöl nyitott közlekedő némely házimunka elvégzésére is alkalmas volt. Eleinte a konyha kémény nélküli, ún. füstös konyha volt, kemencével és főzőpadkával. Jelentősebb szereppel bírt, mint a szoba. Nagyobb gazdaság esetén az épület vonalas elhelyezése nem volt célszerű, ezért ahol a telek nagysága és formája megengedte, az istállót és a pajtát a lakórész végébe, arra merőlegesen építették, a harmadik oldalára kerültek az ólak, a negyedik oldalt magas kerítés zárta le. Így alakult ki az Őrség egyik legjellegzetesebb épület formája, az ún. kerített ház.
 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése