Johnny "Tarzan" Weismüller először a világon egy percen belül úszta le a 100 méter gyorsot.
A gyerekkorában sokat betegeskedő, légzési problémákkal küszködő vézna kisfiú – a téglagyári környezet nemigen tesz jót a fejlődő szervezetnek –, orvosai javaslatára kezdett el úszni. 190 centis, 95 kilós óriássá nőtt, és kiváló adottságai hamar kiderültek. Húsz évesen a párizsi olimpián három aranyérmet szerzett úszásban, valamint tagja volt a harmadik helyen végzett amerikai vízilabdacsapatnak; négy évvel később további két aranyat úszott össze. Ő volt az első ember, aki egy percen belül úszta a száz métert gyorson – 18 éves volt ekkor –, összesen hatvanhétszer írt át világcsúcsot .
Ezek, valamint az 1929-ig leforgatott következő hat még némafilm volt, és ezekben még nem is szerepelt Weissmüller. Neki az 1928-as olimpián megszerzett két aranya után egy évvel, miután egy 500 dolláros reklámszerződést vállalt, fel kellett hagyni az amatőr versenysporttal, ekkor filmezni kezdett. Pontosabban csak kezdett volna, első filmjéből ugyanis épp azt a jelenetet vágták ki, amiben ő szerepelt – a cenzorokat zavarta, hogy egyetlen fügefalevéllel takart Ádámként.
Három évvel később, miután az 1932-es első Tarzan-hangosfilmre több mint száz jelentkezőből őt választották ki, már nem volt aggályos a fügefalevélnél alig többet takaró ágyékkötő. Így elkészülhetett a Tarzan, a majomember, amit 1948-ig még tizenegy követett az ő főszereplésével.
Weissmüller életében 1948-ban záródott le a Tarzan-korszak.
Nyolc évvel később, már nagy szegénységben, magányosan halt meg. Sikereinek tetőfokán szórta a pénzt, ötször házasodott, hírbe hozták Greta Garbóval is. A hetvenes években folyamatosan romlott az egészségi állapota; miután 1974-ben eltörte a csípőjét és mindkét lábát, már sosem gyógyult meg teljesen, ráadásul a kórházban derült ki, hogy az életét végigsportoló Tarzannak súlyos keringési és szívbetegsége is van. 1977-től élt a mexikói Acapulcóban, a nyolcvanas évek elején egyszer elterjedt róla, hogy halálos beteg.
Az 1984 januárjában bekövetkezett halálára teljesen elszegényedett rossz üzleti döntései és fényűző életmódja miatt; utolsó éveiben segédmunkákat végzett. A halála után még egyszer viszont felidézték a régi dicsőséget: amikor a koporsóját a mélybe engedték, magnóról háromszor felhangzott legendás kiáltása.
Hogy egyébként mennyire is volt magyar? Annyira, amennyire magyar származású lehet egy Temesvár-közeli, magyarok és németek lakta községben (Szabadfaluban) született kisfiú, akinek az apját Weissmüller Péternek, anyját Kersch Elisabethnek hívták, és akit otthon mindenki Hansinak szólít. Mindegy, ami tény: mára határon túlivá lett magyar nyelvterületen született 1904-ben – Szabadfalu ma már Temesvár egyik külső kerülete –, de szülőfalvából biztosan nem emlékezhetett semmire: csak hat hónapos volt a kis Hansi, amikor Johnnyvá változott.
forrás:Index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése