"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: május első vasárnapja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: május első vasárnapja. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 3., vasárnap

Vers vasárnapra - Anyák napja


Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! 
Pákolitz István    Anyámnak 

   Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.



Létay Lajos
Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
Picturefényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám....
Weöres Sándor

Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygõ sugárban
Énekelnék –
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.
Ó ha szellõ volnék,
Mindig fújnék,
Minden bõ kabátba
PictureBelebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésen
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem –
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.

Május első vasárnapja - Anyák napja






 
 


Az Anyák Napi ünnepségeket először az ősi Görögországban tartották, tavaszonként. 
Kegyelettel adóztak az istenek anyja, Rhea előtt. Majd a XVII. században Angliában Anya-vasárnapon köszöntötték az édesanyákat. Ez a nagyböjt negyedik hétvégéjére esett

 


Az Egyesült Államokban Julia Ward Howe vetette fel az Anyák napja gondolatát 1872-ben.
Az Anyák napja hivatalos megtartásának véghezvitelét a Philadelphiában élő Anna Jarvisnak tulajdonítják, aki ezzel a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elősegíteni.
Két évvel anyja halála után Jarvis tartott az elhunyt tiszteletére egy ceremóniát.
Ez annyira megindította, hogy hozzáfogott egy kampányhoz, melyet az anyák tiszteletére szánt.
Az emberek végül is őt tekintették az anyák napja anyjának.
Elsőként 1910-ben, Nyugat-Virginia államban ünnepelték az Anyák napját.
Egy évvel késôbb már szinte minden államban jegyezték ezt a napot.
1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május
második vasárnapján fogják tartani. 



Évente egyszer szerte a világon megemlékeznek az édesanyákról.
Nem esik mindenhol ugyanarra az időpontra, pl: Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában és Belgiumban ugyanabban időben tartják az Anyák napja ünnepét,
mint az Egyesült Államokban: május második vasárnapján. 



Nálunk május első vasárnapján tartják az Anyák napi ünnepségeket.






 
József Attila: Mama
 
 
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.