Könyvhét 2014

Sok ember kedvenc időtöltése az olvasás. A jelek szerint ők választják az egyik legelőnyösebb elfoglaltságot ahhoz, hogy egészségesek maradjanak! Egyre több a bizonyíték rá, hogy ha kedvtelésből olvasunk, azzal nemcsak jól érezzük magunkat, növeljük írás-és olvasási készségeinket és ismereteinket, hanem mentális és fizikai egészségünket is javítjuk.

A könyvhetet alapító Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2014. június 12-16-a között, immáron 85. alkalommal szervezi meg az Ünnepi Könyvhetet és hozzá kapcsolódóan a 13. Gyermekkönyvnapokat.

Az olvasás elősegítheti emberi kapcsolataink és más kultúrák megértését, de hozzájárul ahhoz is, hogy empatikusabbak legyünk.
 Amikor olvasunk, elképzeljük a tájat, a hangokat, az illatokat, az ízeket, amelyek le vannak írva. Ennek során az agyi területeknek - melyek a való életben is aktivizálódnak hasonló helyzetekben és feldolgozzák a tapasztalatokat – új idegpályái is működésbe lépnek. Más szavakkal agyunk valós élményekként fogja fel a leírtakat, mintha mi magunk is résztvevői lennénk. Ez nem történik meg, amikor tévét nézünk vagy számítógépes játékkal játszunk.

Ha belefeledkezünk egy könyvbe, az mentális egészségünkre nézve nagyon előnyös. Ahogy mondani szokás, sosem vagyunk egyedül egy könyv mellett. Az olvasás nemcsak elűzi a magány érzését, segít lenyugodni, stresszoldó és hozzájárul ahhoz, hogy egy időre elfelejtsük mindennapi gondjainkat.

Ünnepi Könyvhét

A könyvhetet alapító Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2012. június 7. és 11. között, immáron 83. alkalommal szervezi meg az Ünnepi Könyvhét központi rendezvényét és a hozzá kapcsolódó 11. Gyermekkönyvnapokat Budapesten, a hagyományos helyszínen, a Vörösmarty téren és a Deák Ferenc utcában.



“A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. ” (Arisztotelész)

Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.” (Mark Twain)


Sokat olvastam. De az olvasással is úgy van az ember, tudod… csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben vagy munkában építeni abból valamit…” (Márai Sándor: Az igazi)