Bródy Sándor egyik önéletrajzi vázlatában így ír :
„Egerben születtem. Születésem éve abszolut bizonytalan, csak a jó
Isten és Rót suszter tudja. A suszter kománk volt, és amikor
megházasodtam – és „papucsokra” volt szükség – megesküdött, hogy 64-ben
születtem, de kevés vártatva rá meghalt. Tehát lehet, hogy az ötvenedik
évet taposom, de éppen úgy lehet, hogy negyven éves vagyok. Tíz év se
ide, se oda, annak, aki, mint én, hallatlanul változatos, meglepő és
valószínűtlen életet élt.”
Apja nagyvonalú, vállalkozó szellemű úr volt, ki elsősorban ÚR a
kaszinó tagja, és csak azután kereskedő, de legelső sorban hódító férfi. Fiára
örökül vagyont nem hagyott, még felnevelni sem tudta.
Bródy Sándor még gyermek
volt mikor apja tönkrement, és nem sokkal azután meghalt. Az apai örökség mégis
számottevő volt: tőle örökölte külsejét, férfitermészetét, büszkeségét és
tartását, hallatlan életszeretetét és a mindig újat kezdő vállalkozási kedvet.
Valamint tizenhárom testvért, kik közül ő volt a legkisebb, ezért mindenki őt
csodálta, óvta és szerette. Írói életében is kimeríthetetlen kincsesbánya volt
a szerteágazó nagy család élete. Testvérek, unokahúgok és unokaöccsök hozták a
maguk életét.
Miután apja meghalt, a család felbomlott. Aki tudott, a saját
lábára állt, anyja pedig a töredék családdal Pestre költözött, s ezzel Bródy
élete is megváltozott.
"Kimondhatatlan bátorság fogta el olykor a
lelkemet úr, ismert, irigyelt, gazdag, híres úr akarok lenni e rám se hederítő
tömegben... akarok, akarom, s az leszek!" -vallotta. Először a
színészettel próbálkozott, majd Gyulára ment ügyvédírnoknak. Itt próbálkozott
először az újságírással, s itt jelent meg első novelláskötete a naturalista
Nyomor. Ezután a kevés pénzű, de nagy becsvágytól és költői öntudattól fűtött
fiatalember Pestre költözött, s állást kapott a jó nevű Magyar Hírlapnál, mely
a fiatal újságírót küldte egy három napos báli tudósításra. Bródy elment,
meglátott egy fiatal színésznőt, beleszeretett, s ott maradt három nap helyett
három évig. A szerelemből egy fiú született, ki szintén író lett, az ott
tartózkodásból pedig lapszerkesztés: Erdélyi Képesújság és Kolozsvári Élet,
majd a Magyarország című lap. Ezután visszatért Budapestre, a Magyar
Hírlaphoz.
Bródy életének színterei a kártyaszobák, lóversenytér, kávéházak,
kocsmák, szerkesztőségek, kiadók voltak. Életének társai pedig elsősorban
asszonyok: színész -és költőnők, polgárasszonyok, cselédek, hercegnők, hiszen
írói neve mellett a kor legszebb és legdivatosabb férfijai közé tartozott,
amellett színikritikus és lapszerkesztő is volt.
Barátai írók, újságírók,
festők, szobrászok, színészek, orvosok voltak, s köréje gyűltek a fiatalok, kik
figyelték, s hallgattak rá. Mindemellett rengeteget dolgozott. Írt novellát,
regényt, drámát, kereste a fiatal tehetségeket, és sokat olvasott.
Foglalkoztatta a képzőművészet, a zene, a lélektan és az orvostudomány. A
lobogó életmámor mellett állandóan jelen volt életében a magány, a szorongás, a
kétségbeesés, félelem és fáradtság.
Egyedül írta és adta ki a Fehér könyv c.
folyóiratot. Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával közösen szerkesztette a
Jövendő c. lapot, melyet ma a Nyugat előfutárának tekintenek. Cikkeivel részt
vett kora politikai csatározásaiban. Egy idő után idegállapota romlott, de
panaszait senki nem vette komolyan. 1904 őszén tüdőgyulladást kapott,
betegségét gyógyíthatatlannak tartotta, anyagi helyzete megromlott,
szerelmeiben csalódott, s egy napon a pisztolyához nyúlt. Lövése nem talált
célt. Öngyilkossága után felgyógyult, de sosem lett igazán egészséges. Közel húsz
évig élt még, de az már egy másik Bródy Sándor élete és halála volt.
forrás: Művészek /Nemzeti Színház/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése