A csereháti dombokat egykor gazdag erdőségek borították. Nevét a felszínét hajdan beborító csererdőkről kapta - ma ennek mindössze 18-20 százaléka van meg. A lankás dombok között apró falvak húzódnak meg.
Természeti ritkaságok
- cseppkõbarlang rendszerek (Baradla, Béke, Szabadság, Vass Imre, Kossuth...)
- Aggteleki Karzstvidék bioszféra rezervátuma (UNESCO)
- Andezit röghegyek
- Boldogkőújfalui "kőtenger"
- egybefüggõ erdõség a Belsõ-Csereháton
- ritka növényfajok (kockás liliom, tornai vértõ, kakasmandikó,völgycsillag, pirosló kígyószisz, hegyi árvalányhaj, barázdált csenkesz, erdélyi nyúlfarkfű, sárgahagyma, nagy ezerjófű, tarka és törpe nőszirom, orchidea fajok...)
- riitka állatfajok (apolló lapke, császármadár, uráli bagoly, havasi cincér, fekete és fehérhátú fakopáncs, hiúz, farkas, muflon, foltos szalamandra...)
A Felsővadász határában fellelhető földvár halmait a lakosság ma is Pogányvárként emlegeti. Az ásatások során feltárt régészeti anyag - ami a kassai múzeumban található - azt bizonyítja, hogy már a kőkorban is jelentős emberi település volt itt.
A település első írásos említése 1279-ből származik, amikor IV. László király Lőrinc fia Miklós comesnak ajándékozta. E család innen vette fel a későbbiekben a Felsővadászi előnevet. A család kihaltával Zsigmond Perényi Péternek adományozta más falvakkal együtt. A Perényiektől vette meg a birtokot 1517-ben 3000 aranyforintért Rákóczi Zsigmond és Ferenc, akik szintén viselték a Felsővadászi előnevet. Az erődített várkastélyt I. Rákóczi György építtette a XVI. század derekán, ám Hasszán temesvári pasa 1567-ben megostromolta és felgyújtotta. Itt született és halt meg II. Rákóczi Zsigmond fejedelem. A szatmári béke után kincstári birtok lett, a XIX. századtól a Vay család birtokolta.
Felsővadász - legjelentősebb épülete: egy
szépen helyreállított régi kastély. Ez a táj és ez a kastély a
Rákóczi-család származási helye, s itt még a kevésbé hozzáértő számára
is átragyog az évszázadokkal ezelőtt feltűnt legendás család fénye, mely
sorsdöntő változásokkal formálta Magyarország és Erdély történetét.
ebben a kastélyban 1544-ben született II. Rákóczi Zsigmond, a család fényének és nagyságának megalapítója, nagy kiterjedésű birtokok ura, Szendrő, Eger főkapitánya, a király tanácsosa, majd öregségében - ha csak egyetlen rövid esztendőre is - Erdély választott fejedelme. Története azzal kezdődik, hogy II. Rákóczi Zsigmond nem volt mindennapi egyéniség: vitéz, katona, amellett okos, ügyes és számító, a saját dolgait kitűnően intéző ember. Élete, szereplése a török idő legválságosabb, legviharosabb szakaszára és az ellenreformáció idejére esik. Ezekben az időkben az erős, elszánt személyek könynyen tettek szert hírnévre és vagyonra. Rákóczi Zsigmond ilyen ember volt. Benne egyesültek a kor erényei, és ezek között a legfontosabbak: a személyes bátorság és tetterő.
Az uralkodóhoz hű Zsigmond vitézsége révén
1572-ben Szendrő várának főkapitánya lett. Vagyonosodásának három
alapvető pillére volt: a zálogbirtokok ügyes felhasználása (így szerzi
meg többek között Szerencset, és ezzel bekapcsolódik a nagy hasznot hozó
borkereskedelembe), a kiskorúak gyámságának vállalása, vagyonuk
kezelése és reá hagyományozott javak, valamint a vagyonos
özvegyaszszonyokkal kötött házasságok. (Többször is megnősült: elsőként
feleségül vette volt harcostársa, Mágócs András özvegyét, Alaghy Bekény Juditot,
s így rengeteg birtok, vár, kastély, kincs jutott kezére, többek között
Munkács is. Az asszony halála után feleségül vette az erdélyi előkelő
család leányát, Gerendy Annát, aki által Erdélyben jutott óriási
vagyonhoz és összeköttetéshez. A második feleség - aki három gyermekkel
ajándékozta meg - sem élt sokáig. Harmadjára Thelegdy Borát vezette oltár elé, akinek nyomán ugyancsak nagy vagyonhoz és további kitűnő összeköttetéshez jutott Erdély más részén.)
1587-ben Eger várának főkapitánya lett, és
báróságot kapott. Vitézségét előbb 1588. október 8-án Szikszónál, majd a
tizenöt éves háború harcaiban bizonyította, olyannyira, hogy győzelmeit
Rudolf császár is nagyra értékelte.
1604-ben csatlakozott Bocskaihoz, aki
Erdély kormányzójává nevezte ki. Bocskai korai halála (1606) után pedig
az erdélyi rendek 1607. február 8-án fejedelmükké választották, és
ezzel elérte legfőbb célját: uralkodói címet szerzett magának és
utódainak. Egy évig tartó uralkodása után lemondott a fejedelemségről Báthory Gábor javára, és családjának ősi fészkébe, Felsővadászra vonult vissza, ott is halt meg 1608. december 5-én.
A Rákóczi-család története II. Rákóczi
Zsigmonddal ívelt magasra, és "ő adott a Rákóczi-háznak nagyságos és
felsővadászi előnevet".
Utódai tovább gyarapították Zsigmond művét: fia, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a Lorántffy-családból; unokája, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem az ugyancsak fejedelmekkel büszkélkedő Báthory-családból, dédunokája, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, a hősiességéről neves Zrínyi-családból; ükunokája, II. Rákóczi Ferenc
erdélyi és a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme pedig a
német választófejedelmi családból választott feleséget, így a
Rákóczi-család Magyarország leghatalmasabb uralkodói dinasztiájává
terebélyesedett.
És e jeles, országépítő családot a csereháti
kicsiny település, a szinte alig ismert Felsővadász adta - örök
dicsőségére - a nemzetnek.
Forrás: Dobai János
Magyar Emlékekért a Világban Egyesület
A templom eredete középkori, ám 1601-ben a Rákócziak átalakíttatták.Jelenlegi barokk formáját 1769-ben kapta.Itt őrizték a Rákócziak által adományozott, őzbőrből készült miseruhát, az úgynevezett Rákóczi-kazulát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése